A szentgyörgyvölgyi szálaló erdő az Őrségi Nemzeti Park egyik nevezetessége, Magyarország legismertebb szálaló erdeje.
Elhelyezkedése
A Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzet földrajzilag a Hetés–Kerka-vidék kistáj (Zalai-dombság középtáj része, ekként az Őrség és a Hetési-dombság határán fekszik. Teljes területe 1915,7 ha, amiből 1555 ha az erdő.
Közigazgatásilag két vármegye határán terül el: területének 71%-a (1359,4 ha) Zala, 29%-a (556,3 ha) Vas vármegye része. Mindkét vármegyéből 3-3 falu osztozik földjein: Szentgyörgyvölgy, Felsőszenterzsébet és Magyarföld, illetve Velemér, Gödörháza és Magyarszombatfa
Tulajdonszerkezete
1993-ban a természetvédelmi terület túlnyomó része állami birtok volt: magántulajdon 12 ha, szövetkezeti tulajdon 99 ha.
Kezelője a Zalai Állami Erdőgazdaság.
Kialakulása
Az erdő birtokosai hosszú ideje kis- és középbirtokosok voltak, akik a fát szükségleteik kielégítésére használták. Erdeik eredetileg gyertyános–tölgyesek és bükkösök voltak; területük a szántók terjeszkedésével zsugorodott. A művelésbe vont földekről elhordta a talajt az erózió, és a megmaradt, vékonyabb talajréteg minősége is egyre romlott. Az így degradált talajok művelésével felhagytak, és újabb erdőirtással nyertek szántóterületeket. A felhagyott földeken leginkább a pionír jellegű erdeifenyő (Pinus sylvestris) települt meg. Mivel a mostoha talajviszonyokat az őshonos fafajok egyike sem viseli el, az ősi bükkösök helyén elegyetlen erdeifenyvesek alakultak ki, a bükkösök csak az eróziós völgyekben és a falvaktól távol eső erdőkben maradtak meg. Ezekben a fenyvesekben a felszínközeli, laza üledékek újra talajosodni kezdtek, és a fenyő közé apránként betelepültek a lombfák, nagyjából az alábbi sorrendben: rezgő nyár (Populus tremula), közönséges nyír (Betula pendula), tölgy (Quercus spp.), madárcseresznye (Prunus avium), kőris (Fraxinus spp.), éger (Alnus), közönséges gyertyán (Carpinus betulus), közönséges bükk (Fagus sylvatica). Ezek első generációs törzsei az eredeti ősi erdőtípus egyedeihez képest csökevényesek maradtak, de elősegítették a talaj helyreállítását.
A lakosság kitapasztalta, hogy a tarvágás helyén a talaj elmocsarasodik, ezért az erdőt szálalással használták. A kivágott fák helyét a természet pótolta, így vegyes korú, szálaló erdő jellegű állományok alakultak ki, amiket komplex módon hasznosítottak, így az erdőkben: legeltettek, makkoltattak, almot és rőzsét gyűjtöttek, és persze fát is termeltek.
A tőkeszegénység okozta kisparaszti, rendszertelen szálalás alapvetően a tulajdonos folyamatos faellátását biztosította. Ez az erdőgazdálkodás tartamos és olcsó volt, de az újulatban nagy maradt a kevésbé értékes fájú pionír fajok: erdeifenyő (Pinus sylvestris) közönséges nyír (Betula pendula) aránya. Ez igen jelentős részben annak volt következménye, hogy a komplex hasznosítás eredményeként évről évre a természetes körforgáshoz szükségesnél kevesebb avar talajosodott vissza. Ezért nemcsak a visszaerdősült részeken alakultak ki a fenyőelegyes lomberdők, de az erdeifenyő az eredeti bükkösökbe (Fagio medio-europaeum) és gyertyános–tölgyesekbe is betelepült.
A szálalás lehetett rendszeres (valódi) vagy rendszertelen.
