Bogyiszló

Bogyiszló község Tolna vármegyében, a Tolnai járásban.

Fekvése A Dél-Mezőföld és a Tolnai-Sárköz határán fekszik, a megyeszékhely Szekszárdtól 11 kilométerre kelet-északkeletre. A település valaha a Duna egyik holtága mellett, annak bal partján és a több kilométerrel nyugatabbra húzódó Tolnai-Duna-ágnak is a bal partján jött létre, de a folyam természetes mederváltozásai és az 1855-ben befejeződött szabályozási munkálatokSzávoszt-Vass Dániel - A várszegi B-terv (Dunai Szigetek blog, 2016.05.24.) eredményeként ma mégis a Duna főágának jobb partján helyezkedik el, a Sió-csatorna keselyűsi betorkollásának északi oldalán.

A szomszédos települések: észak felől Fadd, északkelet felől Fajsz, kelet felől Dusnok, délnyugat felől Őcsény és Szekszárd, északnyugat felől pedig Tolna.

Megközelítése Közúton három irányból is megközelíthető: A 6-os főútról Tolnánál az 51 163-as vagy az 51 164-es számú mellékútra letérve, majd azokról is letérve egy rövid szakaszon az 5112-es úton, majd az 5116-os úton továbbhaladva Bogyiszló belterületének nyugati széléig, ahonnét a falu központjába az 51 165-ös számú mellékúton lehet eljutni. az M6-os autópálya felől az M9-es autóúton Kalocsa (az 51-es főút) felől pedig a Szent László hídon áthajtva érhető el a község az M9-es itteni csomópontját észak felől lezáró körforgalomból egy önkormányzati úton.

Hajóval a Dunán is elérhető; a község kikötőjét kiszolgáló alsóbbrendű közút az M9-es csomópontjának fent említett körforgalmától indul keleti irányban.

Története A régészeti leletek tanúsága szerint Bogyiszló környéke már az avar korban lakott terület volt. A honfoglalás idején letelepedő magyarság szláv népességet talált ezen a vízjárta vidéken. A viszonylag sík területet csak enyhe dombok, kiemelkedések tagolták, amelyeket a Duna épített hordalékával évezredek alatt. Áradások idején szinte az egész táj víz alatt állt, szigetszerűen körülvéve a dombokat. Állandó települések ezeken a kicsiny, keskeny magaslatokon létesülhettek, a területre ezért a nagyszámú, igen apró falvak kialakulása volt jellemző. Bogyiszló az akkori Duna folyam bal oldalára, magas partra települt.

A falu első írott emléke 1272-ből maradt fenn, neve Buguzlou alakban fordul elő Moys nádor adománylevelében, aki halastavaival együtt az ábrahámi kolostornak adományozta a birtokot.

A nagy kereskedelmi és közlekedési útvonalaktól távoli települést megkímélték a történelem viharai, s a környező területek lakói is itt kerestek menedéket, búvóhelyet. A vízjárta, mocsaras területen a lakosok élelmet is találtak azokban az ínséges időkben, amikor a háborúzások miatt a földeket nem tudták művelni.

Csak a török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc idejéből maradtak fenn bujdoklásról szóló történetek; ezekre utaló elnevezéseket a település határában ma is találunk: Haramiás, Hajdu-szállás, Kányatanya.

Bogyiszló nemcsak a háborúk idején nyújtott menedéket a környék alacsonyabban fekvő, elöntött településeinek, hanem a gyakori áradások alkalmával is. A pusztító árvizek miatt több közeli falut elhagytak lakói és végleg Bogyiszlóba költöztek, például Dalocsából, Karaszból, Doromlásból. Földjeik Bogyiszlóhoz kerültek, s az elpusztult települések nevét ma már csak határnevek őrzik.

1380 körül a Duna medrének vonala jelentős mértékben módosult, s a folyam a települést keletre kilométerekre elkerülte. A meder természetes áttevődését egy nagy jeges árvíz jégtorlasza okozhatta. A település életében ez nagy változást jelentett, hiszen az addigi széles folyam helyén csak egy egyre vékonyodó vízfolyás, s végül, évszázadokkal később csak egy tó maradt.

