Sály

Sály község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Mezőkövesdi járásban, az egykori Borsod vármegye területén.

Fekvése A Bükk-vidék, azon belül a Miskolci-Bükkalja kistájon, a Sályi-patak völgyében, a 3-as főúttól 6 kilométerre fekszik.

Csak közúton érhető el, Bükkábrány felől a 3-as főútból kiágazó 25 115-ös számú mellékúton.

Sály és környéke a bronzkor óta lakott vidék. A falu nevét először 1348-ban említették oklevelek. A környező domb- és hegytetőkön máig egykori romok, föld- és kőépítmények maradványai látszanak, vagy sejthetőek.

Az országnak ezt a vidékét, amelyet a Nyárád- és az Eger-patak ölel körül honfoglalás kori hagyományaink Örsúr földjeként tartják számon.

Erről Anonymus így fogalmazott a Gesta Hungarorumban:

„Azután Árpád vezér és nemesei innen felkerekedve a Nyárád vizéig vonultak, s tábort ütöttek a patakok mellett attól a helytől kezdve, amelyet most Kácsnak mondanak. Árpád itt nagy földet adott Ócsádnak, Örsúr apjának. Örsúr, a fiú aztán ott, annak a folyónak a forrásánál várat épített, amelyet most Örsúr várának hívnak”.

A vidéket az Örsúr nemzetség Váraljai ága lakta. A falu határában állt egykor Váralja település, melyet az itt végzett ásatások is alátámasztanak. Az első lakóházak már a 10. században álltak, s attól kezdve folyamatosan használták a települést. Valószínűleg a török korban pusztult el.

Az Örsúr nemzetség leszármazottainak nemzetségfői központja Sály határában, a Lator-patak forrásától (amelyet ma is Vizfőnek neveznek) körülbelül háromszáz méterre levő hegy tetején azonosították. A nemzetség monostora Kácson épült fel, de a nemzetségi ágak egy-egy vára Kácson és Sályban található.

Sály nevét az oklevelek 1348-ban említik először.

1596-ban, Eger elestekor Sály is a török pusztítás áldozatává vált, akik felégették a falut. A megmaradt lakosság a Tarizsa hegy oldalába vágott pincelakásokban húzódott meg, s a környéken portyázó törökök támadásai miatt sokáig nem tértek vissza a lerombolt faluba.

Az 1700-as években Szepessy Pál volt Sály birtokosa. 1713-ban Szepessy Pál itteni birtokát Szepessy János kapta meg örökségként, s övék volt egészen a 20. századig.

A 20. század elején a volt Eötvös birtok földesura Gorove László, és (a Seckendorf, előtte Négyesy, Szepessy birtok) Knöpl Anna birtoka volt.

Közélete Polgármesterei 1990–1994: Fekete Jánosné (független) 1994–1998: Fekete Jánosné (független) 1998–2002: Fekete Jánosné (független) 2002–2006: Fekete Jánosné (független) 2006–2010: Fekete Jánosné (független) 2010–2014: Fekete Jánosné (független) 2014–2019: Fekete Jánosné (független) 2019–2024: Fekete Jánosné (független) 2024– : Hócza József (független)

Népesség

2001-ben a település lakosságának 73%-a magyar, 27%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.A nemzetiségi népesség száma településenként

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,3%-a magyarnak, 0,3% bolgárnak, 29,3% cigánynak, 0,6% németnek mondta magát (11,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).

Vallási megoszlás: római katolikus 60,2%, református 21,2%, görögkatolikus 0,2%, evangélikus 0,3%, felekezeten kívüli 2,2% (15,8% nem válaszolt).Sály Helységnévtár

2022-ben a lakosság 89,3%-a vallotta magát magyarnak, 19,3% cigánynak, 0,4% németnek, 0,1-0,1% horvátnak, örménynek, bolgárnak, szlovénnek és románnak, 2,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 49,7% volt római katolikus, 13,8% református, 0,5% görög katolikus, 0,2% egyéb keresztény, 0,2% evangélikus, 8,3% felekezeten kívüli (25,3% nem válaszolt).Sály Helységnévtár

Itt születtek

Balla Károly színművész, író, lapszerkesztő 1803-ban. Egyedi Dávid, születési és 1911-ig használt nevén Klein DávidAz engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 79297/1911. Forrás: MNL-OL 30791. mikrofilm 1054. kép 3. karton. Névváltoztatási kimutatások 1911. év 36. oldal 24. sor (1885 – 1960) bőrgyógyász, urológus, főorvos. Eötvös Ignác alkancellár és főpohárnok 1786-ban. Solymossy Sámuel irodalomtanár 1817-ben.

Hírességek

Itt járt három évig elemi iskolába Gárdonyi Géza, akinek az édesapja az 1848–49-es forradalom és szabadságharc honvédjeinek készített fegyvert, később uradalmi gépész lett. Sályba gépésznek és kovácsmesternek szegődött. A Gárdonyi család 1860-1873 között itt lakott a faluban. Az író később több művében megörökítette Sályt. Eötvös József író, államférfi a faluban élt és dolgozott 1837 végén és 1838-ban. Nagyapja birtokán kezdte írni A karthauzi c. regényét.

Nevezetességei

Eötvös–Gorove-kastély: építését az Örsúr nemzetség utolsó sályi leszármazottja, Sályi-Tibold Zsigmond kezdte el az 1600-as évek körül, mai formáját az 1770-es évek vége körül nyerte el. Ekkor építtette Szepessy Sámuel Mária nevű nővérének, aki később Eötvös Ignác felesége lett. Unokájuk Eötvös József író, reformpolitikus volt, aki több művét is itt írta a kastélyban. Az épületben ma általános iskola működik. Latorpuszta Latorvár-tető Latorvár Örsúr vára Régi kőfejtők Sály és Latorpuszta között Sály Vízfő-tanösvény kiindulópontja - A Déli-Bükk lábánál, Sály község területén található 10 állomásból álló tanösvény hossza 13,3 km. Gárdonyi Géza Emlékház

Galéria

Zenei élet Kronos zenekar

Források Fényes Elek Györffy György Mátyás István: A kiásott múlt (1989)

Jegyzetek

További információk Sály Önkormányzatának honlapja Sály az utazom.com honlapján Barsi Ernő: Sály - Egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17.) Az Eötvös–Gorove-kastély a YouTube-on

Kategória:Borsod-Abaúj-Zemplén megye települései Kategória:Borsod vármegye települései Kategória:Bükk-vidék

Źródło i licencja