A rendszeres szálalás a tőkeerősebb gazdálkodókra volt jellemző: a munkákat 2–3 évre előre megtervezték, és a terv alapján vágták ki a fákat. A kitermelés idejét soha nem a fák életkora, hanem mérete határozta meg.
A rendszertelen szálalás káros következménye az erdő elfiatalodása (az erdőgazdaságban használt kifejezéssel: az erdő „lerablása”) volt: az értékes, idősebb fákat gyorsabb ütemben vágták ki, mint ahogy utánpótlásuk felnövekedett. A rendszertelen szálalás arányának növekedését elősegítette a birtokok aprózódása. Ezen az 1932. évi tagosítás igyekezett változtatni, kevés sikerrel.
Napjainkban, a kistulajdonosok (magán erdőgazdálkodás) szerepének növekedésével újra nő a szálaló gazdálkodással kezelt erdők aránya.
Története Ezen a vidéken az erdők őshonos fafajai a tölgy, erdeifenyő és gyertyán-bükk voltak. Területük a szántóterület növelésével fokozatosan csökkent, azonban ezeken a szántóföldi műveléssel egy idő után bekövetkezett a talaj romlása és az erózió miatt előbb-utóbb felhagytak és újabb erdőirtással nyertek szántónak való területeket. A felhagyott földeken szálló magvai révén az erdeifenyő települt meg, mivel a kialakult talajviszonyokat egyik másik őshonos fafaj sem viselte el. A bükkösök csak az eróziós völgyekben és a falvaktól távol eső erdőkben maradtak meg. A lakosság tapasztalatból tudta, hogy a tarvágások helyén a talaj elmocsarasodik, ezért az erdőt az 1880-as évektől szálalással használták. Értékesíteni csak a legkiválóbb tölgy faanyagát tudták. Mivel ezek helyét maga a természet pótolta, vegyes korú, szálalóerdő jellegű állományok keletkeztek. Az itt újra meginduló talajfejlődés tette idővel lehetővé a lombfák betelepülését, amik elősegítették a talajfejlődést az eredeti állapot helyreállításának irányában. A paraszti váltógazdálkodás egészen a legújabb időkig folyt, amikor már a telepítés is szerepet kapott a fafajok térfoglalásában. A lucfenyőt előszeretettel ültették, majd az állami erdőgazdaság számos más fafajjal is kísérletezett. Az akácot még a kisbirtokosok hozták be ezekbe az erdőkbe az 1900-as évek elején, csak kisebb parcellákba és hézagokba telepítve. A második világháború és az 1950–1952 közötti termelőszövetkezeti kitermelés csak fokozta a terület kizsákmányolását.Czirok István, Kónya Rita és Molnár Erika: A szálalásról és szálalóvágásról a hazai szakirodalom alapján 2. javított és bővített kiadás; Készült: Állami Erdészeti Szolgálat Erdőtervezési Osztályán 1994-99 között, portal.nebih.gov.hu - 1999.
