thumb|200px|Aicsi D3A1 thumb|200px|D3A2 karbantartás közben thumb|200px|A japán haditengerészet D3A1 99 típusú gépeit felszálláshoz készítik elő 1941. december 7-én a Pearl Harbor elleni japán támadás előtt. Háttérben a Szórjú repülőgép-hordozó thumb|right|Aicsi D3A visszatérnek a Sókaku repülőgép-hordozóra az Enterprise elleni támadás után a Salamon-szigeteknél zajló csata alatt 1942 augusztusában thumb|300px|Aicsi D3A1 vázlata
Az Aicsi D3A egy második világháborús repülőgép-hordozóról alkalmazott japán zuhanóbombázó, a szövetségeseknél kódneve Val volt. Ez a gép volt a császári japán flotta legfontosabb zuhanóbombázója, mely majdnem minden hadműveletében részt vett, beleértve a Pearl Harbor elleni támadást is. A D3A volt az első japán repülőgép, mely amerikai célpontokat támadott a második világháború idején, többek között Pearl Harbourt és a Fülöp-szigeteken lévő támaszpontokat, például a Clark légibázist. A háború folyamán a Val zuhanóbombázók több szövetséges hadihajót süllyesztettek el, mint a Tengely bármely más repülőgépe.Angelucci and Matricardi 1978, p. 142.Worth 2001, p. 170.Casey 1977, p. 87.
Tervezés és fejlesztés 1936 közepén a japán haditengerészet a 11-Si kiírása egy monoplán repülőgép-hordozó bázisú zuhanóbombázó követelményjegyzékét adta ki az akkor rendszeresített Aicsi D1A kétfedelű zuhanóbombázó felváltása céljából.Chant, Christopher. Aircraft of World War II - 300 of the World's Greatest Aircraft 1939-45. London: Amber Books Ltd., 1999. . Az Aicsi, Nakadzsima és Mitsubishi adott be terveket és mind az Aicsit, mind a Nakadzsimát felkérték két-két prototípus megépítésére.
Az Aicsi terv alsószárnyas megoldást választott ellipszis alakú szárnnyal, melyet a Heinkel He 70 Blitz inspirált. A gép sebességét nem túlságosan nagyra tervezték, így az egyszerűség kedvéért merev futómű alkalmazása nem okozott túlságosan nagy ellenállást.Francillon 1979, p. 272. A tervek szerint a repülőgépet egy 529 kW (710 LE) teljesítményű Nakadzsima Hikari 1 kilenchengeres csillagmotor hajtotta.
Az első prototípus 1937. december 10-re készítették el, majd egy hónappal később elkezdődtek a próbarepülések. Az első tapasztalatok lehangolóak voltak. A motor teljesítménye túlságosan kicsinek bizonyult, éles fordulóknál instabillá vált, még szűkebb fordulóknál orsózni kezdett. A tervezett 370 km/h sebesség mellett a zuhanófék erős rezgésbe kezdett és a flotta a zuhanósebességet 440 km/h értékre kívánta növelni.Francillon 1979, pp. 272–273.
A második prototípust jelentős változtatásokkal szállították le a felmerült problémák kiküszöbölése érdekében. A sebességet a 626 kW (840 LE) teljesítményű Mitsubishi Kinszei 3 típusú motor beépítésével fokozták, a függőleges vezérsík növelésével az iránytartást javították. A szárny fesztávolsága kissé megnőtt és a szárnyvégek felé a profil állásszögét csökkentették a dugóhúzóba esés veszélyének elkerülésére és megerősítették a zuhanófékeket. Ezek a változtatások az iránystabilitáson kívül minden korábbi hibát kiküszöböltek és elegendőnek bizonyultak, hogy a tendert a D3A1 nyerje meg a Nakadzsima D3N1-gyel szemben.Francillon 1969, p. 24.
Szolgálatban 1939 decemberében a flotta 99 mintájú flotta repülőgép-hordozó bombázó 11 modell néven megrendelte a gyártástParshall and Tully 2007, p. 80. A gyártásra került változat kissé kisebb szárnnyal, 746 kW (1000 LE) teljesítményű Kinszei 43 vagy 798 kW (1070 LE) teljesítményű Kinszei 44 motorral épült. Az iránytartást végül egy hosszú vezetőfelülettel oldották meg a függőleges vezérsík elé szerelve, ezzel a gép igen könnyen kormányozhatóvá vált.Air International December 1987, p. 289.
A fegyverzete két előrefelé tüzelő mereven beépített 7,7 mm kaliberű 97 mintájú könnyű géppuska és egy mozgathatóan beépített védelmi géppuska a hátsó ülésről kezelő lövész számára. A szokásos bombaterhelés egyetlen 250 kg-os bombából állt a törzs alatt egy bombatartó trapézre erősítve, mely bombázáskor a légcsavar alatt repült el. Két további 60 kg-os bombát lehetett a szárny alá a zuhanófékeken kívülre függeszteni.Air International December 1987, p. 288.
