Pásztó

Pásztó (szlovákul: Pastucha, Pastuch vagy Pastuchov) város Nógrád vármegyében, a Pásztói járás székhelye. Az évszázadok során főleg kereskedelemmel foglalkozó mezővárosként vált ismertté. Lakóinak száma – Hasznos és Mátrakeresztes városrészek népességével együtt – nagyságrendileg kilencezer fő.

Fekvése Gyöngyöstől északnyugatra, Tar, Mátraszőlős, Zagyvaszentjakab, Kozárd és Csécse között fekszik, a Mátra nyugati lábánál. A Zagyva folyó és a Kövecses-patak által közrefogott dombhátra települt, mintegy 171 méteres tengerszint feletti magasságra. Az említett, törmelékkúp által alkotott dombhát 10-30 méter magasan emelkedik ki környezetéből, és nyugatról a Zagyva völgye, keletről pedig a Mátra 700-800 méteres hegykoszorúi határolják. Északról és délről a Zagyva-folyó völgye nyitott.

Már a középkorban a város egyik területének legmagasabb pontját a templom és az apátság foglalta el, s tőlük keletre egy törttengelyű főút mellett, majd az ebből kiinduló mellék- és összekötő utak mentén terebélyesedett ki Pásztó városa.

Hozzá tartozik Hasznos község a tőle több kilométerre lévő külterületi lakott hellyel, Mátrakeresztessel, régebbi nevén Alsóhutával. Az utóbbi 30 év építkezései főleg a Homok és Fenek nevű dűlőkben folytak, kertes házas beépítéssel. A belváros területén a régi földszintes házak helyén többszintes bérházak épültek.

A Zagyva völgye az egyik összekötő út az Alföld és a Felvidék között. Ennek középtáján jó domborzati viszonyok mellett, a vulkanikus talaj hamar a szőlőművelés egyik központja lett, amely megalapozta az ezen a tájon lévő települések sorsát.

A Kövecses-patak felduzzasztásával kialakított Hasznosi-tározó, a Zsiló-völgy, a Mátrakeresztesről kiinduló gyalogos ösvények kellemes tájra vezetik a turistákat. Erdői a meleget kedvelő tölgyes, cseres, s fentebb pedig gyertyános, bükkös elegyekből állnak. Az ipari üzemek messze vannak, a város levegője tiszta. Termálvize a nyári hónapokban kellemes fürdőzést nyújt.

Megközelítése Az M3-as autópályáról, Hatvannál lekanyarodva a 21-es főúton, Gyöngyös felől a 2408-as úton, Szécsény felől pedig a településtől délnyugatra a 21-eshez csatlakozó 2122-es úton juthatunk el a városba, amely Budapesttől körülbelül 85 kilométerre fekszik. Ecseggel a 2126-os, Csécsével a 2127-es, Szurdokpüspökivel pedig a 2407-es út köti össze. A főút mátraszőlősi csomópontja a központ felől a 2421-es (korábbi útszámozás szerint 24 303-as) úton érhető el. [Határszélét keleten érinti még a 24 137-es út is.] Vasúton Pásztó a Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonalon érhető el, vasútállomásának közúti megközelítését a városközpont felől a 2408-as útból kiágazó 24 302-es mellékút biztosítja. A település területén húzódik a 21-es főutat és a 2408-as utat összekötő 24 303-as út is, amely a vasút Mátraszőlős-Hasznos megállóhelye és Mátraszőlős felé vezet.

Nevének eredete Pásztó neve némelyek szerint az iráni nyelvből eredhet, amelyben egy hasonló alakú szó tábort jelent; más vélemények szerint a település a városon keresztül folyó „Paszth” (ma Kövicses) pataktól vette nevét. A helynevet az ismert írott források közül elsöként Anonymus krónikája említi, Poztuh néven.

Története bélyeg|Pásztó nevezetességei A kedvező természeti, földrajzi adottságok hamar alkalmassá tették a vidéket emberi megtelepedésre. Pásztó már az ősidőktől, kezdve lakott hely, területén őskorból és a bronzkorból származó leletek kerültek napvilágra, és már a népvándorláskor ismert település volt.

Nevét az oklevelek Pasto, Pastro, Pastuch, Paastuchov, Paszthow, Patzhoh alakokban említették, de a többi Pásztótól való megkülönböztetésként Szakállas-Pásztó néven is nevezték, és ez utóbbi változat található az 1686-ból fennmaradt pecsétjén is, melyen egy szakállas fő is látható. A köznép még a közelmúltban is Pásztohának nevezte, és a vidékiek ajkáról még ma is elég gyakran hallhatjuk nevének e tótos változatát.

