Az Alkony sugárút (eredeti cím: Sunset Blvd.) 1950-ben bemutatott fekete-fehérben készült film noir dráma, melynek rendezője és társírója Billy Wilder. A történet helyszíne a ténylegesen létező Sunset Boulevard, amely Beverly Hillst is keresztezve Nyugat-Los Angelesben húzódik.
Egy fiatal és sikertelen forgatókönyvíró találkozik a némafilmek egykori sztárjával, aki a múltban él, de a filmvászonra való visszatérésről álmodozik. A filmben Cecil B. DeMille rendező mellett, aki önmagát alakítja, megjelennek cameoszerepben a némafilmek egykori sztárjai: Buster Keaton, H. B. Warner és Anna Q. Nilsson is.
A filmet a megjelenése óta dicsérik a kritikusok, klasszikusnak számít. Gyakran úgy hivatkoznak rá, mint az az amerikai filmgyártás történetének egyik legfigyelemreméltóbb filmjére. A film 3 Oscar-díjat nyert, összesen 11-re jelölték. 1989-ben az amerikai kongresszusi könyvtár a filmet beválasztotta megőrzésre a nemzeti filmarchívumba. 1998-ban az Amerikai Filmintézet a 12. helyre sorolta be minden idők 100 legjobb amerikai filmje közé. 2007-ben a film a 16. helyre került.
Cselekménye Egy fiatal férfi élettelen teste lebeg egy régen elfeledett némafilmsztár úszómedencéjében, három golyóval a testében.
A film visszaugrik fél évet, amikor a történet elkezdődött. Joe Gillis fiatal forgatókönyvíró hiába ír hetente két új történetet, azokat nem veszik meg a stúdiók, mert a történetei vagy nem elég eredetiek, vagy túlságosan azok. A Paramount Pictures producere nem hajlandó átvenni legújabb írását. Miközben Gillis írógépén a legújabb történetén dolgozik, a lakásán két férfi jelenik meg, és a tartozása megfizetésére szólítják fel, ellenkező esetben lefoglalják a kocsiját. Gillis azt mondja, hogy kölcsönadta a kocsiját valakinek, valójában azonban nem tud lemondani az autóról, hiszen a munkájához szüksége van rá. Kétségbeesetten körbetelefonálja barátait, ügynökét személyesen is felkeresi, de senki nem ad neki kölcsön pénzt. Autózás közben a végrehajtók észreveszik és a nyomába erednek. Gillis autója defektet kap, de sikerül egy elhagyatott, romos villa üres garázsába állnia a kocsijával. Amikor távozni akar, egy nő hangját hallja a villából, majd egy férfi integetni kezd neki. A villa nem lakatlan. Gazdája az elpusztult csimpánzát akarja eltemetni a kertben és azt hiszi, hogy Gillis emiatt jött. Amikor kiderül, hogy tévedésről van szó, és Gillis író, a nő azzal fordul hozzá, hogy segítsen átolvasni a kéziratot, amit ő írt a saját maga számára, hogy azzal a filmmel térjen vissza a filmvászonra. Ő ugyanis Norma Desmond (Gloria Swanson), a némafilmek egykori sztárja.
Gillis nem akar visszamenni a lakására, ahol a végrehajtók kereshetik, ezért a villa vendégszobájában szállásolják el. A nő fizetést ígér neki, ha segít a Salome kéziratának átdolgozásában. Gillis szerint a kézirat túlságosan hosszú, legalább hat film kitelne belőle, a nő azonban nem szívesen enged kihúzni belőle. Kapcsolatuk eleinte hűvös és kizárólag szakmai jellegű.
Azonban Max, Norma inasa már másnap reggelre elhozza az összes holmiját a lakásából a jelenlegi szállására. A férfi tiltakozik az eljárás ellen, de belátja, hogy ez a hatékonyabb munka érdekében szükséges. Amikor egy esős napon a szoba plafonja beázik, Gillis a házba költözik, Norma szobája mellé, ahol egykor három férje lakott.
Gillis kizárólag a munkára koncentrál, Norma azonban szabónál, méretre készített ruhákat, drága felöltőket, cigarettatárcákat vesz neki. Szilveszterre Gillisnek frakkot kell viselnie. Egy zenekar közreműködésével töltik el az estét, amin kizárólag ők ketten vesznek részt. Norma bizalmasan a férfihoz simul, majd bevallja neki, hogy szereti. Gillis ettől megrémülve elrohan és egy barátjához megy, ahol rengeteg vidám ember hangosan szórakozik. Köztük van az a fiatal lány is, Betty Schaefer, aki dramaturgként dolgozik a Paramountnál, és aki keményen megbírálta Gillis utolsó írását. A lány szégyenli a dolgot, és Gillis egyik írását kezdi dicsérni. Gillis hazatelefonál a villába, hogy elhozassa a holmiját, de az inas közli vele, hogy Norma öngyilkosságot kísérelt meg (korábbi elmondása szerint ez nem az első eset, emiatt a ház ajtajait nem lehet bezárni). Gillis azonnal visszarohan a házba.
