Jamestown (James Towne avagy Jamestowne) egy település volt Virginia gyarmat területén, melyet a Londoni Virginia Company alapított „James Fort” néven 1607. május 14-én. Ez volt az első állandó angol település a mai Amerikai Egyesült Államok területén, több korábbi balsikerű kísérlet, mint például Roanoke elveszett városának kudarca után. A gyarmat fővárosaként funkcionált 83 évig, 1616-tól 1699-ig.
Az alapítást követő évben a Virginia Company az angol mellett lengyel és holland telepeseket is szállított a gyarmatra, hogy segítsenek a település felépítésében.Price, David A., Love and Hate in Jamestown: John Smith, Pocahontas, and the Heart of a New Nation (New York: Knopf, 2003) 1619-ben érkeztek Jamestownba az első dokumentált afrikaiak, a rabszolgaság intézménye azonban nem jelent meg Virginiában 1660 előtt. Amikor a gyarmatot felosztották a hagyományos nyolc shirre 1634-ben, a város James City megye névadója lett.
A Virginia Company másodikként megalapított települése, a Bermuda-szigeteken fekvő St. George's, úgy állítja be magát mint az első települést az angol Újvilágban, a maga 1612-es alapításával, „New London” néven. Ennek alapja, hogy James Forthot csak 1619-ben szervezték várossá James Town néven és nem maradt fenn a mai napig.The Royal Gazette, World Heritage (Tdevonown of St. George's and related fortifications) Supplement, 22 February 2001. 1699-ben a főváros Jamestownból átkerült a mai Williamsburgba, ami után Jamestown mint település, megszűnt létezni. Ma pedig már csak egy régészeti lelőhely.
Ma Jamestown az egyik csúcsa az ún. Virginia Gyarmat Történelmi Háromszögének, Williamsburg és Yorktown, két korai alapítású település mellett. A Történelmi Jamestown, a régészeti lelőhely Jamestown szigetén, a Jamestown Nemzeti Történelmi Park része, amely pedig a Gyarmati Nemzeti Történelmi Parkhoz tartozik, a Virgina Megőrzéséért szervezettel együttműködve. Jamestown telep egy máig létező történelmi emlékpark, amelyet a Jamestown Yorktown alapítvány tart fenn együttműködve a Virginiai Nemzetközösséggel.
A település 1607 és 1705 között
Spanyolország és Portugália relatíve hamar megjelent az Újvilágban, a többi európai állam viszont sokkal lassabb volt. A John Cabot felfedezőútja utáni évtizedekben nem történt kísérlet angol gyarmat alapítására. Az első kísérletek kudarcot vallottak. A legismertebb Roanoke elveszett településének esete, amely 1590-ben tűnt el.
Alapítás és korai évek (1607-1610)
1606 végén a Londoni Virginia Társaság vállalkozói indultak útnak, hogy kolóniát alapítsanak az Újvilágban. Egy viszonylag hosszú, öt hónapos út után, melynek során útba ejtették Puerto Ricót is, végül 1607. április 10-én érték el az amerikai kontinenst. A három hajó, név szerint a Susan Constant, a Discovery és a Godspeed, Christopher Newport kapitány vezetésével 1607. április 26-án kötött ki a később Henry-foknak elnevezett helyen. A parancsaiknak megfelelően megkezdték egy biztonságos letelepedési hely keresését, felfedezve a ma Hampton Roadsnak nevezett területet és kiértek a Chesapeake-öbölhöz, elnevezve James-folyót I. Jakab angol király tiszteletére.
1607. május 14-én Edward Maria Wingfield kapitány (a kormányzó tanács április 25-én megválasztott elnöke) a James-folyón fekvő, az Atlanti-óceántól 40 mérföldre (67 kilométer) fekvő Jamestown-szigetet jelölte ki a megerősített település helyének. A szigetet mély víz vette körül, tengerjáró hajókkal is megközelíthető, jól védhető stratégiai ponttá téve azt. Talán a legfontosabb szempont viszont az volt a telepesek szempontjából, hogy a szigeten nem telepedtek meg a környéken élő virginiai indián törzsek, tekintettel arra, hogy a sziget nem megfelelő a mezőgazdasági művelésre. A sziget kicsi volt, mocsaras, elzárt és hemzsegett a szúnyogoktól és az árapály-jelenség miatt sós víz alkalmatlan volt ivásra.
