Dunaszekcső (;http://www.ungarndeutsche.de/de/cms/uploads/Ortsnamen_ungarndeutsche.pdf (Hozzáférés 2013 január 21) ; ) község Baranya vármegyében, a Mohácsi járásban.
Elnevezései A Szekcső helynév a magyar szökik ige gyakorító képzős szökös származékának folyamatos melléknévi igenévből keletkezhetett, etimológiailag azonos lehet a szöcske (régi magyar nyelven szökcse) rovarnévvel. Valószínűnek látszik, hogy a középkorban volt egy Szekcső hangalakú és sebesen fodrozva haladó víz, sellő, zuhatag, valamint gázló-féle jelentésű magyar földrajzi köznév és ez válhatott helynévvé. A megkülönböztető szerepű Duna előtag a Duna mellékére utal.
Anonymus Gesta Hungarorum c. műve szerint: „S azon a helyen Őd (Eudunec) a vidék népét meghódítván várat épített, melyet közönségesen Szekcsőnek (Zecuseu) nevezett azért, mert ott magának széket és állandó lakot állított.” E szerint a Szekcső-nek egykor 'szék'-et, központot és a helyben maradást jelentő értelme volt, melyet Anonymus még ismert, de ma már ezt a szóképzést nem értjük.https://mek.oszk.hu/02200/02245/02245.htm#47
A település az írott forrásokban, 1150-ben Secuseu néven bukkant fel először. A honfoglalás után Árpád fejedelem ezt a vidéket Ete fia Edőnek adományozta.
A 14. században önálló plébániaként, tehát jelentős helyként Zeuchew, Zeksu néven szerepelt.
Németül a település hivatalos neve Seetsche. Horvátul hivatalosan Sečuh. Erdősmárokon a Sečuj, Hercegszántón a Sečuv alakot használták
Fekvése bélyegkép|jobbra|265px|Dunaszekcső bélyegkép|jobbra|265px|Duna-part Dunaszekcsőnél A Baranyai-dombság Sárközt és Mohácsi teraszos síkot egymástól elválasztó keleti csücskén, a Duna jobb partján, Baranya vármegyében, a megyeszékhelytől nagyjából 50 kilométerre keletre helyezkedik el.http://www.csatolna.hu/hu/panorama/szekcso.html A legközelebbi város tőle délre Mohács, illetve északra Bátaszék. A község közvetlenül a megyehatáron fekszik. Ma is, és a történelem során mindig a megye egyik határtelepülése volt.
A szomszédos települések: észak felől Bátaszék, illetve Báta, kelet felől (a Duna túlsó partján) Dunafalva, délnyugat felől Bár, nyugat felől Somberek, északnyugat felől pedig Palotabozsok.
Megközelítése A településen keresztülhalad, nagyjából észak-déli irányban a Szekszárd térségétől Mohácson át a déli országhatárig vezető 56-os főút, így ez a legfontosabb közúti megközelítési útvonala. Dunafalvával komp köti össze, melynek jobb parti kikötőjét az 51 378-as, a bal partit az 51 145-ös számú mellékút szolgálja ki.
Határszélét messze északon, a központtól mintegy 6 kilométer távolságban érinti a , de megállási pontja itt nincs a vasútnak. A legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőség így a Mohács vasútállomása, vagy a négy vasútvonal által is érintett Bátaszék vasútállomás, mindkettő körülbelül 10 kilométerre.
Földrajza Domborzat Területének jelentős része dombos. A település széles patakvölgyben terül el, amely észak-dél irányú. A felszín a pleisztocén kori löszlerakodással egyenletes volt egész Dunaszekcső területén, amelyet a dombok körülbelül egyenlő magasságú teteje is mutat. A patakok bevágódásával és a szél munkájának eredményeként az egykor egyenletes térszín feldarabolódott.
A jelenlegi négy északnyugati irányú patakvölgy a domborzatot úgy szabdalta fel, hogy a falu területére mintegy ujjszerűen nyúlnak be északnyugati irányból. A dombtetők szélesek, általában 1–2 km terjedelműek, amelyeket kiemelkedések tesznek változatossá. Ezek a kiemelkedések legmagasabb pontja 158 méter, a tetők általában 140-150 méter magasak a tenger színe felett. A falu főtere körülbelül 100 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. A Duna partján lévő házak körülbelül 90 méter magasságban állnak. A Duna szintje közepes vízállásnál 85-86 méter magasan van a tengerszint felett.
Maga a község a Lánka patak völgyében egy völgyperemre épült, a bal oldalán lévő dombok közül az első a Várhegy, amelynek a Duna felőli oldala meredek, a település felőli lankás, amelynek lépcsős emelkedésén épültek az utcák, melyeken az utolsó házak elhagyása után a Várhegyre lehet jutni.
