bélyeg|260px|Batthyány Boldizsár Németújvári Batthyány III. Boldizsár (Németújvár?, 1542–Rohonc, 1590), királyi étekfogómester, 1568-ban dunántúli főkapitány, királyi tanácsos, humanista műveltségű nyugat-magyarországi főúr, könyvgyűjtő, alkimista, mecénás és hadvezér.Bobory Dóra, Batthyány Boldizsár titkos tudománya. Alkímia, botanika és könyvgyűjtés a tizenhatodik századi Magyarországon. Budapest: L'Harmattan, 2018

Élete

A főnemesi németújvári Batthyány család sarja. Apja németújvári Batthyány Kristóf (fl. 1500–1570), hadvezér, földbirtokos, anyja Svetkovics Erzsébet. Az apai nagyszülei Batthyány II. Boldizsár (fl. 1491–1525), II. Lajos királyi kamarása (1520), földbirtokos, és a jómódú budai polgári származású Mulner Katalin (fl. 1509) voltak. A Batthyány családnak a szerencséjét Batthyány Boldizsár étekfogómesternek a dédapja Batthyány I. Boldizsár (†1520) alapozta meg, aki ügyes birtokszerző volt, és magasabb tisztségeket is betöltött; volt jajcai bán és alországbíró is; két fia Batthyány I. Boldizsár királyi kamarás és Batthyány I. Ferencnek (1497–1566) horvát bán született. Az utóbbinak, Batthyány Ferencnek a Svetkovics Katalinnal kötött házassága gyermektelen maradt, udvarukban azonban sok korabeli nemesi család tagja töltötte tanulóévei egy részét.

Batthyány I. Ferenc unokaöccse, Batthyány I. Boldizsár királyi kamarásnak a fia, Batthyány Kristóf (fl. 1500–1570) 1537-ben Svetkovics Erzsébetet (†1571, Torony), Mária királyné udvarhölgyét vette feleségül. Házasságukból két fiú született, III. Boldizsár és Gáspár (†1561/62). A két fiú nevelését Antalffy Laztessinus Mihály, majd Pomagaics Mihály, végül Faddi Bálint (Valentinus Faddinus) praeceptorokra bízták, akik elkísérték őket Zágrábba és Grazba, ahol több kortársukkal együtt tanultak.Iványi Béla, „Batthyány Boldizsár, a könyvbarát" In: Keserű Bálint (szerk.): Adattár a XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. 11 kötet. A magyar könyvkultúra múltjából. Szeged, József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, 1983. 395-397. o. Egy korai levél tanúsága szerint Pomagaics szerettette meg vele a növényeket, és a botanikát.Batthyány Boldizsár levele Batthyány Kristófhoz 1553. április 12-én Vinicáról. A levél eredetije elveszett. Vö. Iványi Béla, „Batthyány Boldizsár a könyvbarát” 391, 396. Gáspár néhány évet Padovában töltött Sigmondich Péter praeceptor társaságában, de erre az útra a korábbi feltételezésekkel ellentétben Boldizsár nem kísérte el. Gáspárnak és Boldizsárnak korán megromlott a kapcsolata szüleivel (és szüleinek egymással), úgyhogy amikor testvére halálával Boldizsár maradt a hatalmas családi birtokrendszer és rang majdani egyedüli örököse, nagy-nagybátyja, Batthyány I. Ferenc különösen fontosnak tartotta, hogy egy, az udvarban otthonosan mozgó, az uralkodóval jó viszonyt ápoló fiatalember váljon belőle. Ehhez elengedhetetlennek tartotta, hogy kiválóan beszéljen németül és latinul (ezeket a nyelveket addigra magabiztosan használta), és járatos legyen az udvari etikettben, valamint szerteágazó kapcsolatrendszert építsen ki hasonló rendű és rangú kortársaival. Bár apja, Kristóf, Boldizsárt is szerette volna Padovába küldeni, Ferenc inkább az udvari „forgolódás” fontosságát hangsúlyozta. Így 1556-tól Boldizsár pár évig Bécsben volt, ahol apródként szolgált, majd nagy-nagybátyja elszerezte a fiút Franciaországba, ahol a királyi pár, II. Ferenc és Stuart Mária udvarához tartozott, és a katolikus Guise hercegek, Charles de Guise és François de Guise szolgálatában állt.Eckhardt Sándor: Batthyány Boldizsár a francia udvarnál. Magyarságtudomány, 1943. 2. évf. I. szám 38-40. o. 1559 végén I. Ferdinánd ajánlólevelével a zsebében indult útnak, és csak 1561-ben tért haza. Apródsága alatt saját szemével láthatta a francia vallásháborúk rettenetes valóságát, a kudarcba fulladt Amboise-i összeesküvés kitervelőinek embertelen kivégzését, a hugenották üldözését. Boldizsárt szülei nagy valószínűség szerint lutheránusnak nevelték, de elképzelhető, hogy később a kálvinizmushoz húzott. Udvari prédikátora ugyanis Beythe István volt, akit már pályája elején kripto-kálvinizmussal vádoltak, fia, Batthyány II. Ferenc pedig már nyíltan kálvinistának vallotta magát. Boldizsárnak Párizsban alkalma lehetett személyesen megismerkedni a helyi protestáns közösség prominens tagjaival, akik a Wechel (Andreas Wechel és Chrétien Wechel) nyomdászcsalád házában jártak össze. Köztük lehetett Carolus Clusius flamand botanikus is, akivel később is jó kapcsolatot ápolt. A korábbi szakirodalom úgy tartotta, hogy párizsi tartózkodása idején Boldizsár felkereste II. Lajos özvegyét, Mária magyar királynét Németalföldön,Thury Etele, „Felső-Örs reformácziója” Protestáns Szemle 15 (1903), 297. de erre 1559 és 1561 között nem kerülhetett sor, mivel Mária 1558-ban meghalt. Valószínűleg járt azonban Flandriában pár évvel korábban, 1556-ban, Svetkovics Katalin legalábbis azon fáradozott, hogy a fiút beajánlja Őfelsége kíséretébe.Svetkovics Katalin levele Batthyány Kristófhoz 1556. május 14-én. MNL OL P 1314, no. 3871 Máriával ekkor is csak 1556. szeptember 13-a előtt találkozhatott, mivel azután az özvegy királyné elhajózott Spanyolországba.Gabrielle Dorren, „Plichtsgetrouw tegen wil en dank”, in Maria an Hongarije. Konigin tussen keizers en kunstenaars, Catalogue of the Exhibition in the Rijksmuseum Het Catharijneconvent, Utrecht and in the Noordbrabants Museum’s-Hertogenbosch, September to November, szerk. Bob van den Boogert és Jacqueline Kerkhoff (Zwolle: Waanders,210. 1565-ben eljegyezte Zrínyi Dorottyát (Dorica) (1550–1620), Zrínyi Miklós egyik lányát, az esküvőt pedig 1566 februárjában tartották Monyorókeréken (Eberau). A magyaron, a németen és a latinon kívül olaszul, spanyolul, franciául és horvátul is beszélt.Iványi Béla Béla: Batthyány Boldizsár, a könyvbarát. In: Keserű Bálint (szerk.): Adattár a XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. 11 kötet. A magyar könyvkultúra múltjából. Szeged, József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, 1983. 395-398. o.