A malária miatt a telepesek az év túl kései szakában érkeztek ahhoz, hogy növényeket ültethessenek.Don't Know Much About History, Kenneth C. Davis A csoportban sok volt a nemes, akik alkalmatlanok voltak a munkára, vagy gazdag kereskedők, akik szintén nem szoktak a gyarmat fenntartásához szükséges kemény munkához. Az 1609–10-es "ínséges időkben" a telepesek még rosszabb helyzetbe kerültek. Az 500 érkezőből mindössze 61 élte túl ezt az időszakot.
A virginiai indiánok már jóval a telepesek érkezése előtt is alapítottak településeket. A 17. század elején nagyjából algonkin nyelvet beszélő őslakos élt az általuk Tsenacommacahnak nevezett régióban. Ez volt a póheten törzsszövetség, vagy Póheten Konföderáció, amit a Wahunsunacocknak, vagy egyszerűen csak "póheten főnöknek" nevezett fővezér kormányzott. A Wahunsunacoc kezdetben arra törekedett, hogy kiűzze az angolokat Jamestownból, amit a Paspahegh terület részének tekintettek és áttelepítse őket a Capahosick területre, ahol a törzsszövetség tagjaiként fém eszközök készítésére kötelezte volna őket. Erre azonban sosem került sor. Az első telepeseket már nagy lakomákkal fogadták a helyiek, de az angolok, akik nem voltak hozzászokva a saját élelmiszer-szükségletük megtermeléséhez, hamarosan éhezni kezdtek és egyre keményebben kezdtek követelni több és több élelmet a környező törzsektől. Ez pedig előrevetítette a konfliktusokat. Az angol-póheten háború végül oda vezetett, hogy Samuel Argall elfogta a Wahunsunacock lányát, Matoakát, ismertebb nevén Pocahontast, ami után a törzsfőnök kénytelen volt elfogadni a békeszerződést.
thumb|Az erőd 1608-ban a Zuniga térképen. John Smith kapitány (1607-1609) és más vezetők intézkedései ellenére a legtöbb telepes és a helyükre érkezők is meghaltak az első öt év folyamán. A telepesek kétharmada már azelőtt elhunyt, hogy a Társaság hajói eszközöket és szakértőket hoztak volna Lengyelországból és Németországból a következő évben, 1608-ban, hogy segítsenek kiépíteni a település gazdaságát. Ennek eredményeként az üveg lett az első amerikai termék, amelyet Európába importáltak.
Miután John Smitht Angliába való visszatérésére kényszerítették egy kereskedelmi expedíció közben történt robbanás miatt,John Marshall p.44 a kolónia vezetését George Percy vette át, aki bebizonyította, hogy képtelen a bennszülött törzsekkel való tárgyalásokra. Az "Ínséges idők" néven ismertté vált 1609-1610-es időszak alatt a telepesek több mint 80%-a hunyt el, a többiek pedig egy rövid időre elhagyták a szigetet tavasszal.John Marshall p.45 Azonban 1610. június 10-én a visszahúzódó telepeseket néhány mérfölddel lejjebb a folyón utolérte egy felmentő misszió, amit az új kormányzó, Lord De La Warr vezetésével küldtek Londonból és ami létfontosságú eszközöket és új telepeseket hozott az Újvilágba.Woodward, Hobson. A Brave Vessel: The True Tale of the Castaways Who Rescued Jamestown and Inspired Shakespeare's The Tempest. Viking (2009). Lord De La Warr "The Deliverance" nevű hajója után nevezték el később Delaware államot.
A telepesek maradását egy véletlen körülmény érte el. Nevezetesen John Rolfe érkezése, aki új dohánymagokat hozott a Karib-tenger szigeteiről.
Beköszöntő szerencse (1610-1624)
Sok telepes arisztokrata származása, a történelmi léptékű aszály és a nagyarányú szükséges kommunális munka miatt az első néhány évben a kolónia, a legjobb esetben is, egyenlőtlenül fejlődött. 1613-ban, hat évvel Jamestown megalapítása után, a Virginia Társaság részvényesei és az expedíció szervezői elkeseredetten próbálkoztak, hogy növeljék a kolónia produktivitását. Dale kormányzó, a részvényesek hozzájárulása nélkül, négyzetkilométer földet rendelt ki minden "régi telepesnek" és kevesebbet az újonnan érkezőknek. A kolónia gazdasága növekedésnek indult és a telepesek kiterjesztették birtokaikat a környező bennszülött törzsek kárára. Az a körülmény, hogy a növekedés kezdete egybeesett a telepesek érkezése előtti évben kezdődő aszály végével, azt bizonyítja, hogy az első évek ínségét több tényezőre lehet visszavezetni."The lost colony and Jamestown droughts.", Stahle, D. W., M. K. Cleaveland, D. B. Blanton, M. D. Therrell, and D. A. Gay. 1998. Science 280:564-567.