A Várhegyet mély és széles szakadék választja el a Püspökhegytől. Ezt a mélyedést a rómaiak készítették, hogy ezzel a hegy tetején lévő erősséget nagyobb eséllyel védhessék. A Püspökhegy után a Szent János-hegy és a Bőváros domb következik.
Vízrajz
A mai Dunaszekcső bővelkedik patakokban, amelyek közül a Lánka és a Diási patak a településen folyik keresztül. Meg kell említeni még a Celenka és a halastavakat tápláló Belső réti patakot is.
A történelmi Dunaszekcső területét a Duna folyó vágja ketté. A folyó évszázadok során keveset változtatott medrén. Kétségtelen, hogy a Várhegyet, mint most is, azelőtt is erősen bontották a Duna hullámai, ugyanakkor a mai erősen eliszaposodott holtágnak korábban jelentősebb szerepe volt. Ugyanez a helyzet a zátonnyal is.
A községtől északra három állóvíz is található, amely valamikor a Duna holtága volt, majd a szabályozások során mesterségesen lettek elzárva. Ez a Telelő, régen hajók, dunai malmok teleltek benne, a Kis-Duna és a Kenderáztató. A folyóvíz 6 kilométeres szakaszon tartozik Dunaszekcsőhöz. A folyamszabályozások erősen változtattak a medrén. A kövezések a part védelme mellett a hajózás biztonságát is szolgálták.
A sziget sokat változott az elmúlt évszázadok során. Ennek fontos állomása volt a 19. század végén emelt védgátvonal, amely 1956-ig, a nagy árvízig jól ellenállt az árhullámoknak.
Éghajlat A környék időjárására jellemző, hogy a nyár mérsékelten forró, a tél enyhe, a csapadék mennyisége éves szinten nem elegendő. Itt a szárazföldi hatások érvényesülnek. A terület hazánk legmelegebb részei közé tartozik. Sugárzási adottságai kedvezőek, hőigényes növények termesztésére kiválóan alkalmas.
Történelme A római kor előtt Alsó-Pannónia (Pannonia Inferior), amelyben Lugiót (Dunaszekcső) is megtaláljuk, lakói a 2. században az avariskok voltak. De valószínűbbnek látszik, hogy a pannon törzsek közül, mint a kelták egyik törzse laktak itt. Wosinsky megállapítása szerint ők Szekcső őslakói.
A kelták kultúrája magas fokon állt. Nem sátorlakó nomád életet éltek, hanem telepeik voltak. Ilyen telepjük volt a mai Dunaszekcső helyén „Lug” vagy „Lukk”. Földműveléssel, állattenyésztéssel, kereskedelemmel és iparral foglalkoztak. Híres lovasok voltak. Ők a kocsikészítés ősei. Pénzeket vertek. Ezeket a Duna mentén „dunai kelta érmék” néven ismerjük. A fazekasságban is jártasak voltak. Edényeiket korongon készítették. Állandó összeköttetésben voltak a görögökkel. Fegyvereiket és pénzeiket is a görögök mintájára készítették. Ékszereik a fibula, a bütykös tű, a bronzöv, a kar és nyakperec. Halottaikat elégették és a hamvakat urnába tették. Temetőiket berkekben helyezték el. Jósoltak, emberi vagy állati áldozatot mutattak be. Hittek a reinkarnációban, így a halhatatlanságban is.
Az itt lakó kelták szívesen vették a rómaiak nagy tömegű megjelenését.
Dunaszekcső a római korban A városok a legtöbb esetben a kelta telepek helyén, vagy azok közelébe épültek. Erre a városok nevéről lehet következtetni. Ez tűnik ki Lugio (Dunaszekcső) nevéből is, minthogy e város nevének gyöke kelta eredetű. A város a Lugio elnevezést csak a IV. század végéig tartotta meg. Ezután Florentiának hívták. Ez az elnevezés alatt érte el községünk a fénykorát. Ez időben a Püspök- hegyen a római előkelőség berendezett épületeket és kerteket telepített.
Nemcsak leletek és pénzérmék szólnak a római Szekcső szépségéről, hanem két vár és több temető. Az itt élő lakosság a vár nyugati és déli oldalán földműveléssel foglalkoztak. Az előkelőség a Püspök-hegyen telepedett le. Házaikat kifestették, amihez a bordó a kék és a zöld színt használták; lakásaikat egy helyről fűtötték.
