jobbra|bélyegkép|235x235px| Magyarország koronaékszerei Magyarország királya (teljes nevén Magyarország apostoli királya) a Magyar Királyság uralkodó államfőjének címe volt 1000 és 1918 között. Az apostoli király címet XIII. Kelemen pápa hagyta jóvá 1758-ban, és ezt követően Magyarország valamennyi uralkodója használta. Összesen 53 magyar király uralkodott, csaknem 1000 éven át I. Szent Istvántól kezdve IV. Károly királyig, amikor is az Országgyűlés negyedjére is kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. Így 1920-ban, a monarchia visszaállításakor a királyt a kormányzó váltotta fel, amely tisztség a magyar történelemben megegyezett a régenssel.

A cím megalapítása 1000 előtt Magyarországot nem ismerték el királyságként, és Magyarország vezetőjét nagyfejedelmének nevezték. Magyarország első királyát, I. Istvánt 1000. december 25-én koronázták meg II. Szilveszter pápa által küldött koronával és III. Ottó római császár beleegyezésével.

I. István király megkoronázását követően Magyarország és az Árpád-ház összes uralkodója a „király” címet viselte. Magyarországnak azonban nem minden uralkodója volt király – például Bocskai István és II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelmeket „Magyarország vezérlő fejedelemének” kiáltották ki. Magyarországnak voltak kormányzói is. Ez a cím megegyezett a régensi jogkörrel.

A koronázás törvényes követelményei A 13. századtól megkezdődött a király legitimitásának megerősítése. Senki sem válhatott Magyarország törvényes királyává az alábbi kritériumok teljesítése nélkül:

az esztergomi érsek általi koronázás a Magyar Szent Koronával a székesfehérvári bazilikában

Ez a királyság integritásának bizonyos szintű védelmét jelentette. Például a Magyar Szent Korona ellopása már nem volt elég ahhoz, hogy törvényes király legyen.

Az első követelményt (az esztergomi érsek koronázása) III. Béla erősítette meg, akit III. Sándor pápa külön felhatalmazása alapján Berthold kalocsai érsek koronázott meg. Koronázása után kijelentette, hogy ez a koronázás nem érinti az esztergomi érsek szokásos királyi koronázási igényét. 1211-ben III. Ince pápa megtagadta János esztergomi érsek és Berthold kalocsai érsek egyetértését a követelés átruházásáról, és kijelentette, hogy a magyar király megkoronázására csak az esztergomi érsek jogosult.

I. Károly magyar királyt 1301 májusában Esztergomban koronázta meg ideiglenes koronával a város érseke; ez vezetett második koronázásához, 1309 júniusában. Ekkor még nem használták a Szent Koronát. Budán az esztergomi érsek koronázta meg. Utolsó, harmadik koronázása 1310-ben volt Székesfehérváron a Szent Koronával, az esztergomi érsek által. Akkor a király koronázását teljesen jogosnak tekintették.

1439-ben Luxemburgi Erzsébet régenskirályné megparancsolta egyik szolgálólányának, hogy lopja el a Szent Koronát a visegrádi palotából, majd előrehozatta újszülött fia, V. László megkoronázását, amelyet Székesfehérváron törvényesen végrehajtott az esztergomi érsek.

Hasonló helyzet történt Hunyadi Mátyással is, amikor a III. Frigyes római császár birtokában lévő Szent Korona visszaadásáról tárgyalt. Visszaadása után Mátyást jogosan koronázták meg.

A trón öröklése bélyegkép|294x294px| II. Lipót koronázása 1790-ben a pozsonyi Szent Márton-székesegyházban, az 1563 és 1830 közötti magyar koronázások helyszínén. Mint minden hagyományos monarchiában, Magyarországon is a férfi ágú örökösödésű volt a trón. Ez a jog a magyar hagyományok szerint általában az öccsekre, majd az előző király fiára szállt át, ami nemegyszer családi vitákat váltott ki. Az első magyar királyi ház alapítója Árpád volt, aki 895-ben vezette be népét a Kárpát-medencébe. Több mint 400 évig uralkodó leszármazottai közé tartozott I. Szent István, I. Szent László, II. András és IV. Béla is. 1301-ben kihalt az Árpád-ház utolsó férfi tagja, III. András. Végül I. Károlyt koronázták meg, aki nagyanyja, Mária nevében követelte a trónt. Mária, Nagy Lajos király lányának 1395-ben bekövetkezett halálával a közvetlen vonal ismét megszakadt, és Mária férje, Zsigmond uralkodott tovább, miután a királyság nemessége a Szent Korona nevében megválasztotta.

Később Hunyadi Mátyást a királyság főnemesei választották meg, ő volt az első magyar uralkodó, aki főúri családból származott, nem pedig királyi családból. Ugyanez történt évtizedekkel később Szapolyai Jánossal is, akit 1526-ban, II. Lajos mohácsi csatában bekövetkezett halála után választottak meg.

Ezt követően a Habsburg-ház örökölte a trónt és csaknem 400 évig uralta Magyarországot 1918-ig.

A magyar király által használt egyéb címek

A magyar királyok az évszázadok során több szomszédos ország koronáját is megszerezték vagy magukévá tették, és elkezdték használni az ezekhez az országokhoz kapcsolódó királyi címeket. Az utolsó királyok idejében pontos stílusuk a következő volt: „Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodomeria, Kumánia és Bulgária apostoli királya, Erdély nagyfejedelme, székely ispán".

