Lovasberény () község Fejér vármegyében, a Székesfehérvári járásban.
Fekvése Lovasberény a Velencei-hegység északi lábánál, a Lovasberényi-háton helyezkedik el. Megközelíthető a Székesfehérvár–Bicske közti 811-es főúton, illetve a Velence–Csákvár közti 8119-es úton. Közigazgatási határát érinti még a 7-es főúttól Pázmánd–Vereb érintésével idáig húzódó 8117-es út is.
Története A Vértes déli és a Velencei-hegység északi nyúlványai között elterülő termékeny sík- és dombvidéket, amelyet a Rovákja-patak szel át, a Krisztus születése előtti 2. évezredben már gondolkodó, alkotó népek lakták. A bronzkorban Mihály-vár és térségét népesítették be, de a kelták és a rómaiak településnyomai, temetői is megtalálhatók a település mai határában. A község neve egy 1302-ben kiadott oklevélben bukkan fel Lowazberen (Lovászberény) alakban. A Lovas-Berény településnév a 17. század végén állandósult. Határa a 9- 10. század fordulójától kezdve a Csák nemzetség ősi szállásterületéhez tartozott. 1332-ben már templomos hely, a 15. században pedig a Buzlai család birtoka. Buzlai Mózes a század utolsó évtizedeiben átépíttette, megnagyobbíttatta a templomot, és VIII. Ince pápától 1484-ben az itteni Szent András-egyház búcsúengedélyt kapott.
A török hódoltság első évtizedeiben a falu elnéptelenedett, csak 1637-ben népesítették be újra a Tolna vármegyei Bikácsról érkezett református magyarok. A 17. század végéig a református családok száma meghaladta a hatvanat, és a község népessége már meghaladta a háromszáz főt. Újjáépítették a falut, megkezdték a földek művelését, és birtokba vették a korábbi római katolikus templomot. A 18. század első évtizedeiben Lovasberény benépesítése újabb fordulatot vett. Morvaországból zsidók érkeztek, Közép-Németországból, a Hessen-Kassel tartománygrófság területéről harminc római katolikus család telepedett meg. Ettől az időszaktól kezdve vallásában, kultúrájában, szokásaiban vegyes népesség élt a községben. Az izraeliták száma a 19. század közepéig folyamatosan növekedett, meghaladta az 1200 főt. Miután a szabad királyi városokban is letelepedhettek, számuk gyors ütemben csökkent.
Nemcsak a gazdasági fejlődés időszaka a 18. század, hanem a reformátusok és a római katolikusok között elmélyülő ellentétek korszaka is. A rekatolizáció a birtokos család tagjaihoz, a Czirákyakhoz kötődik. Gróf Cziráky József 1730-ban vásárolta meg az uradalmat Franz Anselm Fleischmann bárótól. 1740-ben úrbéri szerződést kötött jobbágyaival, 1748-ban pedig elvette a reformátusoktól a templomot, s azt a római katolikus hitet követő alattvalóinak adta át. A reformátusok közel két esztendeig az Isten szabad ege alatt tartották az istentiszteletet. 1751-ben építették fel sövényből és nádból font oratóriumukat. Kőből épített templomot csak 1786-ban emelhettek. Ebben az időszakban mindhárom felekezet (római katolikusok, reformátusok és izraeliták) rendelkezett iskolával, a tanítók személyét is ismerjük. A gazdasági fellendülés eredményeként 1765-ben Lovasberény vásártartási jogot kapott, és ezzel a mezővárosok sorába emelkedett. A század végén már 327 lakóházat írtak össze, a családok száma 490, népessége pedig meghaladta a kétezerötszázat.
A 18. századtól a község, majd a mezőváros története összekapcsolódott a Cziráky család históriájával. Lovasberény "épített világát" elsősorban gróf Cziráky Antal Mózes határozta meg. 1809-ben fejeződött be a kastély építése, majd 1834-ben a vidéki szempontból monumentális római katolikus templomé. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt jelentős változásokra került sor. A jobbágyok szabad paraszti birtokossá lettek, megszabadultak a földesúr gazdasági és jogi fennhatóságától. Lovasberény lakóinak döntő többsége a haza szolgálatába lépett, a római katolikus plébánost s a református lelkészt is letartóztatták a császáriak, mert Kossuthnak, a magyar függetlenségnek voltak hívei.
