Dombóvár (, latinul: Iowia) város Tolna vármegyében, a Dombóvári járás székhelye. Tolna vármegye harmadik legnagyobb települése, a vármegyeszékhely, Szekszárd és Paks után. Dombóvár 2020-ban ünnepelte várossá válásának 50 éves évfordulóját, 1970. április 1-jén kapta meg ezt a rangot.1715-ben mezővárosi rangot kap a település. 1871 után a közigazgatás átszervezésével, a polgári közigazgatás megteremtésével a mezővárosi rang végleg megszűnt, Dombóvár nagyközség lett. Az itt élők szinte soha nem hívták nagyközségnek.
Fekvése Tolna vármegye délnyugati részén, a Kapos folyó völgyében található, Baranya és Somogy vármegye határának szomszédságában.
Megközelítése
Közúton Legfontosabb megközelítési útvonala a Dunaföldvár–Kaposvár–Nagykanizsa közti 61-es főút, amelyből innen indul dél felé, Sásd irányában a 611-es főút. Hőgyész és a 65-ös főút felől a 6532-es út vezet Dombóvárra (Tüske városrészbe). Öt számjegyű országos közútként számozódik még a 65 188-as számú mellékút, amely a 611-esből ágazik ki nyugatra és a város déli, kaposszekcsői határszélén húzódik Szőlőhegy külterületi városrészig. Emellett a 611-es főútként ágazik ki a 65 358-as számú mellékút, mely Dombóvár vasútállomás és az autóbusz-állomás elérését biztosítja.
Vasúton A város jelentős vasúti csomópont is: áthalad rajta a , amelyből ágazik le a , és a . Továbbá az 1990-es évekig itt működött a Dombóvári Gazdasági Vasút, és itt volt az egyik végpontja a nak is. A várost két vasútállomás szolgálja ki: Dombóvár vasútállomás (az autóbusz-állomás mellett) és Dombóvár alsó vasútállomás. Dombóvár alsón a Fenyves sebesvonat Keszthelyre (9.18) és Pécsre (18.40) ad közvetlen eljutást.
Helyi és helyközi tömegközlekedés A város tömegközlekedését az állami Volánbusz Zrt. üzemelteti helyközi járatokon. Az autóbusz-állomás a Baross Gábor tér és a Kórház utca találkozásánál, a vasútállomás mellett található.
A Tárnok-Trans Kft. helyi járatú buszokat is üzemeltet a városban, összesen 10 járaton. Nem túl gyakran járnak, mivel az önkormányzat sűrített menetrendet adott ki. A helyi járatú buszok mindegyike MAN Lion's City EL283 típusú, szóló buszok, amelyek rendszeresen karban vannak tartva. Összesen 5 darab busz van az állományban, az SXT-542 rendszámú pedig garázsban pihen és szervizelés alatt van.
Járatok:
1 (MÁV-pályaudvar - TESCO - IX. utca)
1/A (IX utca - Hunyadi tér - MÁV-pályaudvar - Dombóvár alsó vá. - Szőlőhegy / IX. utca - Hunyadi tér)
2 (Hunyadi tér - Dombóvár alsó - MÁV-pályaudvar)
2/A (Hunyadi tér - MÁV-pályaudvar)
3 (Hunyadi tér - Kórház - Gunaras, Kernen tér)
5 (Hunyadi tér - Szőlőhegy - Nyerges Csárda)
5/A (Szőlőhegy - Hunyadi tér)
10 (MÁV-pályaudvar - Kórház - IX. utca) - Ez a járat csak egyszer indul, 5.06-kor a pályaudvarról.
11 (IX. utca - Kertváros - MÁV-pályaudvar)
21 (MÁV-pályaudvar - Kertváros - IX. utca)
A buszok 21 óra után nem közlekednek. Menetrendjük eltérő lehet, mivel szombati és vasárnapi járatok is vannak, és ezeken a napokon egyes hétköznapiak nem indulnak.