A következő évben, 1614-ben, John Rolfe leszüretelte az első dohánytermését.John Marshall p.52 Prosperáló gazdaságából meggazdagodva feleségül vette Pocahontast, a póheten főnök lányát, ezzel évekig tartó békét hozva az angolok és az indiánok között. (Ebből következően a fiuk, Thomas Rolfe, az első virginiai családok többségéhez hasonlóan, angol és viginiai indián ősökkel is rendelkezett.) Azonban egy angliai utazás végén Pocahontas megbetegedett és meghalt 1617. március 21-én. A következő évben az apja is követte. Mivel az angolok folytatták a terjeszkedést újabb dohánytermő földek szerzése céljából, kapcsolatuk az indiánokkal megromlott. Az elhunyt törzsfő fivére, a harcias Opchanacanough lett a törzsszövetség feje.
1619-ben megtartották az első képviseleti gyűlést az amerikai kontinensen, amely a jamestowni templomban kapott helyet. A céljuk az volt, hogy "alapítsanak egy az egyenlőségen és egységen alapuló kormányzatot egész Virginiában" ami biztosítaná az "igazságos törvényeket a lakosok boldog irányítására és kormányzására." Ez a gyűlés a Polgárok Gyűlése néven vált ismertté és a későbbi Virginiai Képviselőház elődje lett. Törvénybe foglalták a szabad földbirtoklást és a kolóniát négy nagy egységre, boroughra, vagy másként "egyesületre", vagy "cittie-re" osztották. Jamestown a James Cittie-ben feküdt. Kezdetben csak az angol származású férfiak szavazhattak. A lengyel kézművesek azonban tiltakoztak és a munka megtagadásával fenyegetőztek, ha nem engedélyezik nekik a szavazást. Július 12-én a gyűlés biztosította a lengyelek egyenlő választójogát.
thumb|Sírok Jamestownban, a későbbi kormányzati épületek alapjai alatt. Évekig tartó feszült egymás mellett élés után Opchanacanough törzsfőnök a póheten törzsszövetség élén elhatározta, hogy eltörli az angol kolóniát a föld színéről egyszer és mindenkorra. 1622. március 22. reggelén megtámadták az ültetvényeket és a James-folyó mentén lévő közösségeket. Ez az esemény később az 1622-es indián mészárlás néven vált ismertté. A támadás során több mint 300 telepes halt meg. Nagyjából az angol nyelvű népesség harmada. Gyakran, de hibásan, ezt az eseményt az év nagypéntekére datálják. Thomas Dale progresszív próbálkozása Henricusban, ahol egy főiskolát alapítottak a bennszülöttek nevelésére alapvetően kudarcba fulladt, akárcsak Wolstenholme Towne alapítása a Martin's Hundred ültetvényen. Jamestown csak annak köszönhette fennmaradását, hogy egy indián munkás időben figyelmeztette a telepeseket. Arra már nem volt idő, hogy a külső telepeknek elvigyék a hírt. A emberből, aki 1608 és 1624 között érkezett a kolóniára, mindössze maradt életben.
Kései évek (1624-1699)
1624-ben Jakab király visszavonta a Virginia Társaság engedélyét és Virginia kolónia királyi gyarmat lett. Ennek ellenére a kolónia növekedése tovább folytatódott. Tíz évvel később, 1634-ben, I. Károly utasítására Virginiát nyolc shire-re (avagy megyére) osztották, az angliai gyakorlatnak megfelelően. Jamestown James City shire-be került, amit hamarosan "James City megyéjére", mára James City megyére, nevezték át. Ez az ország legidősebb megyéje.
1644-ben egy második nagy "indián támadás" történt. Opchanacanough-t 1646-ban elfogták. Már fogságában az angol őr ellenszegülés vádjával rálőtt a törzsfő pedig belehalt a sérülésbe. Ezzel a póheten törzsszövetség bomlásnak indult. Opchanacanough utóda megkötötte az első békeszerződéseket a póhetenek és az angolok között. A szerződés évei sarc fizetésére kötelezte az indiánokat és megtiltotta nekik a további terjeszkedést.