Lovasberény történetében is csak a kiegyezés után bontakozott ki a polgári fejlődés. Megalakult a képviselő-testület és az elöljáróság. A népiskolai törvény szellemében új iskolák épültek, majd a tankötelesek iskolai előkészítése érdekében óvoda létesült. Megkezdődött a helyi társadalom önszerveződése; társadalmi és kulturális egyesületek jöttek létre, többek között segélyegylet, olvasókör és tűzoltó-egyesület kezdte meg működését. A kulturális egyesületek művelődési lehetőséget biztosítottak, közízlést formáltak, és társadalmi kapcsolatokat teremtettek.
A település további gyarapodását az első világháború, majd az azt követő forradalmak törték meg. A 20. század húszas éveitől számítható konszolidáció során feléledtek, újjászerveződtek az egyesületek, és a megváltozott viszonyok közepette új társadalmi, közművelődési egyletek, társaságok alakultak. Ismét pezsgő közélet jellemezte Lovasberényt. A második világháború minden korábbinál súlyosabb megpróbáltatásokat hozott a falu életébe. 1944 decemberében Lovasberény is hadszíntérré vált, a négy hónapon át tartó súlyos harcok után 1945. március 20-án hallgattak el a fegyverek. A háború során 97-en vesztették életüket, 51-en lettek a holokauszt áldozatai. Megrongálódott 72 lakóépület, 38 pedig lakhatatlanná vált. A harcoló alakulatok felélték az állatállományt, 62 szarvasmarha, 75 házi sertés és 104 ló maradt a községben.
Az 1945 tavaszán kibontakozó demokratikus átalakulás több forrásból táplálkozott: a többpártrendszerből, a néphatalmi testületek tevékenységéből és a földreform végrehajtásából. A közigazgatás megszervezésével egy időben zajlott a földreform, 236 földigénylő között 2099 hold szántót osztottak ki, egy igénylőre átlagosan kilenc hold föld jutott. A birtokok felaprózottságát mutatja, hogy a falu határában 6350 parcellát tartottak nyilván. 1945-ben megkezdődtek az államosítások, a negyvenes évek végén a kulákrendelettel félelemben tartott földművesek tömegesen hagytak fel foglalkozásukkal, és ajánlották fel ingatlanaikat az államnak. A református és a római katolikus egyházközséget is háttérbe szorították, iskoláikat és az óvodát ugyancsak államosították. 1950-ben a község önkormányzatát is felszámolták.
Az 1956. október 23-án kirobbanó magyar forradalom és szabadságharc volt minderre a tiltakozó válasz. Lovasberényben is megalakult a nemzeti bizottság és a nemzetőrség. November 4-én a szovjet Vörös Hadsereg koncentrált támadása hiúsította meg a demokratikus törekvések további térnyerését.
A forradalom és szabadságharc utáni években a vidék szocializálása, a termelőszövetkezetek megalakítása került előtérbe. A népesség létszáma is tükrözte a változásokat: 1949-ben 3102, 1960-ban 3129, 1970-ben 2973, 1980-ban 2639, 1990-ben 2594 fő lakta a községet. Napjainkban szerény mértékű növekedést tapasztalunk, 2751 fő a település össznépessége.
Közélete Polgármesterei 1990–1994: Horváth Aurél (független) 1994–1998: Gálos László (független) 1998–2002: Gálos László (Fidesz-FKgP-MDF-MKDSZ) 2002–2005: Heiter Tamás (Fidesz) 2005–2006: Gálos László (független) 2006–2008: Gálos László (független) 2008–2010: Schieder László (független) 2010–2014: Szili Miklós (független) 2014–2019: Szili Miklós (független) 2019–2024: Südi Mihály (Fidesz-KDNP) 2024–2026: Südi Mihály (Fidesz-KDNP) 2026– : Csikós Tamás (független)
A településen 2005. december 11-én időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) tartottak, az előző képviselő-testület önfeloszlatása miatt. A választáson a hivatalban lévő polgármester is elindult (ezúttal függetlenként), de csak a második helyet tudta elérni.