A római út, mely átvonult Lugión keresztül észak-déli irányban, az eszéki és aquincumi út volt. Mindenütt a Duna vonalát követte. A rómaiak csak lejtők mentén vezették végig országútjaikat. Ásatásokból következtettek az út létezésére, de tényleges helyét nem sikerült megállapítani. A Szentháromság kápolna körül találtak egy kavicsokból és mészből összeállt, 2 m2 területű lapot. Ennek további darabjait a Duna magas vízállása következtében beomlott partszakasz tetején találták meg.
Szekcső és vidéke Tiberius, Claudius császár idejében meg lett szállva. Az érmék sokasága azonban Octavianusról mutatja, hogy sikerült e vidéket katonai őrséggel megszállni. Az őrcsapatok a Várhegyen földsáncokat emeltek, katonai erősítést készítettek. De, hogy melyik császár uralkodása alatt készült szilárd anyagból vár, azt homály fedi. A Cohors Septima Breucorum csapatot már Kr. u. 85-ben Pannoniában találjuk. Valószínű, hogy ez a csapattest volt a vár első lakója.
A Várhegy igen alkalmas volt erődítés elhelyezésére, mert a Duna természetes védelmet nyújtott a magaslatnak kelet felől.
A római castellum egy vese körvonalához hasonló határral, mind a négy oldalán meredek partokkal szegett fennsíkon épült.
Ennek a földbe vájt üregnek a rendeltetését még pontosan nem sikerült meghatározni. A néphagyomány azt tartja, hogy a törökök idejében börtönül szolgált.
A népmonda szerint pedig ide rejtették a menekülő törökök az összegyűjtött kincseiket és a felette lévő partot rácsúsztatták a nyílásra. A part a Duna többszöri áradása után elmosódott és 1860-ban a bejárata szabad lett. A szomszédos szőlőbirtokosok az üreg merőleges részét rőzsékkel tömték be, hogy megvédjék az itt játszó gyerekeket.
Nincs kizárva, hogy a Töröklyuk ősember lakását képezte. Ezt természetesen csak tudományos kutatás alapján lehet eldönteni.
Dunaszekcső a történelem során a megye, a régió életében mindig jelentős szerepet játszott. Ennek elsőrendű oka földrajzi fekvése. A különböző korok, népek fontos útjai, amelyek stratégiai és gazdasági szerepet játszottak, áthaladtak rajta.
Itt az emberek megtelepedtek, keresve boldogulásukat. Ilyen volt már az újkőkorszak korai szakaszában a körösi kultúra, akikre vonatkozóan a Duna partján, itt a mai Dunaszekcső környékén edénytöredékeket találtak. A rézkor késői szakaszában a péceli kultúra képviselői éltek itt. A Kálváriahegyen és a Várhegyen rájuk vonatkozóan települést tártak fel, emellett szórványos leletek is kerültek a múzeumba. A bronzkor korai szakaszából a somogyvár–vinkovci kultúrára vonatkozóan szintén szórványos leletek kerültek napvilágra. A középső szakaszról, a mészbetétes edények népére vonatkozó felszíni kerámiatöredékeket elemezhettek a régészek. Az utánuk következő urnamezős kultúra táltöredékeket, bronzlándzsát, fúrókat, lyukasztókat hagyott maga után. A keltáktól mély tálak, nagyobb edények, fazekak, bronzveretek maradtak ránk.
bélyegkép|jobbra|200px|Marcus Aurelius római kori szobortöredék – Aquincum Pannónia bronz
A rómaiak korában a mai Dunaszekcső jelentős hely volt, akkori neve Lugio.
Itt vezetett Pannónia római tartomány mentén az egyik legfontosabb transzkontinentális útvonal, az úgynevezett limes. A fontos állomáshelynek, erődítménynek, katonai őrhelynek stratégiai szempontból döntő jelentősége volt. Sírok, érmék és különböző leletek kerültek elő a föld mélyéből. Lugio jelentőségének nagyságát az 1974. szeptember 12-én előkerült, Marcus Aurelius császárt ábrázoló, elsőrangú itáliai művész által készített portré is igazolja, de egyúttal azt is, hogy Lugio történetének az átfogóbb ismerete csak egy nagyszabású régészeti feltáró munka után válhat igazán közkinccsé.
Szerémi György, aki II. Lajos királynak, majd Szapolyai Jánosnak szolgálatában állt, leírása szerint II. Lajost a dunaszekcsői plébánián, a mohácsi csata előtt ölte meg Szapolyai György. Várát 1529-ben foglalták el a törökök.
Török hódoltság A hódoltság alatt valószínűleg folyamatosan lakott hely volt.
A 17. század végén lakói magyarok és 1690 körül idetelepült szerbek voltak. 1711-től a szerbek kerültek túlsúlyba, majd 1733-ban megindult a németek lassú ütemű beköltözése. Ezt követően a szerb lakosság száma megállapodott, majd fogyni kezdett.