A honfoglaló magyarok – Anonymus közlése szerint – Árpád parancsa nyomán innen indultak a nógrádi és gömöri részek meghódítására.

A honfoglalás után Árpád Pásztó vidékét Ed és Edumer kun vezéreknek adományozta. Aba Sámuel idejében Pásztó királyi birtok volt; a király nemzetségének több ága (nobiles de genere Aba) itt lakik, sőt maga a király is lakott vagy legalább tartózkodott Pásztón, ahol Jerney szerint udvart is tartott. Szent László idejében még mindig királyi birtok volt; ugyanis a pásztói királyi kúriát Szent László nővére hozományaképpen Lampert ispánnak adományozta.

V. István, az ifjabb király, szintén tartózkodott Pásztón – egyik oklevelét innen adja ki – úgyszintén Mátyás király is, 1461. szeptember 22-én Pásztóról keltezte levelét. De nemcsak királyi személyek tartózkodása teszi Pásztót nevezetessé; jelentősége is gyorsan emelkedett.

III. Béla Pásztón már 1190-ben a ciszterciek részére apátságot alapított, melynek minden valószínűség szerint a környék palóc lakosainak keresztény hitre való térítése volt a feladata. Az apátságnak kegyura kezdetben maga a király volt. A tatárdúlás után szerzetesek építették újjá a templomot, monostort, majorokat.

V. István, az ifjabbik király, a kegyúri jogot 1265-ben a Rátót nemzetségből való (de genere Ratold) Domokos mester fiára, Istvánra, a királyné lovászmesterére és ennek családjára ruházta, és 1279. szeptember 25-i rendeletében, kimondta, hogy a pásztói apátság népeinek bírája Rátót István mester, így ügyeikben sem nádor, sem az országbíró, sem Ujvár ispánja nem bíráskodhatik. Rátót (Porch) István kegyúri jogát IV. László is megerősítette.

Rátót (Rátold) leszármazottak – Tariak, Pásztóiak – hosszú évszázadokon keresztül voltak a település életének meghatározói. Pásztó 1298-ban vásártartói jogot kapott.

Fejlődik ipara, mezőgazdasága, melyben kiemelkedő a szőlőkultúra jelentősége. Ennek emlékei a Fő úti gótikus pincék, melyek még ma is használhatók bor tárolására. Tari Lőrinc kérésére 1407. április 26-án Zsigmond király városi kiváltságlevelet adományozott Pásztónak, melyben a város lakóit, a budai polgárokkal egyenlő jogokkal ruházta fel. Kulturális központ jellegét bizonyítja, hogy egy ideig hiteleshelyként működött a pásztói konvent. Középkori iskolája miatt a 15. században nevezetes volt. Pásztó fénykorát a török hódítás törte meg. Száz évig csak égett kövű falak jelezték a várost.

Az 1650-es években kezdett új élet kialakulni. I. Lipót császár adománylevelének birtokában Morvaországból érkezett ciszterci szerzetesek 1715-ben felépítették a ma is álló barokk kolostort. II. József 1787-ben bezáratta az apátságot, de utódai uralkodása alatt 1802-ben azt visszahelyezték eredeti jogaiba. bélyeg|300px|A ciszterciek kolostorának maradványai

A 18. és a 19. században a város fejlődésére már nem jellemző a korábbi időszak dinamizmusa. A 19. század közepén jelentős befolyással volt a település életére és fejlődésére a jobbágyfelszabadítás.

Az 1871-es községi törvény megszüntette a mezővárosi rangot, Pásztó nagyközséggé alakult.

Pásztóhoz tartoztak az 1900-as évek elején a következő telepek is: Alsóhuta, Felsőhuta, (azelőtt Almássy-huta), Fiskalitás huta, Ötházhuta. Továbbá Békástó és Kalandja telepek.

A 20. század elején Heves vármegye Hatvani járásához tartozott.

1910-ben 5792 lakosából 5730 magyar volt. Ebből 5094 római katolikus, 529 izraelita, 95 evangélikus volt.

Az ipari forradalom elkerülte, de vasutat kapott már 1867-ben. Ez alkalmassá tette arra, hogy bekapcsolódjék az ország vérkeringésébe. A szőlőtermelést sújtó filoxéravész miatt a fő jövedelmétől megfosztott településre nehéz idők jártak. A kisipar, a mezőgazdaság, az erdőgazdaság nem biztosította a lakosság megélhetését. A két világháború között jelentős kisiparos réteggel bírt. A szőlő és bortermelése nem érte el a filoxéra előtti szintet.

