Gelse

Gelse () község Zala vármegyében, a Nagykanizsai járásban, a Zalai-dombságban, a Zalaapáti-hát területén.

Fekvése Nagykanizsától 17 kilométerre északra fekszik a Principális-csatorna völgyében, a Nagykanizsa-Pacsa közti 7527-es út mentén; utóbbiból itt ágazik ki, központjának északi szélén a 7529-es út, Pölöskefő és Zalaszentbalázs irányába. Területén áthalad a Szombathely–Nagykanizsa-vasútvonal is.

Története

Ókor

1. század Az 1. században Gelse mai közigazgatási területe a Római Birodalom határain belül feküdt, a frissen megszervezett Pannonia provincia részeként. A Kr. u. 6–9. között zajló, a helyi kelta-illír törzsek rómaiak elleni szabadságharca (a nagy pannon felkelés vagy Bellum Pannonicum) a Principális-csatorna mocsaras völgyét és a környező dél-zalai dombvidéket is hadműveleti területté változtatta, ahol a római csapatok a lázadók megtörésére a „felégetett föld” taktikáját alkalmazták.

A háború Kr. u. 9-es lezárulása után a vidéket szigorú katonai igazgatás alá vonták. Gelse térsége kezdetben a Dráva-parti Poetovio (Ptuj) katonai parancsnokságának ellenőrzése alá tartozott, és a falu határában élő bennszülött kelta lakosságot a Civitas Serapillorum törzsi közigazgatási kerületébe sorolták be. A völgy mocsárvilága miatt a környező dombhátak és a természetes gázlók kiemelt stratégiai ellenőrző pontként működtek a birodalmi adóztatás és a menetrendszerű római lovas járőrök számára.

2. század A 2. század folyamán az ókori Gelse területe végleg polgárosodott, és a térség a Pax Romana békés időszakának gazdasági virágzását élte át. Miután az elavult kelta törzsi igazgatási kerületeket felszámolták, a falu területe Hadrianus császár közigazgatási reformját követően (124 körül) a polgári rangra emelt Municipium Aelium Salla (Zalalövő) városi hatáskörébe (territorium) került. A korábban katonai célokat szolgáló mocsári gázlók és utak ebben az évszázadban fontos regionális kereskedelmi folyosókká alakultak a Borostyánkő út irányába.

A század utolsó harmadában a békés jólétet a markomann háborúk (166–180) törték meg. Marcus Aurelius császár uralkodása alatt a Duna vonalát áttörő germán törzsek mélyen benyomultak a tartomány hátországába, elpusztítva Sallát és a környező védtelen vidéki villagazdaságokat. A háborút követő újjáépítés során a dél-zalai mezőgazdasági telepek védelmére a lakosok már masszívabb, kőből és téglából emelt falakat, védműveket kezdtek építeni.

Középkor Az Árpád-kor óta lakott település, első okleveles említése 1280 körüli: Guelse-néven. Más forrás szerint: a falu első írásos említése az 1226-os dátumhoz kapcsolható, már akkor a Gelse alak volt használatos.

Később megjelent a Kyus Gelse (1270), a Gelsa (1320) és 1786-ban a Gölse elnevezés is. A név eredete bizonytalan: talán a szláv gol=csupasz, meztelen szóból származó Galesa, Golisa személynevekkel függ össze, de lehet, hogy a Gellért vagy Gellén név becéző képzős változatából jött létre. Bár a hagyományos nyelvészeti kutatások a falu nevét szláv vagy magyar személynevekből (Galesa, Gellért) vezetik le, a település délszláv/horvát elnevezése (Gelša) és a falu földrajzi környezete egy másik, természetközeli eredetet valószínűsít. A Principális-csatorna szabályozása előtti mocsaras völgy természetes növénytakaróját az égeres láperdők alkották. A szláv jelša (éger/égerfa) szó a kora középkori szláv-magyar nyelvi érintkezés során, a kezdőhang megkeményedésével (J–G váltással) alakulhatott ki, amelyre számos dél-dunántúli és szlovén helynév mutat analógiát.