További információ: https://www.dombovar.ptke.hu
Városrészei Városrészei: Újdombóvár, Tüske, Gunaras, Kakasdomb, Szuhajdomb, Kertváros, Szőlőhegy, Óváros, Belváros, Mászlony, Szarvasd, Szilfás
Történelem Előtörténet Az itt talált leletek azt bizonyítják, hogy mind a kő-, mind a bronzkorban lakott hely volt.Dombóvár története egészen az őskorig nyúlik vissza. Az i. e. 4. században kelták szállták meg a Dunántúl területét, majd i. sz. 8-ban a rómaiak véglegesen meghódították és a birodalomhoz csatolták. Pannoniában Dombóvár kedvező fekvésének köszönhette létezését. Fontos utak vezettek itt a rómaiak idejében Pécsről (Sopianæ) Győrbe (Arrabona) és Óbudára (Aquincum), a rómaiak jelenlétét számos régészeti lelet bizonyítja. Újdombóvár helyén a római korban Pons Sociorum Mansuectina (Kapos folyó átkelő) néven létezett itt egy híd, míg egy közeli falu helyén, Alsóhetényben katonai erőd működött (a szabálytalan négyzetet formázó erőd falainak hossza összesen 1879 méter, területe 21 hektár volt). Írott források az 5. században az erődítmény közelében említik Iovia várost, amelynek helye sokáig ismeretlen volt (az „eltűnt” település 2013-as régészeti kutatások szerint megegyezik a valamivel északabbra – Alsóheténytől mintegy 7 kilométerre –, Szakcs és Dalmand között található Gölösi-dűlőben, a 19. század vége óta ismert nagy kiterjedésű rommezővel).
Középkor Dombóvár térségét a honfoglaló magyarok korán benépesítették, ezt bizonyítják az ebből a korból származó feltárt sírok. Első ismert erődítménye a mai Szigeterdőben az elmúlt években feltárt, téglából épült vártorony, amely a 12. században már állt. A település nevét többnyire a szláv dobov(o) (=tölgyes) szóból eredeztetik.http://kepkezelo.com/images/m2l8i61tlkski2a9rj3m.jpghttp://kepfeltoltes.hu/121217/Bilecz_Ferenc_Domb_2_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Ma is láthatók a Kapos partján a valószínűleg a tatárjárás után épült másik vár romjai. Első ismert írásos emléke az Árpád-ház kihalását követő időkből származik, ekkor a Vencel-párti Henrik bán szerezte meg. Károly Róbert hatalmának megszilárdítása után az egykori királyi javakat visszavette, és a vár csere útján, 1326-ban a Csák nemzetség birtokába került. Az új birtokos család a helynév alapján Dombainak nevezte magát.
A mohácsi vész után jelent meg Tolna megye birtokosai között Werbőczy István királyi kancellár, aki vagyonát ügyes házassági politikával és szerződésekkel gyarapította. Dombay János halála után felesége, Werbőczy Örzse révén a vár Werbőczy Imre birtokába került. A török tőle foglalta el a döbröközi várával együtt az 1543–44. évi hadjáratban.
Dombó vára a 15. században élte fénykorát. A vár falai között élt Dombó (Dombay) Pál jogtudós, a királyi tábla bírája, aki 1514-ben – több társával együtt – megbízást kapott Werbőczy Hármaskönyvének (Tripartitum) felülvizsgálatára, amelynek jelentős részét szerzője itt írta. Az 1517-ben kiadott mű négy évszázadon át döntően meghatározta Magyarországon a politikai és jogi gondolkodást.
A Dombó család egykori várában tartózkodott 1537-ben Tinódi Lantos Sebestyén. Itt szerezte „Jáson és Medea” című széphistóriáját („Tinódi Sebestyén diák készítette, midőn bal kezét Dombóváron nehéz seb gyötörte.” – olvashatjuk a versfőkben.)
A török hódítás Dombóváron várkastélyt és mellette mozgalmas kisvárost talált. A török az elfoglalt területeken igyekezett véglegesen berendezkedni. Az új közigazgatási rendszer szerint a budai pasalik (kormányzóság) koppányi szandzsákjának (kerület) egyik központja volt, s a török állandó katonaságot tartott benne.
A törökök kiűzése után
A vár környékét 1683-ban a Bécs alól menekülő Ali Musztafa csapatai felperzselték. A török kiűzése után a várat felrobbantották, köveinek nagy részét széthordták. A lakosság az új település első házait a mai Kakasdombon emelte, majd innen terjeszkedett előbb északi, majd keleti irányba. A Dombóvár környékén gazdátlanná vált óriási területeket herceg Esterházy Pál nádor vásárolta meg, birtokközponttá tette, s ettől kezdve az Esterházyak 1944-ig fontos szerepet játszottak a település életében.
Az 1767. évi úrbéri összeíráskor Dombóváron már 112 család élt.
A Dombóváron 1848. április 10-én megalakult nemzetőrség létszáma 101 fő volt. Jelasics csapatai 1848. szeptember 27-én vonultak be a városba, két nap után továbbvonultak, ám Ozoránál Csapó Vilmos felkelői október 7-én lefegyverezték őket.
