bélyegkép|jobbra|250px|Hordozható táskalemezjátszó az 1960-as évek elejéről bélyegkép|jobbra|250px|Elfogadható minőségű Akai gyártmányú lemezjátszó az 1980-as évek elejéről A lemezjátszó hanglemezen rögzített műsorok lejátszására szolgáló hangközvetítő berendezés.
Felhasználási csoportosítása hordozható telepes lemezjátszó hordozható hálózati lemezjátszó automatikus hálózati lemezjátszó Hi-Fi lemezjátszó
Nemzetközi szabványok bélyegkép|jobbra|250px|Mágneses hangszedő Annak érdekében, hogy a műsoros hanglemezeket egységesítsék és az egész világon elterjesszék, nemzetközileg is egységesítették azon műszaki normákat, amelyek minden lemezjátszó készülékre vonatkoznak abból a szempontból, hogy a világ bármely részén gyártott hanglemezek általuk lejátszhatóak legyenek. A lemezjátszókkal foglalkozó szabványok közül a leginkább átfogó az IEC szabványokat összefoglaló electropedia. A terminológia tizenegy nyelven érhető el; a magyar nincs közöttük.
A hanglemez forgási iránya
Bármilyen vágási sebességgel felvett hanglemezre és a lemezjátszó futóművére egyaránt vonatkozik, hogy a forgás balról jobbra, vagyis az óramutató járásával megegyező irányban történik.
A hangszedő haladási iránya
A lejátszott hanglemez műsorkezdete fordulatszámtól függetlenül a hanglemez külső átmérőjének peremétől befelé haladó barázdákkal indul, majd a középpont irányába csigavonalban haladó műsoros barázdákkal folytatódik, ezek a hangszedőt a lemez közepe felé irányítják.
Lejátszási fordulatszámok bélyegkép|jobbra|250px|Fordulatszám-választó kapcsoló A nemzetközileg szabványosított lejátszási fordulatszámok az alábbiak:
78 ford./perc: normálbarázdás hanglemezek, az úgynevezett gramofonlemezek 45 ford./perc: mikrobarázdás kislemezek és maxi-single lemezek (mono, sztereo) 33 1/3 ford./perc: mikrobarázdás kis- és nagylemezek (mono, sztereo, quadro) 16 ford./perc: régi DIN szabványú, beszédsávrögzítő mono nagylemezek. Főként nyelvleckéknél, meselemezeknél, prózáknál és hangoskönyveknél használták.
Lejátszótű-méretek bélyegkép|jobbra|250px|Különféle lejátszótűk A hangszedőbe beépített lejátszótű méretei függenek a lejátszandó hanglemez barázdáinak méretétől. Más-más tű szükséges normál- vagy mikrobarázdás, mono, stereo, illetve quadro hanglemez lejátszásához. A lejátszótűk méretét jellemzi a legömbölyítési sugaruk. Annak függvényében, hogy elliptikus vagy körkörös hegyű tű használatos, egy vagy két legömbölyítési sugár adható meg. Ebből kifolyólag a következő méretű tűk használatosak:
Normálbarázdás hanglemeznél r = 50...75 µm Mikrobarázdás mono hanglemeznél r = 20...25 µm Mikrobarázdás stereo hanglemezeknél r = 12...16 µm (körkörös) r = 5...7/12...25 µm (elliptikus) r = 5...6/10...18 µm (bi-elliptikus) Mikrobarázdás quadro hanglemezeknél r = 6...8 µm (Shibata-tű)
Lejátszási korrekció
A hanglemez lejátszásakor annak megfelelően kell a szükséges mélyhang-kiemelési és magashang-vágási korrekciót kialakítani, hogy a kapott jelleggörbe a hanglemez vágása során kialakított korrekciós jelleggörbe tükörképe legyen. 1970-től a hanglemezgyárak világszerte az IEC által ajánlott vágási és lejátszási 3180/318/75 µs időállandójú korrekciós jelleggörbét követték, a lejátszás során is ugyanezt kell megvalósítani. A frekvenciamenetben ennek köszönhetően három töréspont alakul ki: 50 Hz (3180 µs), 500 Hz (318 µs), 2122 Hz (75 µs).
Minőségi jellemzők
A lemezjátszók minőségét mechanikai és elektroakusztikai paraméterekkel lehet jellemezni. A következőekben szereplő fogalmak elsősorban a Hi-Fi minőségű lemezjátszókra vonatkoznak.
Mechanikai jellemzők
Lemeztányér átmérő
A hanglemezt forgató tányér mm-ben megadott átmérője. A lejátszási hangvisszaadás szempontjából ideális, ha a hanglemez teljes felületén felfekszik a lemeztányérra és nem ér rajta túl. Emiatt célszerű a legalább 300 mm-es átmérőjű lemeztányér használata.