A D3A1 a repülőgép-hordozó próbáit az Akagi és Kaga fedélzetén folytatta le 1940 folyamán, néhány gép pedig Kínában földi bázisról bevetve esett át a tűzkeresztségen. A Pearl Harbor elleni támadástól kezdve a D3A1 részt vett az összes nagyobb japán repülőgép-hordozó bevetésen a háború első 10 hónapjában. Első jelentős sikerüket a Royal Navy ellen 1942 április közepén az Indiai Óceánon könyvelték el. A Val bombázók találati aránya 80%-os volt két nehéz cirkáló és a Hermes repülőgép-hordozó ellen ebben a hadműveletben. A háború folyamán a Val zuhanóbombázókat a Nakadzsima B5N Kate torpedóvetőkkel párhuzamosan vetették be, így az ellenséges hadihajók gyakran a torpedók és bombák együttes találata folytán süllyedtek el. Nem számítva a Pearl Harbor elleni rajtaütést, ahol többféle repülőgéppel támadták a célpontokat, a Val zuhanóbombázók az alábbi szövetséges hajókat süllyesztették el:Brown 1990, pp. 60–125.
Az Aicsi D3A gépek által elsüllyesztett szövetséges hadihajók; típus, ország, a veszteség időpontja, helye HMS Cornwall, brit nehézcirkáló, 1942. április 5. – Indiai-óceán HMS Dorsetshire, brit nehézcirkáló, 1942. április 5. – Indiai-óceán Hector, brit felfegyverzett kereskedelmi hajó, 1942. április 5. – Indiai-óceán HMS Tenedos, Brit romboló, 1942. április 5. – Indiai-óceán HMS Hermes, brit könnyű repülőgép-hordozó, 1942. április 9. – Indiai-óceán HMAS Vampire, ausztrál romboló, 1942. április 9. – Indiai-óceán USS Langley, amerikai repülőgép-anyahajó (a támadás után az US Navy süllyesztette el) 1942. február 27. – Csendes-óceánRoscoe 1953, p. 102 USS Peary, amerikai romboló, 1942. február 19. – Ausztrália (Darwin)Roscoe 1953, p. 96 USS Pope, amerikai romboló, 1942. március 1. – Csendes-óceán USS Lexington, amerikai repülőgép-hordozó, 1942. május 8. – Csendes-óceán USS Yorktown, amerikai repülőgép-hordozó, 1942. június 7. – Csendes-óceán USS Hornet, amerikai repülőgép-hordozó, 1942. október 27. – Csendes-óceán USS De Haven, amerikai romboló, 1943. február 1. – Csendes-óceán USS Aaron Ward, amerikai romboló, 1943. április 7. – Csendes-óceán USS Brownson, amerikai romboló, 194.3 december 26. – Csendes-óceánParkin 1995, p. 198. USS Sims, amerikai romboló, 1942. május 7. – Csendes-óceán USS Benham, amerikai romboló, 1942. november 15. – Csendes-óceán USS Abner Read, amerikai romboló, 1944. november 1. – Csendes-óceánParkin 1995, p. 251. USS Ommaney Bay, amerikai repülőgép-hordozó, 1945. január 4. – Fülöp-szigetek (Panay) USS Bismarck Sea, amerikai repülőgép-hordozó, 1945. február 21. – Japán (Iwo Jima) USS Emmons, amerikai romboló, 1945. április 6. – Japán (Okinawa)
A háború előrehaladásával néhány alkalommal a zuhanóbombázók vadászgép feladatok ellátására is kényszerültek, mivel fordulékonyságuk elegendő volt ahhoz, hogy túléljék ezt a szerepkört.Francillon 1969, p. 25. 1942 júniusában a D3A továbbfejlesztett változatát már egy 969 kW (1300 LE) teljesítményű Kinsei 54 motor hajtotta, melyet Model 12 néven próbáltak ki. A megnövekedett teljesítmény korlátozta a hatótávot, ezért a típust ismét átalakították pót üzemanyag-tartályok hordozására. Ezzel lehetővé vált a gépek bevetése a Salamon-szigetek felett. A Model 22 hamarosan felváltotta ezeket, a Model 11-eseket 1942 őszétől kezdve fokozatosan kivonták a frontszolgálatból és gyakorló egységekhez irányították.
Amikor az új Jokoszuka D4Y megjelent, a D3A2 gépeket szárazföldi bázisokra helyezték át vagy kisebb repülőgép-hordozókra irányították, amelyek túlságosan rövidek voltak a nagyobb sebességgel leszálló Szuszei gépek számára. Amikor az amerikaiak ismét elfoglalták a Fülöp-szigeteket 1944-ben földi repülőterekről felszálló D3A2 zuhanóbombázók is részt vettek a harcokban, de addigra már reménytelenül elavultak, és nagy veszteségeket szenvedtek. A háború utolsó évében több D3A2 kamikaze bevetésben vett részt.Air International December 1987, p. 290.
