A Sopot–Bicske-kultúra a Dunántúlon a középső újkőkorszakot záró, a vonaldíszes kerámia kultúráját követő déli eredetű régészeti kultúra, mely a vinča–tordosi kultúra nyugati ágának egyik népcsoportja. Hazai névadó lelőhelyén, a Fejér vármegyei Bicskén telepük részleteit és néhány temetkezésüket is feltárta az 1960-as években Makkay János. A nemzetközileg elfogadott elnevezés (Sopot kultúra) kiegészítése az ő érdeme.A Magyar Elektronikus Könyvtár által közzétett „Magyarország a XX. században” c. kiadvány „Ősrégészet” c. alfejezete (https://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1320.html) Lelőhelyek: Hidas, Izmény, Bicske, a Szombathely melletti Sé község (séi Vénusz). Jellemző eszköz a fanyeles agyagkanál. A séi lelőhely ásatói: Károlyi Mária, Ilon Gábor. A kultúra kiterjed a Nyugat-Balkánra is. – A Lukácsházi árvízcsúcs-csökkentő tározó területén végzet régészei feltárások, Kulturális örökségvédelmi szakszolgálat, Budapest 2010, 14. o.
Jegyzetek
Kategória:Európai régészeti kultúrák Kategória:Magyarországi régészeti kultúrák Kategória:Újkőkori kultúrák