Király Jenő (Sopron, 1943. december 1. – Budapest, 2017. augusztus 27.)Meghalt Király Jenő, 2017. október 3., Filmtekercs, https://www.filmtekercs.hu/hirek/meghalt-kiraly-jeno Balázs Béla-díjas magyar filmesztéta, tanár, a műfajelmélet szakirodalmának meghatározó jelentőségű megalkotója. Felesége Balogh Gyöngyi (1950) filmtörténész,http://www.filmtett.ro/cikk/2296/interju-balogh-gyongyi-filmtortenesszel-a-magyar-nemzeti-filmarchivum-munkatarsavalhttp://www.filmkultura.hu/regi/1999/articles/essays/balogh.hu.html lánya Király Éva Ilona (1989) környezetmérnök.
Életpályája
Szülei: Dr. Király Jenő (1885–1969) orvosNevét Sopronban utca, az Erzsébet Oktató Kórház sebészeti osztályán pedig emléktábla őrzi, és "Sopron város Önkormányzata a város egészségügyi ellátása területén végzett kiemelkedő orvosi, szakmai, tudományos tevékenység elismerésére Dr. Király Jenő-díjat alapított." http://www.szivk.hu/wp-content/uploads/2017/08/kiraly_jeno.pdf és Walthier Eliz (1904–1983) költő voltak.
Tanulmányok 1962–1967 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-népművelés szakos hallgatója volt. Évfolyamtársa volt többek között Bujdosó Dezső (1942–2016) kultúraelmélet kutató, Fodor Géza (1943–2008) dramaturg és Szigethy Gábor (1942) irodalom- és színháztörténész. Tanárai közül többek közt B. Mészáros Vilma (1921–1977)https://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/10432.htm irodalomtörténész, esztéta volt rá nagy hatással. Első publikációja 1965-ben jelent meg az ELTE Egyetemi Lapokban D. W. Griffith híres filmjéről Letört bimbók címmel.
Az 1970-es évek: A filmelmélet nagykorúsága Az ELTE-re tanítani Maróti Andor (1927) művelődéskutató vette fel. 1971–1978 és 1981-2009 között az ELTE BTK-n filmesztétikát tanított a Közművelődési, a Kulturális Antropológia, a Kulturális Menedzser, valamint a Filmtudomány Tanszéken egyetemi adjunktusként (ez utóbbi tanszékre 2006-ban került félállásban, 2008-tól a Kaposvári Egyetemen teljes állásban volt).
A Figyelő Szemek című folyóiratban – amely 1978–1981 között a Zala Megyei Moziüzemi Vállalt tájékoztató propagandafüzete volt – 1979–1981 között végigtekinti a fontosabb filmműfajokat a westerntől az erotikus filmen át a sci-fi, horror, burleszk, kalandfilmekkel bezárólag. Folyamatosan publikál más folyóiratokban: a Kultúra és Közösségben, a Filmtudományi Szemlében, a Filmkultúrában és a Filmvilágban is. A hetvenes években a Filmelmélet, a Kultúraelmélet és a Kommunikációelmélet című tárgyakat tanította. Ebben az időben filmesztétikai jegyzeteket is írt. Első önálló kötete A marxista filmelmélet alapjai címmel 1975-ben jelent meg, majd 1982-ben már egyszerűen Filmelmélet címmel jelent meg az átdolgozott és bővített verzió.
Az 1980-as évek: Film és szórakozás A nyolcvanas években két új tantárgya a Kultúra és kommunikáció, illetve a Tömegkultúra és tömegkommunikáció. Az utóbbi tárgyon belül indultak azok a kutatásai, amelyek külső érdeklődéssel és ösztönző igényel találkoztak. Ez a tömegkultúra és tömegfilm kutatása felé vitte el tevékenységét. A Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum elméleti osztályán kutatóként dolgozva (1978–1981) szintén ilyen jellegű megbízásokat kapott. Az itt töltött idő terméke a Mozifolklór és kameratöltőtoll – A populáris filmkultúra elméletéhez című dolgozata, mely 1983-ban jelent meg a Filmművészeti Könyvtár sorozat egyik utolsó köteteként. 2013-as Kelecsényi Lászlónak adott interjújában így emlékszik vissza: "Év végi [a] zárójelentésében az osztályvezető ezt írta rólam: 'kutatói munkára valószínűleg alkalmatlan'. Erre fölmondtam." (in: Filmvilág 2013/12) 1981-ben az általa szerkesztett Film és szórakozás című lényeglátó tanulmánygyűjtemény előrevetíti érdeklődésének kulcsfogalmait.