Tisztségei, katonai pályája 1555-ben Károly főherceg udvarában szolgál,MNL OL P 1314, no. 3711 majd 1559-ben lovagi ifjú (Edelknabe) I. Ferdinánd udvartartásában.MNL OL P 1314, no. 4754 1560-61-ben a francia királyi udvarban a Guise hercegek szolgálatában találjuk. Batthyány I. Ferenc már 1562-ben úgy hivatkozik rá mint a cseh király étekfogójára.ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 86. Konv. C. fol. 58 1563-ban újra I. Ferdinánd udvartartásának tagja.MNL OL P 1314, no. 3886 1564–66-ban pohárnok II. Miksa udvartartásában.ÖStA HKA HZAB Bd. 20, fol. 278v-279r és ÖStA HKA Fam-Akten Z 71. fol. 4 1564-től a haláláig viselte a magyar királyi tanácsos címet. 1568-tól szintén a haláláig magyar királyi étekfogómester.ÖStA HKA Fam-Akten B-P 66. fol. 3. és ÖStA HKA HFU rote nr. 52. 1568-ban három hónapig dunántúli főkapitány volt.Pálffy Géza, „Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16-17. században”, Történelmi Szemle 39, no. 2 (1997), 269.Pálffy Géza, „A Batthyány család a törökellenes határvédelemben”, Hadtörténeti Közlemények 122, no. 2 (2009), 326. o. Rendszeresen szervezett és részt vett határmenti törökellenes portyákban többnyire Zrínyi IV. György és Nádasdy Ferenc oldalán, holott ezt az uralkodó többször is megtiltotta. 1578-ban Kanizsánál, 1580-ban pedig a gobornoki vár romjainál, a portyázó pozsegai Szkander bég seregét verték meg Veit von Hallegg vend végvidéki generálissal kiegészülve, és számtalan hadifoglyot is ejtettek. 1583-ban is sikeres katonai akciót hajtottak végre, a legemlékezetesebb győzelmet azonban Hans Friedrich von Trautmannsdorf seregeivel közösen Sárkánysziget-Kacorlaknál, Kanizsa mellett vívták ki, ahol Sehszüvár (Sasvár) szigetvári bég hatalmas csapatai felett diadalmaskodtak.Ezt a győzelmet Fridericus Latomus latin versben ünnepelte, Erhard Pöckhl, Zrínyi György titkára pedig Neue Zeitung auss Ungern címmel írta meg.