Fényes Elek 1851-ben megjelent Magyarország Geographiai Szótára című művében többek között az alábbiakat olvashatjuk:
Utóbbi megállapítást igazolja az 1848-ban megjelent Hármas Kis-Tükör:
Vasútépítés és a 20. század első fele
bélyeg|300px|Panoráma a dombóvári fűtőház víztornyából Kaposvár felé – 1936 bélyeg|MÁV munkagép
Dombóvár igazi fejlődését a vasútépítés hozta meg. 1872-ben készült el a Dombóvár-Zákány, majd következő évben a Dombóvár-Bátaszék–Baja vonal. 1882-ben adták át a Budapest–Pécs közötti vasútvonalat, amely Újdombóvárt érintette. 1906-ban nyílt meg a Dombóvár-Veszprém közötti vasútvonal. 1908-ra építették át Újdombóvárra a bátaszéki vonalat, ezáltal Dombóvár az ország egyik legfontosabb és legnagyobb vasúti csomópontja lett.
Súlyosan érintette a várost az első világháború kitörése. Amellett, hogy a tervezett beruházásokat el kellett halasztani, a frontra kiküldött dombóvári katonák tömegesen estek el, vagy sebesültek meg. Szepessy László költő 1915. augusztus 1-jén esett el a doberdói fennsíkon, az alig egy évvel azelőtt létrejött gimnázium tanárai közül a fronton vesztette életét Regula Antal és Schneider András.
A Tanácsköztársaság kikiáltása után Dombóváron is létrejött a direktórium, tagjai Gyenis Antal iskolaigazgató, Molnár György rajztanár és Udvari Vince MÁV-kalauz voltak. A kommün bukása után mindhármukat kivégezték. A trianoni békediktátum Tolna vármegyét közvetlenül nem érintette.
A két világháború közötti Horthy-korszak fő célja a gazdaság és a kultúra föllendítése, továbbá az elvesztett területek visszaszerzése volt. A mai Újdombóvár városrész kialakulása 1919-ben kezdődött, amikor az Esterházy-birtokból 200 kataszteri holdat kimértek 591 építési teleknek. A település 1945-re gyakorlatilag felépült.
1925-re felhúzták az 1903-ban alapított Szent Orsolya-rendi zárdainternátus épületét Möller Károly tervei szerint, ahol 1959 -ig – Kaposvárra történt áthelyezéséig – tanítóképzés is folyt. Ugyancsak 1925-ben adták át az Ipartestület mozgószínházát és vendéglőjét. 1927-re készült el az újdombóvári községháza Dvorzsák Rezső építész tervei alapján. 1929-ben átadták az Esterházy Miklós Nádor Gimnázium épületét, mely Alpár Ignác tervei alapján készült. Ugyanebben az évben adták át rendeltetésének a református templomot, a következő évben pedig elkészült az evangélikus templom. Ugyanabban az évben kezdődött meg a tanítás az újdombóvári iskola újonnan átadott épületében.
1933. július 30-án adták át a dombóvári uszodát.
1934-ben szentelték fel az újdombóvári katolikus templomot, amelynek tervezője Fábián Gáspár műépítész volt. Egy évvel korábban adták át a városi strandfürdőt is.
A második világháború ugyancsak jelentős veszteséget okozott a városnak. A zsidók 1944-ben történt elhurcolásának 541 áldozata volt. 1944. december 1-jén a bevonuló szovjet katonák mintegy 30 polgári személyt lemészároltak, ugyanennyit pedig – főleg németes nevük miatt – elhurcoltak. A világháborús emlékmű 217 áldozatot sorol fel.
A második világháború után
A második világháborút követő koalíciós éveket 1948-tól a kommunista diktatúra váltotta fel. 1956-ban a községben is népmozgalmat váltott ki a budapesti október 23-i események híre. Október 25-én mintegy 500 tüntető vonult a tanácsháza elé, és követelésükre a tanács lemondott. Megválasztották a Forradalmi Bizottságot, melynek elnöke Kovács Gyula bejelentette, hogy Antal István tanácselnök a helyén marad, egyben a fegyverek kiosztását meghiúsította. Ennek köszönhető, hogy a forradalom mindvégig vérontás nélkül zajlott. Október 26-án nagygyűlést szerveztek a szovjet emlékmű elé, ennek során az obeliszket – annak ellenére, hogy a pártbizottság rendeletére a vörös csillagot már levésték róla – ledöntötték.
A szovjet csapatok minden ellenállás nélkül foglalták el a községet november 4-én. A forradalmi tanács tagjait a Szovjetunióba, (Ungvárra) hurcolták. Szabadulásuk is rendhagyó volt, mivel Antal István tanácselnök és Daradics Béla a pártbizottság titkára személyes közbenjárására bocsátották őket szabadon, amikor már a kaposvári börtönben voltak. Hazaérkezésüket – Antal István visszaemlékezése szerint – nagyobb tömeg üdvözölte, mint amikor a forradalmi tanácsot megválasztották.