Az "apostoli király" címet XIII. Kelemen pápa hagyta jóvá 1758-ban, és ezt követően Magyarország összes királya használta.

A "szlavón király" cím a Dráva és a Száva folyók közötti területekre utalt. Ezt a címet először I. László használta, valamint ő volt az is, aki 1091-ben felvette a „Horvátország királya” címet. Kálmán 1105-ben vette fel a „Dalmácia királya” címet.

A Bosznia iránti igényre utaló „Ráma királya” címet először II. Béla használta 1136-ban. Imre király vette fel a „szerb király" címet. A "Galícia királya" kifejezést a Halics feletti fennhatóság jelzésére használták, míg a "Lodomeria királya" cím Volhíniára utalt; mindkét címet II. András vette át 1205-ben. IV. Béla 1233-ban kezdte használni a kunok királya címet, amely az akkori kunok által betelepített területek (azaz Havasalföld és Moldva) uralmát fejezte ki. A " bolgár király" kifejezést V. István adta hozzá a királyi címeihez.

Erdély eredetileg a Magyar Királyság része volt, amit a vajda irányított. 1526 után az Oszmán Birodalom, majd a Habsburg Birodalom félig független vazallusa lett. 1696-ban II. Apafi Mihály fejedelem halála után, I. Lipót felvette az „Erdély fejedelme” címet. 1765-ben Mária Terézia Erdélyt nagyfejedelemséggé emelte.

A székely ispán cím eredetileg a Magyar Királyság egyik főméltósága volt, de a címet később az erdélyi fejedelmek használták. A címet Mária Terézia uralkodása alatt elevenítették fel.

Lista +TitulusAz első magyar uralkodó ebben a titulusban1.Magyarország királyaI. Szent István király2.Horvátország királyaI. Kálmán király3.Szlavónia királyaI. Szent László király4.Szerbia királyaI. Imre király5.Halics fejedelmeII. András király6.Bulgária királyaV. István király7.Kunország királyaIV. Béla király8.Lodomeria és Galícia királyaI. Károly király9.Ráma királyaII. Béla10.Dalmácia királyaI. Kálmán király11.Jeruzsálem királyaII. András király12.Székelyek ispánjaI. Szent István király13.Volhínia hercegeAndrás magyar királyi herceg

Uralkodási idő +A leghosszabb ideig regnáló magyar királyokPortréUralkodó(Életterminusa)UralkodásaUralkodási időKezdeteVége<center>1<center>60pxő császári és királyi apostoli felségeI. Ferenc Józsefcsászár–király(1830–1916)<center>1848. december 2.<center>1916. november 21.<center>67 év és 355 nap<center>2130px<center>40px<center>ő királyi felségeZsigmondkirály(1368–1437)<center>1387. március 31.<center>1437. december 9.<center>50 év és 253 nap<center>3<center>60pxő királyi felségeI. Lipótkirály(1640–1705)<center>1657. április 2.<center>1705. május 5.<center>48 év és 33 nap<center>4<center>60pxő apostoli királyi felségeI. Ferenckirály(1768–1835)<center>1792. március 1.<center>1835. március 2.<center>43 év és 1 nap<center>5<center>40pxő királyi felségeI. (Nagy) Lajoskirály(1326–1382)<center>1342. július 21.<center>1382. szeptember 10.<center>40 év és 51 nap<center>6130px<center>35pxő apostoli királyi felségeMária Teréziakirálynő(1717–1780)<center>1740. október 20.<center>1780. november 29.<center>40 év és 40 nap<center>7130px<center>40pxő királyi felségeI. (Szent) Istvánkirály(969–1038)<center>1000. december 25.<center>1038. augusztus 15.<center>37 év és 233 nap<center>8130px<center>35px<center>ő királyi felségeI. Ferdinándkirály(1503–1564)<center>1526. december 17.<center>1564. július 25.<center>37 év és 221 nap<center>9130px<center>40pxő királyi fenségeIV. Bélakirály(1206–1270)<center>1235. október 14.<center>1270. május 3.<center>34 év és 201 nap<center>10130px<center>40pxő királyi fenségeI. (Károly) Róbertkirály(1288–1342)<center>1308. november 17.<center>1342. július 16.<center>33 év és 241 nap

Magyar királyok listája

Kapcsolódó lapok Az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója Magyar Nagyfejedelem Szent István Koronájának Országai Magyarország uralkodóinak listája

Megjegyzések

Jegyzetek

Források

Magyarul Korai Magyar Történeti Lexikon (9–14. század), főszerkesztő: Kristó, Gyula, szerkesztők: Engel, Pál és Makk, Ferenc (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994). Magyarország Történeti Kronológiája I-III. – A kezdetektől 1526-ig; 1526–1848, 1848–1944, főszerkesztő: Benda, Kálmán (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981, 1982, 1993). Magyar Történelmi Fogalomtár I-II. – A-K; L-ZS, főszerkesztő: Bán, Péter (Gondolat, Budapest, 1989).

További információk

Angolul Az európai örökös uralkodók címei – Magyarország: Bibliográfia.

Fordítás

Kategória:Uralkodók listái