A lemeztányér tömege
A közvetlen hajtású lemezjátszókat kivéve fontos szerepet játszik a lemeztányér tömege a fordulatszám-ingadozás csökkentésében, ez a tányér tehetetlenségéből és lendítőerejéből adódik. A kg-ban megadott értékből következtetni lehet ezekre a jellemzőkre. Hi-Fi minőségű lemezjátszóknál az 1,5-2 kg illetve ennél nagyobb tömegű lemeztányér használata az előnyös. Egyszerű, kommersz lemezjátszóknál csekély tömegű műanyag lemeztányérokat alkalmaznak.
A lemeztányér hajtása
A hajtási mód kivitele szerint lehet közvetlen dörzsáttételű, közvetlen szíjáttételű, közvetett szíjáttételű és közvetlen, motor-forgórészes. Elsőrendűen befolyásolja a fordulatszám-ingadozást és a mechanikai zajszintet.
Fordulatszám-ingadozás
A hanglemez lejátszásához szükséges percenkénti névleges fordulatszám százalékában kifejezett ingadozás, amelyet a csapágyakból, az áttételből és a terhelésből eredő fékezőerők, illetve a forgórészek excentrikussága (ütése) és a motor forgásának egyenetlensége vált ki. Az egyszerű felépítésű lemezjátszóknál ez az érték 0,5% körüli, Hi-Fi lemezjátszóknál kívánatos a 0,1% alatti érték.
Lejátszási fordulatszámok
A nemzetközileg egységesített percenkénti lemeztányér-fordulatszám, mely a hanglemez lejátszásához szükséges.
Anti-skating bélyegkép|jobbra|250px|A lejátszókar végén lévő ellensúly és anti-skating szabályozó Csupán a kis tűnyomóerővel működő Hi-Fi lemezjátszóknál keletkező skating-hatás kiküszöbölésére szolgáló, ellennyomatékot keltő szerkezet, amely a lejátszókar tehetetlenségéből eredő és a hanglemez középpontja felé mutató káros erőt ellensúlyozza ki. Hatékonysága cN-ban kifejezhető érték. Az anti-skating szerkezettel felszerelt lemezjátszón mindig a tűnyomóerővel megegyező cN anti-skating-erőt kell beállítani.
Elektroakusztikai jellemzők
A beépített hangszedő frekvenciaátvitele
A hangszedőre jellemző frekvenciaátviteli sáv, a határértékek és a tűrési pontok feltüntetésével. A közhasználatú, átlagminőségű lemezjátszók hangszedőinél legalább 40...16 000 Hz, a Hi-Fi lemezjátszók hangszedőinél legalább 20...20 000 Hz a frekvenciaátviteli követelmény, ±3 dB-en belül.
Áthallás a csatornák között
A sztereo hangszedőben keletkező áthallás mértéke dB-ben, a mérőlemezen adott vágási sebességgel rögzített 1 kHz-es szinuszos jelét a lejátszáskor mérve, előbb A csatornán, majd B csatornán. Gyengébb minőségű hangszedőkben 20 dB, míg a jobb hangszedőkben 30...35 dB az áthallás.
Kimeneti impedancia
A hangszedő névleges kimeneti impedanciája. Kristály- és kerámia hangszedőknél ez rendszerint 0,5...1,5 MΩ közötti érték, mágneses és dinamikus hangszedőknél pedig 10...50 kΩ.
Kimeneti jelfeszültség
Az a legnagyobb hangfrekvenciás jelszint, ami a hangszedő kimeneti kapcsain mérhető, adott terhelőimpedancián, 0 dB-es, 1 kHz-en, adott vágási sebességgel rögzített jel lejátszásakor.
Állítható tűnyomóerő
A hangszedő lejátszótűjének és a hangszedőnek a minőségétől függő, és a névleges kimeneti jelfeszültség leadásához szükséges tűnyomóerő cN-ban kifejezett értéke. Mágneses és dinamikus hangszedőknél 0,5...2,5 cN, kristály- és kerámia hangszedők esetében 3...8 cN a szükséges tűnyomóerő. (Típusonként változó.)
Mechanikai eredetű zajszint
A közismert elnevezéssel dübörgésnek nevezett zaj a hanglemez lejátszása közben, a lemezforgató mechanika működése révén okozott mechanikai rezgések hatása a hangszedőre, melynek a kimenetén ez hangfrekvenciás zajfeszültségként mérhető, dB-ben kifejezhető érték. A mechanikai eredetű zaj csak a futómű forgásakor, a hanglemez és a lejátszótű érintkezése közvetítése által kerül a hangszedőbe. Mérése csak üres barázdában végezhető, a barázdazaj leszámításával.
Szíjhajtású lemezjátszókon a motor gondos tervezésével, rugalmas, zajcsillapító tartókon keresztüli felszerelésével a motor által létrehozott dübörgés gyakorlatilag nem hallható.
A lemezjátszó felépítése
A lemezjátszó mechanikai és elektromos szerkezetek kombinációjából kialakított készülék, amelyeknek összehangolt működése teszi lehetővé a hanglemezre rögzített hanganyag lejátszását és megszólaltatását.