1908-ban felépült és ugyanez év szeptember 28-án megnyílt és Gróf Almássy Kálmánné sz. Keglevics Margitról elnevezett Alapítványi Margit Kórház hozott. E létesítmény műtővel, kötözővel, sterilizálóval, fertőtlenítő helyiséggel, napozókkal és kápolnával rendelkezett.Az eredetileg tervezett 24 ágy már 1911-ben kevésnek bizonyult, s ezért vált szükségessé a 64 beteg befogadására való bővítése. 1914-ben már röntgennel is rendelkezett a kórház, amely ebben az időben vidéki viszonylatban még ritkaságszámba ment. Az I. világháború idején hadikórházként működött.

Az 1950-es megyerendezés során Nógrád megyéhez csatolták, és azonnal járási székhely is lett a nagy múltú, de fejlődésében megrekedt Szirák helyét átvéve. Mezőgazdasága, szőlőtermelése továbbra is meghatározta gazdaságát. Az ipar inkább a könnyűipar formájában képviseltette magát. A század elején kórház épült Pásztón. Az 1950-es években a termálvíz hasznosítására strandfürdő létesült. Az 1960-as években lakótelep formájában növekedett a lakásállomány, miközben a régi hangulatos vidéki város házai majd mind eltűntek. Pásztóhoz tartoztak a következő telepek is: Alsóhuta, Felsőhuta, (azelőtt Almássy-huta), Fiskalitás huta, Ötházhuta. Továbbá Békástó és Kalandja telepek.

Pásztót 1984. január 1-jén nyilvánították várossá.

Közélete Polgármesterei IdőszakPolgármesterPárt1990–1994Dr. Dobrovóczky Istvánnem ismert1994–1998független1998–2002Sisák Imre Jánosfüggetlen2002–2006Fidesz-MDF-MKDSZ2006–2010Fidesz-KDNP-MDF-Nemzeti Kör2010–2014független2014–2018Dömsödi Gáborfüggetlen2018–2019Farkas AttilaFidesz-KDNP2019–2024Fidesz-KDNP2024–2026Fidesz-KDNPhivataláról lemondott2026–dr. Kanyó Roland alpolgármester

A településen az 1994. december 11-én megtartott polgármester-választáson közel rekordszámú, nem kevesebb, mint 9 jelölt indult a városvezetői posztért, holtversenyben a Békés megyei Múcsonnyal, a Fejér megyei Nadappal, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Jászjákóhalmával, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nyírtass-sal és Tunyogmatolccsal, illetve a Tolna megyei Nagyszokollyal). Ennél is több, 11 polgármesterjelölt abban az évben csak a szintén szabolcsi Pátroha községben indult.

2014-ben a pásztói lakosok Dömsödi Gábor televíziós újságírót választották a település polgármesterévé. 2018 elejére azonban megromlott a viszony a polgármester és a képviselő-testület tagjai között, ami odáig fajult, hogy a 2018. április 12-i testületi ülésen Farkas Attila fideszes képviselő, volt alpolgármester lemondásra kérte Dömsödit, majd minden képviselő elhagyta a termet. Dömsödi nem mondott le tisztségéről, ezért a testület feloszlatta magát. Az emiatt szükségessé vált időközi választást 2018. augusztus 12-én tartották meg, ezen Dömsödi Gábor 106 szavazatnyi különbséggel (1782:1888) alulmaradt Farkas Attilával szemben.

2026. október 11-én időközi önkormányzati választást tartanak, mivel a települést 2018 óta irányító Farkas Attila 2026. június 10-én bejelentette, hogy 2026. július 9. hatállyal egészségügyi okokból lemond városvezetői posztjáról.

Címere „Ezüstszínű, egyenes állású, csücskös talpú a pajzs, a közepét uraló, balra tekintő, fekete színű címeralakkal. A címeralak a Pásztónak városi jogállást adományozó Zsigmond magyar király (1387–1437) korabeli ábrázoláson alapuló képe. * A pajzson nyitott, egyenes talpú, leveles heraldikai korona fekszik. A korona színe arany, ezüstgyöngyök, piros és zöld ékkövek díszítik." 1

Városrészei 1984-ben Pásztóhoz csatolták az addig önálló Hasznos községet annak részével, Mátrakeresztessel együtt. Hasznos szinte összeépült a várossal, Mátrakeresztes távolabb fekszik a Mátra völgyében, mindkét település falusias jellegű.

Szintén Pásztóhoz csatolták 1984-ben Mátraszőlőst, de ez a község 1991-ben újra önállóvá vált.

Hasznos

Kelet-nyugat fekvésű településrész Pásztótól keletre a Kövecses-patak völgyében a Nyugati-Mátra lábánál. Pásztóval nyugat felől már szinte összeépült. A keresztülvezet rajta a Pásztó-Galyatető-Mátra-nyereg közút, a Mátra egyik fő közlekedési útvonala. Ezen az úton közelíthető meg Mátrakeresztes is.