Németújvár

Németújvári udvara szellemi központ volt, mely külföldi és hazai vendégeket egyaránt vonzott.Barlay Ödön Szabolcs: Romon virág, Budapest, Széphalom Könyvműhely, 2001. 196. o. Johannes Manlius vándornyomdája pár évig az ő fennhatósága alatt és az ő segítségével működött itt. Tudományos központjában jelentős, nagyjából ezer kötetre rúgó, korszerű könyvtárat alakított ki.Monok István-Ötvös Péter-Zvara Edina, Balthasar Batthyány und seine Bibliothek. Eisenstadt, 2004 A könyvtár megmaradt darabjainak nagy része ma a németújvári ferences rendi kolostor könyvtárában található. Levelezéssel számos humanista, orvos, és hozzá hasonló tudományos érdeklődésű főúrral tartotta a kapcsolatot, ezek között találjuk a bécsi koszorús költőt, Elias Corvinust, a stájer Felician von Herberstein grófot, Joannes Homelius Secundus és Nicolaus Pistalocius doktorokat is. Az egyházi szolgálatot neves protestáns prédikátorok látták el.Bobory Dóra, „Batthyány Boldizsár és a reformáció” In Szentírás, hagyomány, reformáció. 245-255. Szerk. F. Romhányi Beatrix és Kendeffy Gábor. Budapest: Gondolat, 2009

Könyvtára

Mivel édesapja is könyvszerető ember volt, Batthyány már ifjúkorában is rendelkezett könyvekkel, és néhány levelében maga kér apjától olyan munkákat, melyek a tanulmányaihoz nyújtottak segítséget, mint például Melanchthon Grammaticája. Tudatos és rendszeres könyvgyűjtése azonban az 1570-es években kezdődött, onnantól rendszeresen rendelt és kapott könyveket németújvári könyvtárának kialakulásában a bécsi Hiller Erhardt és Jean Aubry továbbá egy grazi könyvkereskedő segítette.Iványi Béla Béla: Batthyány Boldizsár, a könyvbarát. In: Keserű Bálint (szerk.): Adattár a XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. 11 kötet. A magyar könyvkultúra múltjából. Szeged, József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, 1983. 399-400. o. Jean Aubry a Wechel kiadó- és nyomdászdinasztia utolsó tagjaként került a bécsi udvarhoz. A Batthyánynak küldött, hordókba csomagolt könyvek közé Aubry számos olyan kiadványt is rejtett, melyeket a bécsi titkosszolgálat betiltott. Ezzel hozzájárult megrendelőjének informáltságához, széles politikai látóköréhez. A könyvszámlákhoz mellékelt levelekben ezért határozottan kéri a főurat, hogy ezeket a műveket ne adja át másnak.Barlay Ödön Szabolcs: Romon virág, Budapest, Széphalom Könyvműhely, 2001. 198-199. o. Batthyány élénk érdeklődést mutatott a naptárak iránt, amelyek a korban oly divatos asztrológia tudományának fontos eszközei voltak. Könyvtárát tematikailag teológiai, politikai, jogtudományi, természettudományi, orvostudományi, történelmi, földrajzi, bölcseleti, szépirodalmi témájú művek alkotják, de a retorika, a nyelvtudomány és a hadtudomány is képviselteti magát.Iványi Béla Béla: Batthyány Boldizsár, a könyvbarát. In: Keserű Bálint (szerk.): Adattár a XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. 11 kötet. A magyar könyvkultúra múltjából. Szeged, József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, 1983. 405. o. Különösen érdekelték a francia vallásháborúkról szóló munkák, melyeket eredeti nyelven olvasott, és jelentős csoportot tesznek ki az alkímiával foglalkozó művek, köztük Paracelsus és követőinek munkái, valamint az ezekkel szemben kritikus szerzők könyvei.Bobory, Batthyány Boldizsár titkos tudománya, 91-141

Batthyány és Clusius