A település a 13. században a zalai vár földje volt, az erőd szolgái éltek itt. Az Anjou-korban felvették a papi tizedjegyzékbe, valószínűleg nagyobb egyházas hely lehetett. 1329-ben – még laktak itt várszolgák – a pécsi káptalan beiktatta Vörös Bánd mestert Gelse, zalai várföld, továbbá Lak és Berzence birtokába, amelyek megszakadás folytán szálltak a királyra. 1334-ben Tamás nevű papját említik a források. 1388-ban Mária királynő – majd Luxemburgi Zsigmond – a Kanizsai családnak adományozta.

A lakosai jobbágyként földműveléssel (elsősorban rozstermesztéssel) és állattenyésztéssel foglalkoztak, de szőlőműveléssel is. A török korból sok tárgyi emlék került elő, de ugyanerre az időre utal a Török csapás-dűlő elnevezés is. Egyes feltételezések szerint Gelsének vára is volt, amelynek parancsnoka - a szájhagyomány alapján - egy Ördögh nevű kapitány lehetett. Hét gyermeke volt, s innen származik az a mondás, hogy "heten vannak, mint a gelsei ördögök". A török időkben a település elnéptelenedett, a legnagyobb csata 1587 augusztusában zajlott le Gelse és Kacorlak határában. A helységtől északra található a Kapitány-temető, a monda szerint a török elleni harcokban itt esett el egy magyar kapitány.

Gelse a 18. században népesedett be újból. Ezen időszak legszebb emléke az 1786-ban épített új, Sarlós Boldogasszonyról elnevezett, késő barokk templom, amely Gelse legrégibb műemléki védettségű épülete. A templomkertben áll az első és a második világháború áldozatainak emelt emlékmű is.

A község a 19. század végén, a 20. század elején jelentős mértékben fejlődött. Lélekszáma elérte az 1700 főt és a községben jelentős ipari tevékenység folyt. Ehhez hozzájárult a vasútállomás megépítése,http://www.vasutallomasok.hu/allomas.php?az=gels mely kedvezően befolyásolta Gelse életét. A 20. század viharai nem múltak el nyomtalanul. Jelentős volt a kivándorlás, a két világháború sok véráldozatot követelt.

A 19. században az egyik jómódú helyi földbirtokos nemes Csertán Sándor (1809–1864) táblabíró, ügyvéd, Zala vármegyei kormánybiztos az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt, országgyűlési képviselő. Sógora nemes Glavina Lajos (1806–1885) Zala vármegye főispánja, ügyvéd, országgyűlési képviselő, gelsei földbirtokos, a "Zalavármegyei Gazdasági Egyesület" elnöke, a zalai Deák-párt elnöke; neje nemes Csertán Zsuzsanna (1807–1887). Csertán Sándor és Glavina Lajos unokaöccse Séllyey Elek zalai alispánné Csertán Rozália fia Séllyey László (1817–1886), a muraközi járás főszolgabírája, gelsei és lórántházai földbirtokos. Séllyey László lánya a hajadon Séllyey Terézia (1863–1937), földbirtokosnő, a lórántházai és gelsei Sellyey alapítványi gazdaságok létesítője.

A 20. század elején Gelsén lakott Sebestyén Géza (1874–1931), zalai törvényhatósági tag, földbirtokos, akinek Nuszer Irmától született fia dr. Sebestyén József (1911–1973), a keszthelyi járás szolgabírója, gelsei földbirtokos; Sebestyén József neje felsőpataki Bosnyák Mária (1921–1975). Sebestyén Géza és Nuszer Irma további gyermekei: Will Károly erdőmérnökné Sebestyén Mária, akinek a fia Hubert Géza Wells (1934–2022) hollywoodi magyar állatidomár, Sebestyén Klára, dr. nagy-óhaji Vizy András (1912–1979), szociális tanácsadó neje, valamint Sebestyén Pál (1918–1942), okleveles gazda, tüzér hadapród.