A falutól délkeletre, 1968-1974 között épült a keselyűsi torkolati zsilip. (hivatalos nevén: Sió-Árvízkapu)Sió-torkolati árvízkapu - bogyiszlo.hu

Közélete Polgármesterei 1990–1994: Dr. Sümegi Zoltán (Bogyiszlói Önkormányzati Kör) 1994–1998: Tóth István (független) 1998–2002: Tóth István (független) 2002–2006: Tóth István (független) 2006–2010: Tóth István (független) 2010–2014: Tóth István (Fidesz-KDNP) 2014–2019: Tóth István (Fidesz) 2019–2024: Tóth István (Fidesz-KDNP) 2024– : Tóth István (Fidesz-KDNP)

Gazdaság thumb|right|250px|Fűszerpaprika

Mezőgazdaság

Nevezetes fajta a bogyiszlói paprika. Az ártéri erdők kiirtása után az erdők helyén jól termeszthető lett a csípős paprika és a fűszerpaprika is, mely Bogyiszló híressége. Az erdőgazdálkodás, a halászat és a vadászat szintén jelentős hagyományokkal rendelkezik a településen. Népesség A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,9%-a magyarnak, 16,9% cigánynak, 0,5% németnek mondta magát (8,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 39,9%, református 36,9%, evangélikus 0,4%, felekezeten kívüli 8,6% (13% nem nyilatkozott).Bogyiszló Helységnévtár

2022-ben a lakosság 90,8%-a vallotta magát magyarnak, 11,6% cigánynak, 1% németnek, 0,1-0,1% ukránnak, horvátnak és románnak, 1,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 28,7% volt római katolikus, 27,1% református, 0,6% evangélikus, 0,1% görögkatolikus, 0,7% egyéb keresztény, 0,8% egyéb katolikus, 12,4% felekezeten kívüli (29,7% nem válaszolt).Bogyiszló Helységnévtár

Nevezetességei

Bogyiszlói Holt-Duna Az 1820-as években természetes úton alakult ki a holtág. A Bogyiszló községhez tartozó holtág ármentesített területen helyezkedik el, hossza 2,1 km, átlagos szélessége 250 m, területe 52 hektár, átlagos vízmélysége 0,8 m, víztérfogata 416 ezer m³.

A holtág tulajdonosai: Bogyiszló Község Önkormányzata és 13 magánszemély. Kezelője Bogyiszló Község Önkormányzata. Birtokhatárokat a helyszínen nem jelöltek ki, nem tartozik természetvédelmi területhez. Vize belvizekből és felszín alatti szivárgásból származik. Ezenkívül magas dunai vízállás esetén a Bogyiszlói főcsatornán és a Karaszi-foki zsilipen keresztül lehetőség van feltöltésére, alacsony vízállás esetén pedig leürítésére. A kapcsolódó belvízöblözet területe 25 km².

Vizének minőségét alkalomszerűen vizsgálják. A község felől jelentős kommunális eredetű és állattartásból származó szennyezés érte a holtágat, de az önkormányzati intézkedések és jogi szigorítások eredményeképpen a helyzet jelentősen javult. Az utóbbi két évtizedben a holtágon többször előfordult vízvirágzás és halpusztulás, vizének erőteljes volt az eutrofizációja, medrének feliszapoltsága előrehaladott. Vízinövényekkel való benőttsége közepes, illetve már inkább ritka, mert az elmúlt évtizedben kétszer is sor került e holtág részleges iszaptalanítására. Ezek közül a 2013-as volt a jelentősebb, melynek folyamán a mederből eltávolított iszapból, jól megközelíthető, kényelmesen bejárható parti sétányt alakítottak ki. Kedvező változás továbbá, hogy Bogyiszló község területén 2000-ben kiépült a szennyvízcsatorna-hálózat (a szennyvizet a tolnai telepen tisztítják), s ennek köszönhetően javult a vízminőség.

A holtág jelentős tájformáló szerepet tölt be, jól hasznosítható belvíztározásra és horgászatra is.

Halállomány A víz jelentős halállományának zömét a ponty, az ezüstkárász és a dévérkeszeg alkotja. Említést érdemel, hogy a pontyok nagy része a dunai vad fajtát képviseli, amelynek nagy a sportértéke, és neki köszönhető a tó évről évre megújuló ivadékállománya is. Ehhez hozzájárulnak a tó náddal, gyékénnyel, sással és helyenként tavirózsával benőtt part menti sekély részei, melyek a tavaszi időszakban kiváló ivóhelyként szolgálnak a pontyoknak, fehér halaknak és ragadozóknak egyaránt. A tavaszi iszaptalanító munkálatok során ezeket a területeket károsodás nélkül megőrizték. A legjellemzőbb ragadozó a vízterületen a süllő, de megtalálható a harcsa, a csuka, a balin és a csapósügér is. Horgászatilag jelentős még az amurállomány, amely valószínűleg a korábbi halászati kezelés idejéből maradt a holtágban. Jelenléte több szempontból is előnyös, hiszen nagyon sportos hal, és segít az eutrofizáció visszaszorításában is. Előfordulnak még igazi dunai kuriózumot képező halak is, köztük több szigorúan védett fajta, például a leánykoncér. Ezek a főcsatornán keresztül kerülhettek a holtág vízébe. Az újonnan kiépített egyenletes part kiváló lehetőséget biztosít kisebb és országos horgászversenyek megrendezésére.

