Az ido nyelv egy mesterséges nyelv, mely az eszperantó megreformálásával jött létre 1907-ben. Célja az, hogy második nyelv legyen különböző nyelvi háttérrel rendelkező embereknél. Tervezésekor elsődleges szempont volt, hogy nyelvtanilag, helyesírásilag és lexikografikusan szabályos legyen.
Az ido volt a második mesterséges nyelv, amely nagyobb közösséget tudott szervezni. Megalakult az Ido Akadémia, és kiadták a nyelv folyóiratát, a Progresót. A század első évtizedeiben az idista mozgalom mintegy 1000 főt számlált. A nyelv népszerűségromlásának egyik oka Louis Couturat 1914-es halála volt. 1923-ban megalakult az Uniono por la Linguo Internaciona Ido (Ido Világszervezet, szó szerint „Egyesület az Ido nemzetközi nyelvért”).
Az ido az idők folyamán az eszperantóra is hatással volt, neologizmusként számos ido szó került az eszperantóba, és néhány képző is, mint például: -iz-, -oz-, -ik-, -iv-.
Számos művet lefordítottak idóra, így például a A kis herceget és Lukács evangéliumát is. 2000 táján kb. 100-200 beszélőt jegyeztek, de újabb becslések szerint a beszélők száma már 1000-5000 körül is lehet.
Története thumb|300px|left|A Nemzetközi Ido Kongresszus Dessau-ban (Németország) 1922-ben Az egységes második nyelvek ötlete nem új, ahogy a mesterséges nyelvek létrehozása sem egy mai jelenség. Az első mesterséges nyelv a Lingua ignota volt, a 12. századból. Ám az ötlet nem szerzett sok támogatót, egészen a volapük 1879-es létrehozásáig. A volapük egy időre népszerű lett és néhány ezer beszélőt is szerzett, amelyet azonban később elhomályosított az 1887-es eszperantó népszerűsége. Több egyéb nyelv, mint például a Latino sine flexione vagy az Idiom Neutral is készült, de igazán sikeresek sohasem lettek. Ebben az időben alapította Loius Couturat a Délégation pour l'adoption d'une langue auxiliaire internationale-t (Nemzetközi segédnyelv elfogadására alakult delegáció).
A delegáció 1907-ben formális kérvényt nyújtott be a bécsi International Association of Academies-nek, hogy válasszanak ki egy nemzetközi nyelvet: ezt 1907 májusában elutasították. A delegáció ezután 1907-ben összeült Párizsban, mint bizottság, a standard nemzetközi nyelv elfogadásának megvitatására. A számos új nyelv között volt az ido. Végezetül a bizottság úgy döntött, hogy semelyik beküldött nyelv nem felelt meg minden követelménynek, de az eszperantó "elfogadható, azon feltétellel, hogy számos változtatást kell a végleges Bizottságnak végrehajtania, amelyek irányát a Titkárok Jelentése (Louis Couturat és Leopold Leau) és az Ido projekt határozza meg".
Az eszperantó létrehozója, L. L. Zamenhof egy 1894-es javaslatban egy megújított eszperantó létrehozását javasolta, számos ido által elfogadott változtatással: az ékezetes betűk és a tárgyeset eltávolítása, a többes szám olaszos -i-re való cseréje, valamint a tabella szavak latinosabb alakra változtatása. Mindazonáltal az eszperantó közösség elutasította Zamenhof ajánlásait és hasonlóan az 1907-es bizottság ajánlásait is, ezért Zamenhof visszavonta javaslatait. Vita kerekedett abból, hogy az „Ido projekt”-et elsődlegesen Louis de Beaufront ötletének tartották, aki az eszperantót képviselte a bizottság előtt.
A nyelv tudományos legitimációjában és népszerűsítésében kulcsszerepet játszott Otto Jespersen dán nyelvész, aki az Ido Akadémia elnökeként tevékenykedett, és társszerzője volt az új nyelv elfogadását sürgető, 1910-ben kiadott International Language and Science című kötetnek.
Becslések szerint az eszperantó vezetőinek 20%-a és használóinak 3-4%-a átállt az idóhoz. Habár megosztotta az eszperantó mozgalmat, ez a szakadás a megmaradtaknak szabadságot adott a meglevő nyelvük használatában és támogatásában. Ugyanez az idistáknak is szabadságot adott azon a téren, hogy a nyelvüket tovább alakítsák, mielőtt elkezdenék ajánlani. Megalapították az Uniono di la Amiki di la Linguo Internaciona-t (A Nemzetközi Nyelv Barátainak Szövetsége), az Ido Akadémiával együtt, hogy az új nyelv részleteit kidolgozhassák.
Couturat, az ido elindítója 1914-ben autóbalesetben elhunyt. Ez, az első világháborúval együtt gyakorlatilag beszüntette az Ido Akadémia működését 1914 és 1920 között. 1928-ban az ido egyik legjelentősebb támogatója, Otto Jespersen dán nyelvész kiadta saját nyelvét, a Novial nyelvet. Ez még inkább visszavetette az idót.
