Carolyne zu Sayn-Wittgenstein (Woronińce, 1819. február 8. – Róma, 1887. március 9.) lengyel nemzetiségű hercegnő és író. Több évtizedes érzelmi, lelki viszony fűzte Liszt Ferenchez.

Élete Karolina Elżbieta Iwanowska néven született az akkor Oroszországhoz tartozó Woronińcében (ma ukrán település: Voronivci, Воронівці). Szülei lengyel nemzetiségű, de orosz állampolgárok voltak, akik – hatalmas birtokaik révén – Podólia leggazdagabb emberei közé tartoztak. Egyetlen gyermeküket gondos és sok területre kiterjedő neveltetésben részesítették: Karolina több nyelven beszélt, beutazta szinte egész Európát, művészeti téren rendkívül tájékozott volt, jól írt, de még birtokigazgatásban is jártas volt.

bélyegkép|150px|balra|Lányával, 1840 körül 1836. április 26-án, igen fiatalon ment feleségül Nikolaus zu Sayn-Wittgenstein-Ludwigsburg (1812–1864) herceghez, egy régi balti német nemesi család sarjához. Egy év múlva megszületett egyetlen lányuk, Marie Antoinette Pauline (1837–1920) (aki a későbbiekben Konstantin zu Hohenlohe-Waldenburg-Schillingsfürst herceg felesége lett). A házasság nem volt boldog, hamarosan már külön éltek, de hivatalosan nem váltak el. Apja 1844-ben bekövetkezett halála után a már egyedül élő Carolyne megörökölte a család összes birtokát, vagyonát.

Carolyne 1847 elején ismerkedett meg Liszt Ferenccel, aki Kijevben adott koncerteket, többek között egy jótékonysági hangversenyt is, amelyre a hercegnő komoly összeget küldött. Liszt meglátogatta a hölgyet, és szinte rögtön egymásba szerettek. Carolyne meghívta Lisztet saját birtokára Woronińcébe, és a zongoraművész-zeneszerző két hetet töltött a hercegnő társaságában. Liszt elutazása előtt megbeszélték, hogy Carolyne hamarosan utána utazik.

Liszt 1848 elején weimari udvari karmester lett, és ide várta a hercegnőt és lányát. Április 18-án érkeztek meg Krzyzanowitzbe – gyakorlatilag elszökve Oroszországból –, ahol Liszt már két hete várta őket. A hercegnő elutazása előtt eladott néhány birtokot, és több millió rubelt vitt magával. Abban az útikocsiban utaztak, amelyet Liszt bocsátott a rendelkezésükre. Találkozásuk után egy rövid bécsi, kismartoni és doborjáni kitérő után indultak Weimarba. A városban Carolyne kibérelte az Altenburg nevű kúriát, de Liszt – a látszat kedvéért – továbbra is az Erbprinz szállóban lakott. Carolyne megismerkedett és összebarátkozott a weimari herceg, Karl Friedrich von Saxe-Weimar-Eisenach feleségével, Marija Pavlovnával, aki pártfogásába vette a hercegnőt. A különélés nem tartott sokáig, Liszt az év végen beköltözött az Altenburgba, és ezt a „felháborító” lépést – különleges helyzetük miatt – mind az udvar, mind a társaság elfogadta. Amikor azonban Carolyne-t 1854-ben a cár száműzte Oroszországból és megmaradt birtokait elkobozta, ez az eltűrt kivételezettség megszűnt, és a hercegnő már közel nem volt olyan szalonképes. Az Altenburgban ennek ellenére nagy házat vezettek, zenészek, festők, írók, színészek sora fordult meg náluk.

bélyegkép|150px|Idős korában Carolyne és Liszt folyamatosan erőfeszítéseket tettek viszonyuk rendezésére, hosszú évekbe és sok pénzébe került Carolyne-nak a válás intézése (volt férje válását a protestáns egyház elfogadta, így újra is nősülhetett, majd 1864-ben meghalt). IX. Piusz pápa végül 1861-ben (Carolyne ekkor már Rómában élt, megszakításokkal Liszt is) adott engedélyt a házasság egyház előtti felbontására és az új házasságkötésre. Az esküvőt Liszt 50. születésnapjára, 1861. október 22-ére tűzték ki, és a római San Carlo al Corso templomban tartották volna a szertartást. Az esküvőt megelőző napon azonban a pápa visszavonta a jóváhagyását, pedig Liszt már 1853-ban megírta az esküvői zenét, az Ünnepi hangokat. A pár ezután úgy döntött, hogy befejezik küzdelmüket, Liszt elhatározta, hogy belép a papi rendbe, az erősen vallásos hercegnő pedig egyetértett ezzel. Liszt 1865 ben kapta meg a tonzúrát attól a Gustav Hohenlohe érsektől, aki Carolyne lányának, Marie-nak volt a sógora, és aki nem örült volna Liszt és Carolyne házasságának. A pápa valószínűleg az ő közbelépésére változtatta meg az esküvői engedélyt.

Szoros lelki kapcsolata Liszttel továbbra is megmaradt, gyakori levelezésük fennmaradt anyaga fontos forrásdokumentumot jelent a zenei kutatók számára. Liszt élete történéseiről, a hangversenyeiről, készülő műveiről aprólékosan beszámolt neki, és Carolyne ezek mindegyikére részletes véleménynyilvánítással válaszolt. Liszt halálát (1886. július 31.) csak néhány hónappal élte túl, 1887. március 9-én hunyt el.

Munkássága Carolyne von Wittgenstein komoly hatással volt Liszt Ferencre, a komponista több művét dedikálta a hercegnőnek, de ettől sokkal aktívabb módon is jelen volt Liszt alkotói életében: néhány művét az ő ihletésére, inspirációjára írta, számos kompozíciójának alakulásába, főként a befejezésekbe tevékenyen beleszólt (nem mindig egyértelműen pozitív módon), szövegalapokat készített Liszt műveihez (a Via crucis szövegét teljes egészében ő állította össze), némelyik előszavát is (részben) ő írta, Liszt irodalmi műveit is lektorálta.

Irodalmi munkásságát néhány lapban közzétett publikáción és vallási kérdésekkel foglalkozó kiadványon kívül legtöbben Liszt „Cigánykönyv”-éhez kapcsolják. A nevezetes kötet először 1859-ben jelent meg A cigányok és zenéjük Magyarországon címmel, francia nyelven. A könyv zenei fejtegetések mellett kultúrtörténeti és szociológiai információkat is tartalmaz, amelyek főként Wittgenstein hercegnőtől származnak. Az 1881-ben megjelent második kiadást Carolyne a Liszttel való egyeztetés nélkül rendezte sajtó alá, az izraelitákról szóló fejezetet pedig, melynek egyébként sem volt köze a könyv témájához, kiegészítette számos sértegetéseket és gyalázkodásokat tartalmazó résszel – nem kevés kellemetlenséget okozva Liszt Ferencnek.

Fordítás

Jegyzetek

Források Walker, Alan: Liszt, Carolyne, and the Vatican. The Story of a Thwarted Marriage. Pendregon Press, Stuyvesant (New York), 1991, Walker, Alan: Franz Liszt: The final years 1861–1886, Cornell University Press, 1997, Hamburger Klára: Liszt, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1980, Óvári József: Liszt Ferenc – A magyar zeneszerző közérthető életrajza, Püski Kiadó, Budapest, 2003,

Kategória:Lengyel nők Kategória:Emigráns lengyelek Kategória:Liszt Ferenc Kategória:1819-ben született személyek Kategória:1889-ben elhunyt személyek