2008. június 15-én ismét időközi polgármester-választást kellett tartani a településen, mert az addigi településvezetőnek megszűnt e pozíciója, a tisztséggel összefüggő bűncselekmény miatt. Gálos Lászlót még 2007 júniusában sújtotta pénzbírsággal a Fejér Megyei Bíróság egy rágalmazási ügyben, ami után elméletileg azonnal megszűnt a polgármesteri tisztsége, gyakorlatilag viszont csak a következő év tavaszán, mert addig sem a helyi, sem valamelyik felettes választási szerv nem értesült a bírósági elmarasztalásról. Az időközi választáson viszont jogszerűen elindulhatott, amit meg is tett, ám szoros küzdelemben – 992 érvényes szavazatból mindössze 10 szavazatnyi különbséggel – a második helyet tudta csak elérni.
2026. július 19-én újabb időközi polgármester-választást kellett tartani a településen, az előző faluvezető néhány hónappal korábban bejelentett lemondása miatt.
Népesség A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90%-a magyarnak, 0,2% cigánynak, 0,7% németnek mondta magát (10% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 44,5%, református 24%, evangélikus 0,3%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 10,9% (18,3% nem nyilatkozott).Lovasberény Helységnévtár
2022-ben a lakosság 91,5%-a vallotta magát magyarnak, 0,6% németnek, 0,2% ukránnak, 0,2% lengyelnek, 0,1-0,1% szerbnek, örménynek, cigánynak és románnak, 2,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 33,4% volt római katolikus, 18% református, 0,3% evangélikus, 0,3% görög katolikus, 1,3% egyéb keresztény, 1% egyéb katolikus, 13,2% felekezeten kívüli (32,2% nem válaszolt).Lovasberény Helységnévtár
Látnivalók Cziráky-kastély
Székesfehérvár irányából beérve a faluba, bal kéz felől két zord kőoroszlán fogadja az ideérkezőket. Ezek őrzik a kastélyhoz vezető bejáratot.
Feltételezések alapján a kastély első épületeit a Pálffy család valamelyik tagja építtette. Sigbert Heister osztrák tábornokról tudjuk, hogy itt lakott. 1699. után valószínűleg ő hozatta rendbe és bővíttette a már meglévő épületeket; ezekből lett később a kastély jobbszárnya. Heister építtette az egykori plébániatemplomocskát is. Az építkezés idején még a kastély és a templom között vezetett az alcsúti út, amelyet később a parkon kívülre helyeztek át. A 17. század végén és a 18. század elején a későbbi kastély még egyszerű falusi udvarház volt. 1730-ban döntött úgy a Cziráky család, hogy ideköltöznek, és nagyúri lakhelyet építtetnek maguknak. A két szárnyat 1763 és 1767 között Rieder János építész alkotta meg. A vendégeknek fenntartott balszárnyat fedett kocsibejárás szakította meg, választotta el az emeletes résztől. A jobbszárnyon volt a konyha a cselédség lakásaival. A főépületet valószínűleg Rieder János fia, Rieder Jakab tervezte és építette klasszicista stílusban 1804 és 1810 között. A gazdagon kiképzett római ion oszloprend mögött három, félkörívben záródó ajtó vezetett a középső, az emeletre is felnyúló nagyterembe. Az oszlopok fölött a timpanonban a Czirákyak és Cziráky Antal Mózes feleségének, Illésházy Júliának családi címereit helyezték el, a portikusz alatt pedig mitológiai jeleneteket ábrázoló domborművek láthatók.
Bent az emeletnyi szalonból jobbra a grófné, balra pedig a gróf lakosztályai nyíltak, ezeket három-három díszesebb szoba alkotta. A grófi lakosztályhoz tartozott a könyvtár és a családi levéltár is. A szalon mögött hátul volt a fogadó előcsarnok, mely oldalra szorítja az emeletre vezető lépcsőt.
Az U alakban hátranyúló földszinti szárnyakban sorakoztak bal oldalon a gazdasági és személyzeti, jobb oldalon pedig a lakóhelyiségek. Szemben az U alak nyitott részével egymásnak fordított L alakú épületek egészítették ki a komplexumot zárt egésszé. A kastély emeleti ablakaiból az akkori főutcát lehetett látni. Ha most kinéznénk, szép látvány tárulna a szemünk elé, csakúgy mint annak idején a kastély lakóinak szeme elé is. A falu legszebb utcája, a sok-sok fával szegélyezett Kossuth (Öreg) utca nyúlik el hosszan, közepén terpeszkedik a kéttornyú római katolikus templom, távolabb pedig a református templom karcsú tornya magasodik.