A digitális korszakban A nyelv még ma is rendelkezik aktív beszélőkkel és az internet megújította az ido iránti érdeklődést. 2005 novemberében az Idolisto Yahoo! csoportban egy 24 fős szavazás azt mutatta, hogy az idót beszélők 57%-a az akkor elmúlt 3 évben kezdte meg ido-tanulását, 32%-a az 1990-es évek közepétől 2002-ig, míg 8%-a ismerte korábban.
Változtatások Keveset változtattak az idóban 1922 óta.
Camiel de Cockot nevezték ki a nyelvészeti ügyek titkárává Roger Morceaux után. Lemondott, miután 1991-ben létrehozott egy nyelvészeti bizottságot. De Cockot Robert C. Carnaghan követte, aki 1992-től 2008-ig volt ebben a pozícióban. 2001 és 2006 között nem vettek be új szót. Az ULI 2008-2011-es választásai után Gonçalo Neves lett Carnaghan utódja a nyelvészeti ügyek titkáraként, 2008 februárjában. Neves 2008 augusztusában lemondott. Egy új nyelvészeti bizottságot alapítottak 2010-ben. 2010 áprilisában Tiberio Madonna lett Neves utódjaként a nyelvészeti ügyek titkára. 2011 januárjában az ULI 8 új szót fogadott el. Ez volt hosszú évek után az első szóhozzáadás. 2012 áprilisában a nyelvészeti ügyek titkára Tiberio Madonna maradt.
Betű- és hangrendszere
Az ido ábécé az angol ábécé 26 betűjéből áll, ékezetek nélkül:
A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, U, V, W, X, Y, Z Betű IPA Magyarban a rövid á, mint a magyar palócok kiejtésében b b c c d d e , e (nyílt vagy zárt) f f g g h h i i j zs k k l l m m n n o , o (nyílt vagy zárt) p p r r s sz t t u u v v w félhangzós u, megegyezik az angol w ejtésével x , x, gz y j z z A magyartól eltérő kiejtésű betűkapcsolatok: ch – magyar cs qu – magyar k és egy félhangzós u kapcsolata sh – magyar s
A dinamikus hangsúly az utolsó előtti szótagon (de a szó végi kettős magánhangzókat egy szótagnak tekintjük). A hangsúlyos szótagban található magánhangzó sohasem nyúlik meg!
Beszédhangtan Az ido hét magánhangzóval rendelkezik, amelyek öt fonémába tartoznak. Az és felcserélhetők a beszélő preferenciái alapján, csak úgy, mint az és az . Az au és eu kombinációk szótőben diftongusokká változnak (, ), de toldalékban nem (, ) .
+ Ido magánhangzók Első Hátsó Zárt Középső , , Nyitott + Ido mássalhangzók Bilabiális Labiodentális Alveoláris Poszt-alveoláris Palatális Veláris Glottális Nazális Zárhang Zárréshang Réshang Legyintőhang Közelítőhang
Minden több szótagú szó az utolsó előtti szótagon hangsúlyos, kivéve a főnévi igenevek, melyek az utolsó szótagjukon hangsúlyosak: skolo ’iskola’, kafeo ’kávé’ és lernas ’tanul- (jelen idő)’, de irar ’menni’, savar ’tudni’ és drinkar ’inni’. Ha egy i vagy u megelőz egy másik magánhangzót, a betűpár egy szótagot alkot, amit figyelembe kell venni a hangsúlyozáskor: radio ’rádió’, familio ’család’ és manuo ’kéz’, ha csak ez a két magánhangzó található a szótagban, akkor a hangokat különválasztva kell alkalmazni a hangsúlyszabályt, és így az i és az u hangsúlyos lesz: dio ’nap’, fru''a ’korai, korán’.