Norma szemrehányást tesz a férfinak, és arra kéri, hogy ne gyűlölje őt.
Amikor Norma úgy érzi, hogy a kézirat készen van, beküldi a Paramounthoz, Cecil B. DeMille rendezőnek, akivel régen sok filmet forgattak együtt. Véletlenül ugyanebben az időszakban Gordon Cole, aki a Paramount kellékosztályán dolgozik, többször felhívja Norma Desmond számát. A nő azt hiszi, hogy DeMille egyik beosztottja keresi, nem maga a rendező, ezt sértésnek veszi és nem megy a telefonhoz.
Személyesen mennek el a stúdióba, hogy a kéziratról és filmről beszéljenek DeMille-lel. DeMille rossznak tartja a kéziratot, de ezt nem akarja megmondani egykori sztárjának, ezért a rendezői székbe ülteti, hogy a nő lássa, mennyi minden megváltozott az ő ideje óta. Norma azonban ezt nem veszi észre, és a produkcióban részt vevők rajongása még inkább erősíti azt a vágyát, hogy újra filmben szerepeljen. Közben kiderül, hogy Gordon Cole-t csak Norma régi luxusautója, egy ritka, 1932-es olasz kocsi, az Isotta-Fraschini érdekli, és nem a kézirat miatt hívta. Max ragaszkodik hozzá, hogy ezt ne mondják meg Normának, ahogy azt sem, hogy a „rajongói levelek”-et ő hamisítja. Gillis a stúdióban észreveszi az ott dolgozó Bettyt, és elhatározzák, hogy közösen egy kéziraton fognak dolgozni, nyesegetve egymás hibáit.
Gillis éjszakánként eljár a stúdióba, hogy a lány irodájában dolgozzanak. Norma rájön, hogy a férfi nincs otthon, és másik nőt gyanít a háttérben. Ennek semmi alapja nincs, mert Gillis és Betty Schaefer kapcsolata szigorúan szakmai jellegű.
Az éjszakai kiruccanások Max előtt sem maradnak titokban. Egyik éjszaka megvárja Gillist a garázsban, és bevallja neki, hogy ő is filmrendező és ő volt Norma első férje. Válásuk után mellette maradt inasként, mert őt tartja a világon a legnagyobb sztárnak.
Betty Schaefer azonban beleszeret Gillisbe. Amikor Norma erre rájön, felhívja Bettyt és célzásokat tesz rá, hogy faggassa ki, miből él a férfi és hol lakik. Gillis meghallja a telefonbeszélgetést, kiveszi a kagylót Norma kezéből, majd megadja a címet a lánynak, hogy az a saját szemével lásson mindent. Betty a barátnőjével annak autóján elmegy a megadott címre. Itt Gillis színt vall, és azt a kérdést teszi fel a lánynak, hogy a gazdag nő melletti életet, vagy a szegénységet válassza-e, bár tudja, hogy a lány szereti őt. A lány elrohan. Ezután Gillis csomagolni kezd egy bőröndbe. Norma elé dobálja annak ajándékait (arany cigarettatárca, öngyújtó, inggomb stb.), és csak néhány holmit rak a táskába. Norma szemébe vágja a kellemetlen igazságokat: a filmesek és az emberek 20 éve elfelejtették őt, nem lesz új filmje, a stúdió csak a kocsija miatt hívta és nem a kéziratért, továbbá, hogy a rajongói leveleket Max írta. Max azonban nem erősíti meg állításait. Norma megfenyegeti Gillist, hogy ha elhagyja, megöli magát, és bizonyságul egy pisztolyt mutat a férfinak, amit erre a célra vásárolt. Gillis nem törődik ezzel és levonul a lépcsőn. Normán ekkor az őrület jelei kezdenek mutatkozni, azt emlegeti, hogy egy sztárt nem lehet elhagyni, és amikor a férfi kimegy a házból, több lövéssel megöli. A férfi teste a medencébe esik.
Mire a rendőrség megérkezik, hogy kihallgassák, Norma teljesen a fantáziavilágába menekül, és semmit nem válaszol a kérdésekre. Amikor azonban meghallja, hogy „megérkeztek a filmesek” (ti. a riporterek), felélénkül, és azt hiszi, hogy a filmje forgatása kezdődik. Max (akit DeMille-nek gondol) meggyőzi, hogy vonuljon le a lépcsőn. Norma rendőrök és riporterek sorfala között drámai lassúsággal levonul a lépcsőn, és elmondja a film legismertebb mondatát: „Köszönöm kedves DeMille, kezdhetjük a felvételt!”Sunset Boulevard script. dated March 21, 1949, by Charles Brackett, Billy Wilder and D.M. Marshman, Jr. Hozzáférés ideje: July 21, 2005.