1925-ben az elemi népiskola négy tanítóval, négy tanteremben működött. Ebben az évben 28 iparost jegyeztek fel, emellett 80 lóerős gőzmalma, szódavízgyártó üzeme, három vegyes-, valamint két fa- és építőanyag kereskedése és egy borkereskedője volt. 1935-ben 486 gazdaságot számoltak össze. A községben volt posta, hitelszövetkezet, létezett Levente Egyesület, Polgári Lövész Egylet, Önkéntes Tűzoltó Egyesület és Iparoskör is. Helyben volt a körorvos és a körállatorvos székhelye is.

Sokan foglalkoztak földműveléssel, de mivel a lakosság átlagban öt holdon gazdálkodott, többen igyekeztek a vasúton, a postán, vagy Nagykanizsa gyáraiban, üzemeiben munkához jutni. A zsidóüldözések hatására a II. világháború után szinte teljesen eltűnt az iparos és kereskedő réteg.

Közélete Polgármesterei 1990–1994: Rácz József (MDF-Szabad...)A hivatkozott forrásból legalább egy jelölő szervezet teljes neve nem állapítható meg. 1994–1998: Rácz József (SZDSZ) 1998–2002: Rácz József (SZDSZ) 2002–2006: Rácz József (SZDSZ) 2006–2010: Rácz József (SZDSZ) 2010–2014: Szegedi Ferenc (független) 2014–2019: Szegedi Ferenc (független) 2019–2024: Rácz József (független) 2024– : Szegedi Ferenc (független)

Népesség A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 97,7%, cigány 0,72%, német 1,13%. A lakosok 70,7%-a római katolikusnak, 1,43% reformátusnak, 0,54% evangélikusnak, 4,3% felekezeten kívülinek vallotta magát (22,56% nem nyilatkozott).Területi adatok -Zala megye Központi Statisztikai Hivatal

2022-ben a lakosság 83,9%-a vallotta magát magyarnak, 1,1% németnek, 0,3% cigánynak, 0,2% horvátnak, 0,2% lengyelnek, 0,1-0,1% görögnek, bolgárnak és ukránnak, 3,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (15,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 48,2% volt római katolikus, 1,1% református, 0,7% evangélikus, 0,3% görög katolikus, 1,2% egyéb keresztény, 1,7% egyéb katolikus, 4,5% felekezeten kívüli (42,2% nem válaszolt).Gelse Helységnévtár

Nevezetességei

Római katolikus templom 1774-86 között késő barokk stílusban emelték. A szentély kupolás mennyezetén lévő freskója Mária koronázását ábrázolja. 1806-ban festette ifjabb Dorfmeister István, a keresztelő kútnál Keresztelő Szent János freskója látható. A templom oltárképe védett. A templom sarkában első világháborús emlékmű, kertjében a második világháborúban elesett hősök tiszteletére szentelt emlékmű látható. II. világháborús emlékmű Termálfürdő. Turul-szobor

Híres szülöttei 1817-ben Gelsén született Séllyey László, a muraközi járás főszolgabírája, földbirtokos. 1833-ban Gelsén született bocsári Svastits Benő Zala vármegye főispánja, földbirtokos, zalavölgyi vasút alelnöke, 1848-as honvédhadnagy, a "Zalavármegyei Gazdasági Egyesület"nek a tagja. 1875-ben Gelsén született Landler Jenő a munkásmozgalom egyik kiemelkedő alakja. 1877-ben Gelsén született Landler Ernő (halála – Moszkva, butovói kivégzőhely, 1938. június 3.) ügyvéd, pártmunkás, Landler Jenő öccse. 1911–ben Gelsén született dr. Sebestyén József, a keszthelyi járás szolgabírója, gelsei földbirtokos, a Vízügyi Tudományos Kutató Intézet munkatársa. 1950-ben Gelsén született Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze.

Jegyzetek

További információk Gelse honlapja Falvak.hu

Kategória:Zala megye települései Kategória:Zala vármegye települései