Orchideás erdő

A 36 hektáros, kb. 1,5 km. hosszú, de néhol alig több mint 100 méter széles terület 1992-ben országos védettséget kapott, majd a Duna–Dráva Nemzeti Park megalakulásakor annak legészakibb területegysége lett.

A termőhely túlnyomó része másodlagos, mivel a Sió menti árvízvédelmi töltéshez - a termőréteg lehántásával - innen nyerték az építőanyagot.

A védettséget - mint neve is jelzi - a szinte mindenütt és nem ritkán tömegesen előforduló orchideáknak köszönheti. Az itt megfigyelt 6 faj közül leggyakoribb a mutatós, akár fél méteresre is megnövő vitézkosbor (Orchis militaris). Egyes kutatók szerint a Kárpát-medence legnagyobb állománya található itt. Az egyedszám becslések szerint megközelíti az 1 milliót. Április végén, május közepén szemet gyönyörködtető látvány a szálanként vagy kisebb-nagyobb csoportokban nyíló, ezernyi, dekoratív orchidea. Csaknem mindenütt és nagy egyedszámban nyílik a fehér madársisak (Cephalathera damasonium). Közeli rokona, a valamivel korábban nyíló kardos madársisak (Cephalathera longifolia) ritkább. A legmélyebben fekvő részek nyújtanak otthont a nyár elején virágzó mocsári nőszőfűnek (Epipactis palustris), valamint a lényegesen feltűnőbb hússzínű ujjaskosbornak (Dactylozhiza incarnata). Ez utóbbinak eddig csak egy kisebb állománya került elő. A szerény megjelenésű békakonty (Listera ovata) sokszor elkerüli a figyelmet, pedig két jellegzetes, tojásdad vagy elliptikus leveléről már bimbós állapotban is könnyen felismerhető. Az orchideák árnyékában szerényen húzódnak meg a közönséges kígyónyelv (Ophioglossum vulgatum) arasznyi hajtásai. Talán még nehezebb felfedezni a szintén spórás és ugyancsak védett tarka zsurlót (Equisetum variegatum). Felismerését nehezíti, hogy a hozzá hasonló (nem védett) hosszú zsurló (E. ramosissimum) nála jelentősen nagyobb mennyiségben szintén él a területen. A harasztok törzsébe tartozik a tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) is, melynek kisebb állománya egy, nyáron is vízállásos erdőfoltban ismert. A virágos növények közül természetesen nem csak orchideák élnek itt, védett faj a tárnicsfélék közé tartozó gyíkpohár (Blackstonia acuminata) is; e törékeny, 10–30 cm magasra növő egyéves növény a nyár derekán nyílik. thumb|right|250px|Őstölgyes Felfedezése óta több hivatásos és amatőr biológus, illetve botanikus is járt már az orchideás erdőben, de a terület részletes kutatása, botanikai (és zoológiai) feltárása még nem történt meg. A további kutatómunka eredményeként újabb természeti értékek, botanikai ritkaságok előkerülése várható.

Őstölgyes

Szintén helyi természeti ritkaság a falu és a Duna között elterülő, sajnos pusztulóban lévő őstölgyes, ahol több száz éves tölgyek ritka példányai láthatók.

Gemenci-erdő

A Gemenci-erdő (Gemenci Vadrezervátum) 1977-ben vált védett területté. Azóta tájvédelmi körzet, s 1996-tól a Duna–Dráva Nemzeti Park része. Az erdő Bogyiszló és Bátaszék között, mintegy 30 km hosszan húzódik a Duna jobb oldali tágas (a legszélesebb része 7 km) hullámterében. Területe 17 779 ha, s ebből fokozottan védett 2761 ha.

Az erdős részek között számos ősgyeppel fedett tisztás, mocsárrét és nádas is található.

Kulturális élet

A község gazdag néphagyományokban, népszokásokban, különösen a néptánc és a népzene területén. Jellemző a dúsított népviselet, a női népviselet élénk színei és a rakott szoknyák jól kiemelik a környékre jellemző csípőmozgást és bukózást. A táncrendet leginkább a lassú csárdás, a friss csárdás, az ugrós, a cinege és a mars alkotja tambura- és hegedűkísérettel. Jegyzetek

További információk Bogyiszlói Hagyományőrző Egyesület honlapja

Kapcsolódó szócikkek