1989-ben megjelent Karády Katalin-kötete, a magyar melodrámák akkori sztárjáról, amely Karády szerint a legjobb könyv róla. A sors különös fintora, hogy pont ez a kötete jelent meg a legnagyobb példányszámban, és került hivatalos könyvesbolti forgalmazásba. Mind a mai napig ezzel a kötetével találkozhatunk a leggyakrabban az antikváriumok polcain is. (Minden más műve állandó hiánycikk.)
Az 1990-es évek: Frivol múzsa A kilencvenes években a szimbolika kutatása került munkájának középpontjába. Ennek eredménye lett az először egyetemi jegyzetként megjelent A tömegkultúra esztétikája (1992), majd ennek átdolgozott és bővített verziója a kétkötetes Frivol múzsa – A tömegfilm sajátos alkotásmódja és a tömegkultúra esztétikája (1993) című műve. Tantárgyai: Esztétikai antropológia, A tömegkultúra szimbolikája, Szexuálesztétika és szimbolika, Elemi esztétika és szimbolika (az archetípusok kultúrája), valamint különböző tömegfilmes kurzusok.
Egy-két hallgatói visszaemlékezés:
"Az ELTE-n elsősorban Király Jenő professzor úr volt rám nagy hatással, aki a tömegfilmnek olyan monumentális elméletét dolgozta ki, ami világra szólóan egyedülálló, ő maga pedig annyira szuggesztív és humoros előadó, hogy első számú példaképemmé vált." (Varga Zoltán filmesztéta, 2017) "Egyetemi éveimből Király Tanár Úr óráira emlékszem vissza a legszívesebben, és ezzel még keveset mondok. Példátlan tudáskincsén túl olyan szemléletet, gondolkodásmódot közvetített, ami messze túlterjed a filmesztétikai kereteken. Nem telik el nap, hogy ne próbálnék valamiképpen az ő gondolkodásmódjával közelíteni az engem foglalkoztató kérdésekhez, helyzetekhez. Az írásai pedig mindig is hivatkozási alapot fognak jelenteni." (2015) "Ő nem tanár – ő egy jelenség. Évszázadonként egy ilyen ember születik. Őstehetség." (2013) "Fergeteges előadó, elképesztő tudással, remek humorérzékkel. Számomra a polihisztor egyik archetípusa. Élmény volt minden egyes előadása." (2011) "A filmszakon ő egy élő legenda. Tokkal-vonóval." (2011)
1993-ban A tömegkultúra esztétikája című könyvéért Hauser Arnold-díjat, oktatói és filmszakírói tevékenységéért pedig Balázs Béla-díjat kapott.
A Filmforgalmazási és Videokiadási Szakkuratórium egyik tagja volt (1996-ig). A Budapesti Mozi Közalapítvány kuratóriumának elnökéül választották 1996-ban.
A 2000-es évek: "Csak egy nap a világ..." Feleségével, Balogh Gyöngyivel közösen jelenteti meg 2000-ben a harmincas évek magyar filmművészetének nagymonográfiáját: "Csak egy nap a világ..." – A magyar film műfaj- és stílustörténete 1929–1936, amit a borítója (és "királyi" terjedelme) után a "Nagy Szürkének" is szoktak nevezni. A 2013-as interjúban így vall erről a sajnos meghiúsult tervéről: "A "Csak egy nap a világ..." hat kötetre tervezett mű, A magyar film műfaj- és stílustörténete első részeként született. A folytatást az illetékes szervek nem támogatták. Ezután fordultam a nemzetközi filmszimbolika kutatása felé. Miután az utóbbi gondolatmenete még nem zárult le, folytatását előnyben részesíteném a stílustörténettel szemben." (in: Filmvilág 2013/12)
2002-ben Állatábrázolások a filmművészetben címmel tartott előadást a Néprajzi Múzeumban, 2006-ban pedig A Vászon és a Dívány találkozása – I. Magyar Pszichoanalitikus Filmkonferencián Az álomfejtéstől az álomgyárig címmel Pécsett. bélyegkép|A (mai) film szimbolikája sorozat
A 2010-es évek: A (mai) film szimbolikája 2008–2013 között a Kaposvári Egyetem Művészeti Kar Mozgóképkultúra Tanszéken volt tudományos munkatárs, itt jelenik meg A film szimbolikája című nyolckötetes műfajelméleti szakkönyvfolyama, amely egész életművek a koronája. A "filmesztétika bibliájá"-nak is szokták nevezni. Megint Király Jenőt idézzük: "Megjelenése, akarom mondani meg nem jelenése után annyian keresték rajtam A film szimbolikáját, míg végül leszereltettem az egész nap csengő telefont. Egyébként az ELTE, a Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum vagy a Magyar