Lexika és nyelvtan Alapjában az eszperantóra épül, néhány lényeges módosítással. Néhány példa:
Lecserélte az eszperantó mellékjeles betűit, és csak az alap 26 betűs latin ábécében szereplő betűket használja: ĉ → ch, ĝ → j vagy dj, ĥ → k vagy h, ĵ → j, ŝ → sh, ŭ → w vagy u; az eszperantó ks/kz/gz kapcsolat helyett az x-et használja; valamint kv helyett qu áll. Néhány nyelvtani elemet megváltoztatott: főnév többes száma: az -oj cseréje -i-re: domoj – domi földrajzi neveknél a főnév megtartja az -a végződést nincs tárgyeset: domon – domo (Alany – állítmány – tárgy szórend esetén) a névelő összeolvad néhány elöljáróval: de, da, a(d) + la → del, dal, al melléknév mindig állandó, nem egyeztetjük: altajn domojn – alta domi; az -a végződés el is maradhat tőszámnevek: un, du, tri, quar, kin, sis, sep, ok, non, dek; dek-e-un (11); du-a-dek (20); cent, mil sorszámnevek: unesma, duesma, ... személyes névmások: me, tu/vu, lu/ilu/elu/olu; ni, vi, li/ili/eli/oli a főnévi igenév három végződésű: -ar (jelen idő), -ir (múlt idő), -or (jövő idő): dormi – dormar/dormir/dormor a felszólító mód jele -ez: dormu! – dormez! Gyökegyszerűsítés a jó hangzás miatt: ekscitas → ecitas punkto → punto funkcio → funciono Alaki közelítés a nemzetközi formákhoz. Több alap és képzett szó megfelelőjeként új, nemzetközi szavakat vezet be. Ennek okán a tabellaszavakat is „nemzetközibb” szavakkal helyettesítette, ezzel sokat ártott a könnyű elsajátítás elvének. senkulpigi → exkuzar aperi → aparar demandi → questionar edzo → spozo elasta → elastika farti → standar kaj → e Az eszperantó mal- előképzője helyett bevezeti a des- előképzőt, ezzel együtt néhány mal- előképzős eszperantó szót új szóval helyettesít. malalta → basa malbela → leda malgaja → trista malrapida → lenta Több eszperantó szót felbont: de → da, de, di povi → darfar, povar kiel → kom, quale
A tabellaszavak:
határozatlangyűjtőkérdő/vonatkozótagadómutatótárgyuloomnoquonuloitoszemélyulu, ulaomnu, omnaquanulu, nulaitatulajdonságulaspecaomnaspecaqualanulaspecatalahelyulalokeomnalokeubenulalokeibebirtokosdi ulu/uladi omnu/omnadi qua/quodi nulu/nulodi ita/ito/tomódulamaniereomnamanierequalenulamanieretaleokpro ulopro omnopro quopro nulopro toidőulatempesemprekandenulatempeloremennyiségkelkeomnoquantenulotante Szóvégződések Nyelvtani Forma Ido Magyar Eszperantó Egyesszámú főnév -o (libro) könyv -o (libro) Többes számú főnév -i (libri) könyvek -oj (libroj) Melléknév -a (varma) meleg -a (varma) Határozószó -e (varme) melegen -e (varme) Jelen idejű főnévi igenév -ar (irar) menni -anti (iranti) -i (iri) Múlt idejű főnévi igenév -ir (irir) -inti (irinti) Jövő idejű főnévi igenév -or (iror) -onti (ironti) Jelen idő -as (iras) megy -as (iras) Múlt idő -is (iris) ment -is (iris) Jövő idő -os (iros) menni fog -os (iros) Felszólító -ez (irez) menj -u (iru) Feltételes -us (irus) menne -us (irus)
Szóképzés Az idóban 16 előképző és 40 utóképző van, ami differenciáltabbá teszi a rendszert, de egyszersmind bonyolultabbá is.
Előképzők anti- – valami ellenes: eroro – antierrora (hiba – hibaellenes) arki- – kiemelkedő nagyság, méltóság; fő-: episkopo – arkiepiskopo (püspök – érsek) auto- – önmagától működő, történő: foko – autofoko (fókusz – autofókusz (techn.)) bi- – két-, kettős- kétszeres: linguo – bilinguala (nyelv – kétnyelvű) bo- – sógorsági viszonyt (házasság által létrejött rokoni kapcsolatot) fejez ki: bopatro – bopatrino (após – anyós), önállóan: boa (sógor(ság)i (kapcsolat)) des- – ellentétképző: bona – desbona (jó – rossz); főnévvel is állhat: amiko – desamiko (barát – ellenség) dis- – szét-: donar – disdonar (adni – szétosztani) ex – volt, lemondott, ex: exministro (exminiszter), exmoda (divatjamúlt); önállóan: ex! (le vele!), exa (volt) ge- – különböző neműek társító képzője: patro + patrino = gepatri (szülők) mi- – fél-, félig: horo – mihoro (óra – félóra) mis- – rosszul-, félre-: komprenar – miskomprenar (érteni – félreérteni); önállóan: misa (téves, helytelen) ne- – tagadás jelzése: dankar – nedankar (megköszön – nem köszön meg) par- – befejezett szemléletű ige képzője: lernar – parlernar (tanulni – megtanulni) para- – valami ellen védő: lumo – paralumo (fény – fényvédő) pseudo- – ál-: nomo – pseudonomo (név – álnév) pre- – valami előtt, régen: vidar – previdar (= ante-vidar) (látni – előtte látni) quadri- – négy-, négyszeres: linguo – quadrilinguala (nyelv – négynyelvű) retro- – visszafelé irányt jelöl: irar – retroirar (megy – visszafelé megy) ri- – újra, vissza: donar – ridonar (adni – visszaadni) sen- – nélkül: spozo – senspoza (férj – férjezetlen) Utóképzők -ab- – az összetett igealakok alakíthatók át szintetikusakká: esis aminta – amabis