A fő mechanikai alkatrészek a következők: lemeztányér, hajtómotor, lejátszókar és váz. Az elektronikai alkatrészek: hangszedő, motoráramkör, vezérlő- és kapcsoló elektronika.
Kiegészítő mechanikai elemek: karlift, be- és kikapcsoló automatika, antiskating-szerkezet.
A váz
A lemezjátszó alapját a váz képezi. Ez olcsóbb gépeken műanyagból, a komolyabbakon préselt acéllemezből készül. Erre vannak felszerelve a futómű egységei és a kiegészítők. A váz a készülék külső dobozához komolyabb gépeknél lágy, rugós felfüggesztéssel rögzül a zajok csökkentése céljából. A készülék szállításakor a sérülések megakadályozása céljából a vázat a rugókon keresztül fikszen lehet rögzíteni a dobozhoz. A legolcsóbb gépeken esetenként külön váz nem is található, minden a műanyag házra van felszerelve.
A futómű
Futóműnek a lemezjátszó azon mechanikai egységét nevezzük, mely lehetővé teszi a hanglemez egyenletes, ingadozástól mentes és adott fordulatszámon történő folyamatos forgatását. Három fő alkatrészből épül fel, ezek a lemeztányér, a hajtómotor és a forgatónyomatékot közvetítő elem. Szintén a vázra van felszerelve a kar, a karlift, a sebességváltó, valamint minden egyéb kiegészítő berendezés.
A futóműveket a forgatónyomaték átviteli rendszere (a lemeztányér hajtásának módja) szerint lehet csoportosítani. Ez alapján létezik:
közvetlen dörzsáttétellel hajtott, közvetlen szíjáttétellel hajtott, közvetett szíjáttétellel hajtott és közvetlen, motor-forgórészes tányérú futómű.
Közvetlen dörzsáttételű hajtás
Az olcsóbb lemezjátszókban szinte kivétel nélkül ezt alkalmazzák. A lemeztányér hajtására telepes lemezjátszókban centrifugálszabályozós egyenáramú elektromotort, a hálózati lemezjátszókban pedig váltakozó áramú aszinkron, vagy hiszterézis szinkronmotort használnak. Ezen motorok fordulatszáma 50 Hz-es hálózatnál percenként 1500...3000. A motortengelycsonkra felszerelt lépcsős tengelyvég és a lemeztányér belső pereme között gumiperemű bolygókerék közvetíti a forgatónyomatékot. Mivel a lemeztányér peremátmérője viszonylag nagy és a hajtómotor fordulatszáma is nagy, meglehetősen vékony tengelyátmérő adódik a 33 1/3 és 45 percenkénti fordulatszám biztosításához. Ez magában hordozza a közvetlen dörzshatású futómű legfőbb hátrányát is: a gumiperemű közlőgörgő deformálódási lehetőségét és ez ebből eredő sebességingadozást.
A közlőgörgő átmérője a fordulatszám szempontjából közömbös, mivel az egyik oldalon felvett elmozdulást a másik oldalon változatlanul adja le. Mégis a nagyobb átmérőjű közlőgörgő használata az előnyösebb, a sebességingadozás szempontja miatt.
Általában 0,1%-os fordulatszám-ingadozásnál kisebb nem érhető el közhasználatú dörzshajtású futóműnél. Fő hátránya a 100 Hz alatti hangok tartományába eső hangmagasság-ingadozás és a magas mechanikai zajszint (főként dübörgés), mely részint a motorból, részint az áttételi egyenetlenségekből adódik.
A közvetlen dörzshajtásnak két módszere terjedt el: egyik a függőleges motorfelfüggesztésű hajtás, amikor a motortengelycsonk függőlegesen áll, párhuzamosan a lemeztányér belső peremével, a forgatónyomatékot a kettő között, vízszintesen elhelyezkedő gumiperemű dörzstárcsa közvetíti. A másik a vízszintes motorfelfüggesztésű hajtás, amikor a motortengelycsonk vízszintesen áll és kúpos tengelyvég van rajta elhelyezve. Itt a gumiperemű közlőkerék áll függőlegesen és a forgatónyomatékot nem a lemeztányér belső peremére, hanem a belső lapjára közvetíti. (Ilyen megoldást alkalmaztak pl. a Lenco cég L 72 típusú lemezjátszójánál.)
Közvetlen szíjáttételű hajtás
A Hi-Fi lemezjátszók futóműveinél alkalmazott megoldás. A motor tengelycsonkjára szerelt szíjtárcsa és a lemeztányér között hajtószíj közvetíti a forgatónyomatékot. E futóműben a lemeztányér két részből áll: egy kisebb fém-, vagy műanyag tányérból, amelynek peremén fut a hajtószíj, és egy nagy fémtányérból (a lemeztányér), amely a kis tányérra fekszik fel. Legfontosabb követelmény a nagy lemeztányér-tömeg, amely a lendítőerőt biztosítja a tehetetlenségénél fogva.