Nemzeti Filmarchívum által kiadott könyveim sem kerültek boltokba. Ez annak jele, hogy változatlan mentalitások uralkodnak változó zászlók alatt. [...] De minden rosszban van jó is. Előbb említettem, hogy a személy nem ismerése fokozza a könyv varázsát, most hozzáteszem, hogy a könyv nem ismerése, hozzáférhetetlensége tovább fokozza. Ennek köszönhető a „legendás” jelző, amit többször olvastam a Frivol múzsa kapcsán. A betiltások, elsikkasztások, raktárakba és pincékbe süllyesztések érdemtelenül és váratlanul nagyon is előkelő társaságba juttattak. Hegel, Kierkegaard és Heidegger is csak művei töredékét láthatta kinyomtatva. A Frivol múzsa legkiválóbb, a rendszer lényegét első ízben értékelő elemzője jegyezte meg, én vagyok a mai kor új szamizdatja. Ez egy filozófiai-politikai vicc volt, de nem puszta bóknak hangzott, hanem értelmező szándékból fakadó megállapításnak." (in: Filmvilág 2013/12) Korábbi jelentős, legendássá vált könyve a Frivol múzsa – A tömegfilm sajátos alkotásmódja és a tömegkultúra esztétikája című kétkötetes műve. A tömegkultúra esztétikájáról szóló vaskos, két kötetes munkája mind a ma napig a filmelméletet hallgató egyetemisták alapirodalma. Korábban óraadóként oktatott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, az ELTE Tanárképző Főiskolai Karon és a Zsigmond Király Főiskolán is.
2013. december 6-án 70 éves születésnapja alkalmából "Király 70" címmel műfajelméleti konferenciát szerveznek a tiszteletére az ELTE BTK Filmtudomány Tanszéken, majd a Metropolis – filmelméleti és filmtörténeti folyóirat egyik száma róla szólt (Király Jenő 70, 2013/4-es szám). A konferencia felhívása így hangzott: "Az ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének Filmtudomány Tanszéke konferenciát rendez Király Jenő 70. születésnapja tiszteletére. A rendezvény Király Jenő filmtudományos munkásságának felidézésén túl annak körvonalazását is célozza, hogy – többek között – a Frivol múzsa, a Mágikus mozi, vagy az életművet megkoronázó A film szimbolikája-sorozat eredményei milyen módon gondolhatóak tovább akár szűkebb értelemben a műfajfilmek kutatásában, akár tágabb értelemben a filmelmélet kérdésfeltevéseinek élénkítésében, újraértelmezésében. Várjuk mindazok jelentkezését – legyenek kollégák, tanítványok, vagy tisztelők –, akik Király Jenő munkásságához kapcsolódó gondolataikat, kutatási eredményeiket megosztanák a publikummal."
2015-ben az 50 könyv, amit minden baloldalinak ismernie kell című összeállításban is beválogatták A film szimbolikája című könyv-sorozatát.
2017-ben az Eszmélet Alapítvány gondozásában jelent meg A mai film szimbolikája című munkája, amely A film szimbolikája-sorozat folytatása, melyben azt kutatja, hogy korunk emberének lelki és társadalmi problémái miként jelennek meg általában a kor tipikus és különösképpen a legújabb idők jelentős, reprezentatív filmjeiben. A filmek gyakran a társadalomtudományokat megelőző érzékenységgel mutatják be a lelki hidegség és közöny, a szellemi cinizmus, az önimádat és a szenvedélybetegségek elhatalmasodását, a nemi szerepek bomlását, a házasság válságát, a gyermekkor eltorzulását és az ennek nyomában járó általános infantilizációt, a konkurencia elvadulását és a korrupció elhatalmasodását, a társadalmakon belüli és a társadalmak közötti kiéleződő viszonyokat, az életszínvonal különbségeinek abszurddá és elviselhetetlenné válását. A szerző könyve a mai turbókapitalizmus kártékonyságának előrejelzéseit már a némafilmben kimutatja, de a végeredmény, az emberiesség összeomlása jellemzésére összpontosít, melyet a könyv első részének döntő fejezetében, az Oscar-díjas Saul fia (rendező: Nemes-Jeles László) című film vizsgálata során összegez. bélyegkép|187x187px|Tervezett utolsó kötet A film szimbolikájához 2017. augusztus 27-én hosszú, súlyos betegség után Budapesten hunyt el. Így nem tudta befejezni A film szimbolikája című főművének utolsó, tizedik – a forradalmi filmről szóló – lezáró kötetét.