Szereposztás Szerep SzínészSzereposztás az IMDb.com szerint Magyar hangja (1. szinkron) Magyar hangja (2. szinkron) Joseph C. Gillis (Joe) William Holden Végvári Tamás Széles Tamás Norma Desmond Gloria Swanson Lukács Margit Kovács Nóra Maximillian Von Mayerling (Max) Erich von Stroheim Benkő Gyula Fodor Tamás Betty Schaefer Nancy Olson Borbás Gabi Hámori Eszter Sheldrake Fred Clark Velenczey István Tarján Péter Morino Lloyd Gough Papp János Hankó Attila Arthur Green (Artie) Jack Webb Konrád Antal Vass Gábor Cecil B. DeMille önmaga Szabó Sándor Barbinek Péter Gordon Cole Bert Moorhouse Koós János Jakab Csaba Temetkezési vállalkozó Franklyn Farnum Kránitz Lajos Láng József 1. végrehajtó Larry J. Blake Kristóf Tibor Sinkó László 2. végrehajtó Charles Dayton Tordy Géza Háda János Hedda Hopper önmaga Földessy Margit Kovács Nóra Buster Keaton önmaga Reviczky Gábor Bolla Róbert Anna Q. Nilsson önmaga Varga Zsuzsanna Györfi Anna H. B. Warner önmaga Beregi Péter Maday Gábor Ray Evans önmaga Varga Tamás Kőszegi Ákos Jay Livingston önmaga Nagy-Kálózy Eszter Gubás Gabi
Megjelenése A digitálisan felújított film DVD-n 2002. november 26-án jelent meg.
Fogadtatás A filmkritikusok véleményét összegző Rotten Tomatoes 98%-ra értékelte 53 vélemény alapján.Rotten Tomatoes értékelés
Richard Corliss forgatókönyv-író szerint az Alkony sugárút „Határozottan hollywoodi horrorfilm”. Szerinte szinte minden mozzanat kísérteties. Megjegyzi, hogy a történetet egy halott meséli el; Norma először azt gondolja, hogy Joe a temetkezési vállalkozó; a történet szinte teljes egészében egy régi, sötét házban játszódik. Összeveti a von Stroheim által alakított Max figuráját Az operaház fantomja Erik-jével, Norma Desmondot pedig Drakula gróffal. Megjegyzi, hogy a kísérőszöveg olcsó szarkazmust alkalmaz, összességében gratulál az íróknak.Corliss, p. 147
Wilder másokra hagyta a forgatókönyv és a film elemzését. Amikor megkérdezték tőle, hogy az Alkony sugárút fekete komédia-e, azt válaszolta: „Nem, ez csak egy film.”Michael Wood, review of Conversations with Wilder by Cameron Crowe, London Review of Books, March 2, 2000. Hozzáférés ideje: July 21, 2005.
Wilder és Brackett idegesek voltak arra a gondolatra, hogy a filmet egyből Hollywoodban mutassák be, ezért elővetítést tartottak az Illinois állambeli Evanstonban. Az eredeti változatban a kezdő képsor egy hullaházban a holttesteket mutatja, akik elmondják, hogyan kerültek oda. Joe Gillis visszaemlékezésében elmondja, hogy őt meggyilkolták. A közönség nevetett a jeleneten, és bizonytalanok voltak benne, hogy a film további része vígjáték vagy dráma lesz-e. Mivel egy másik vetítésen is hasonlóan reagáltak, ezt a kezdő jelenetet kivágták. Az új változatot másképpen fogadta a közönség Poughkeepsie-ben (New York állam), így ez lett a végleges verzió.
Hollywoodban a Paramount megszervezett egy magánjellegű vetítést, amin csak meghívottak vettek részt, köztük különböző filmstúdiók vezetői és színészek is voltak. A film vetítése után Barbara Stanwyck bókolt és csókot dobott Gloria Swanson felé. Swanson a visszaemlékezései szerint kereste Mary Pickfordot a tömegben, de mondták neki, hogy a színésznő nem jelent meg. Louis B. Mayer leszidta Wildert mindenki előtt: „Megszégyenítetted az ipart, ami létrehozott és amiből élsz! Téged be kellene kátrányozni, tollban meghempergetni és kiűzni Hollywoodból!” Mae Murray színésznőt, Swanson kortársát sértette a film: „Közülünk, még aki nagyon odavolt a férfiakért, az sem volt ennyire őrült.”
Az Alkony sugárút túlnyomórészt pozitív értékeléseket kapott a kritikusoktól. A Time azt írta róla: „Hollywood legrosszabb oldala, Hollywood legjobb stílusában tálalva.”Wiley and Bona, p. ?? A Boxoffice Review szerint: „A nézőket el fogja bűvölni a film.”Box Office Movie Review A kritika dátuma: 1950. április 22., Ellenőrizve: 2005. július 21.