Műszaki adatok (D3A1) thumb|D3A2 98 típusú bombával Személyzet: 2 fő (pilóta és lövész) Méretek Hossz: 10,2 m Fesztáv: 14,37 m Magasság: 3,85 m Szárnyfelület: 34,9 m² Tömeg Üres tömeg: 2408 kg Legnagyobb felszálló tömeg: 3650 kg Hajtómű Típus: Mitsubishi Kinszei 44 csillagmotor Teljesítmény: 798 kW (1070 LE) Repülési teljesítmények Legnagyobb sebesség: 389 km/h Hatótáv: 1472 km Csúcsmagasság: 9300 m Fegyverzet 2 × merev, előre irányzott 7,7 mm 97 mintájú géppuska 1 × mozgatható, hátrafelé lövő 7,7 mm 92 mintájú géppuska 1 × 250 kg vagy 2 × 60 kg bomba
Műszaki adatok (D3A2)Chant, Christopher. Aircraft of World War II - 300 of the World's Greatest Aircraft 1939-45. London: Amber Books Ltd., 1999. . thumb|Aichi D3A2 with távcsöves irányzékkal felszállás előtt Személyzet: 2 fő (pilóta és lövész) Méretek Hossz: 10,2 m Fesztáv: 14,37 Magasság: 3,8 m Szárnyfelület: 34.9 m² Tömeg Üres tömeg: 2570 kg Legnagyobb felszálló tömeg: 4122 kg Hajtómű Típusa: Micubisi Kinszei 54 Teljesítmény: 969 kW (1300 LE) Repülési teljesítmények Legnagyobb sebesség: 430 km/h Hatótáv: 1352 km Csúcsmagasság: 10 500 m Emelkedési sebesség: 8,62 m/s Fegyverzet 2 × mereven beépített előrenéző, 7,7 mm 97 mintájú géppuska 1 × mozgatható hátrafelé irányuló 7,7 mm 92 mintájú géppuska 1 × 250 kg vagy 2 × 60 kg bomba
Jegyzetek
Források Angelucci, Enzo and Paolo Matricardi. World Aircraft: World War II, Volume II (Sampson Low Guides). Maidenhead, UK: Sampson Low, 1978. . Brown, David. Warship Losses of World War Two. London: Arms and Armour, 1990. . Casey, Louis S. Naval Aircraft. Secaucus, New Jersey: Chartwell Books Inc., 1977. . Chant, Christopher. Aircraft of World War II – 300 of the World's Greatest Aircraft 1939-45. London: Amber Books Ltd., 1999. . Fleischer, Seweryn and Zygmunt Szeremeta. Aichi D3A Val, Nakajima B5N Kate (Lengyelül). Warszawa, Poland: Wydawnictwo Militaria, 2001. . Francillon, René J. Japanese Aircraft of the Pacific War. London: Putnam & Company Ltd., 1970 (2nd edition 1979). . Francillon, René J. Japanese Bombers of World War Two, Volume One. Windsor, Berkshire, UK: Hylton Lacy Publishers Ltd., 1969. . Kinzey, Bert. Attack on Pearl Harbor: Japan awakens a Sleeping Giant. Blacksburg, Virginia: Military Aviation Archives, 2010. . "Pacific Predator... the Aichi Type 99". Air International, Vol. 33, No. 6, December 1987, pp. 285–290. Bromley, UK: Fine Scroll. ISSN 0306-5634. Parkin, Robert S. Blood on the Sea: American Destroyers Lost in World War II. New York: Sarpedon Publishing, 1995. . Parshall, Jonathan and Anthony Tully. Shattered Sword: The Untold Story of the Battle of Midway. Washington D.C.: Potomac Books Inc., 2007. . Richards, M.C. and Donald S. Smith. "Aichi D3A ('Val') & Yokosuka D4Y ('Judy') Carrier Bombers of the IJNAF". Aircraft in Profile, Volume 13, 1974, pp. 145–169. Windsor, Berkshire, UK: Profile Publications Ltd. . Roscoe, Theodore. United States Destroyer Operations in World War II. Annapolis, Maryland: United States Naval Institute, 1953. . Smith, Peter C. Aichi D3A1/2 Val . Ramsbury, Marlborough, Wiltshire, UK: The Crowood Press Ltd., 1999. . Tagaya, Osamu. Aichi 99 Kanbaku 'Val' Units of World War 2. Botley, UK: Osprey Publications, 2007. . Worth, Richard. Fleets of World War II. New York: Da Capo Press, 2001. .
További információk Aichi D3A, Joao Paulo Julião Matsuura AirToAirCombat.Com: Aichi D3A Val
Kategória:Második világháborús bombázók Kategória:Hordozófedélzeti repülőgépek Kategória:Második világháborús japán repülőgépek