1954-ben először Pechtol István adott először szakvéleményt a Szentgyörgyvölgyi szálaló erdők értékéről. 1955-ben Neuwirth János javasolta a szentgyörgyvölgyi kísérleti erdő létrehozását. A 3777 hektáros területből 2667 volt állami tulajdon, amiből az Országos Erdészeti Egyesület és az Erdészeti Tudományos Intézet felmérése során 2100 hektárt találtak alkalmasnak szálalásra. 1956 nyarán volt első ízben üzemtervezés a szentgyörgyvölgyi erdészet erdeiben. Az erdőrendezőség akkori vezetője, Palotay István dolgozta ki az országban akkor egyedül álló szálalóerdő üzemtervezés módszerét. Célja az ismétlődő felmérések során a készletgondozó erdőgazdálkodás, az átlagosnál változatosabb szerkezetű és képű erdő fenntartása volt. 1961-ben Zalabaksai Erdészet kezelésébe került a terület. 1967-ben a 2. üzemtervezéskor a szálaló kísérleti területet (az eredeti tervekkel ellentétesen) 428 hektárra csökkentették. A következő, 1970-es évekbeli üzemtervezéstől, mivel addigra a feltételei – például az erdeifenyő felújulás, a váltógazdálkodás és a speciális ökológiai viszonyok – ebben a térségben már nem volt megtalálható, lehetetlenné tette a szabályos, vagy afelé vezetett szálalóerdő fenntartását. Ez jellemezte a területet a 90-es évekig, ám később már újra szálaló üzemmódban van nyilvántartva (Szentgyörgyvölgy 8A, B; 9A; 10A; 11A; 12A és 13A). A rendszerváltás után a privatizáció újabb gondokat okozott az erdőgazdálkodásban.Czirok István, Szolnyik Csaba: A folyamatos erdőborítás nyilvántartása az Országos Erdőállomány Adattárban (354-356. old.), Erdészeti lapok 148. évf. 11. sz., erdeszetilapok.oszk.hu - 2013. november
A védettség A később védetté nyilvánított terület magvát egy 428 hektáros kísérleti erdőterület adta, amit az Erdészeti és Faipari Egyetem erdőműveléstani tanszéke kapott Szentgyörgyvölgy határában, többek között a szálaló művelés tanulmányozása céljából. Roth Gyula 1954. augusztus 2-án kelt emlékeztetőjében írt ezzel kapcsolatban: „Igen nagy fontosságot kell tulajdonítanunk annak a ténynek, hogy hazánkban már régóta megvolt a szálaló erdő, és akárcsak Svájcban, a paraszti erdőkben alakult az ki”.Az Őrség és Hetés találkozásánál, "Száz magyar falu könyvesháza" sorozat: Szentgyörgyvölgy, arcanum.hu - (hozzáférés: 2018. szeot. 30.)
A szentgyörgyvölgyi szálaló erdőt Pechtol István (1954), Roth Gyula (1954), Róka István (1954), Neuwirth János (1955), Ott János (1956), Jablánczy Sándor (1956) és Barabits Elemér (1959) tanulmányai alapján nyilvánították védetté. A kísérleti terület adatairól pedig Palotay István (1956, 1967) cikkei szóltak.Szentgyörgyvölgyi körzet erdőterve 2005-2014, portal.nebih.gov.hu (hozzáférés: 2018. szeot. 30.)Dr. Majer Antal: Az erdőművelés és a természetvédelem feladatai a szentgyörgyvölgyi szálalóerdőben (413-418. old.), Az Erdő 27. (113.) évf. 9. füzet, erdeszetilapok.oszk.hu - 1977.
Már 1976-ban tájvédelmi körzet lett, mint a biológiai erdészeti értékek őrzője. A határozat értelmében fő feladatai között szerepelt „a táj jellegzetes képének és természeti értékeinek megőrzése”. Továbbá: fenn kell tartani a fenyőelegyes erdőtársulásokat, védeni kell a ritka növényeket és növénytársulásokat, a terület állatvilágát, a terület egy részén biztosítani kell a zavartalan szukcesszió feltételeit, a terület egy más részén fenn kell tartani az országban gyakorlatilag egyedülálló szálaló erdőgazdálkodást, segíteni kell az erdészeti kutatást, oktatást és ismeretterjesztést, segíteni kell a szabadban felüdülést és élményszerzést.
Az Őrségi Nemzeti Parkot a 2002. március 1-jén hatályba lépő 4/2002.KöM rendelettel alapították az Őrségi Tájvédelmi Körzet (Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 4/1978. OKTH számú határozata az Őrségi Tájvédelmi Körzet létesítéséről) és a Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzet (Országos Természetvédelmi Hivatal elnökének 10/1976. számú határozata a Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzet létesítéséről), illetve három, addig nem védett belső-őrségi falu és a Rába nem szabályozott ártereinek összevonásával. Megalakulásával a területet nemzeti parkká minősítették.Horváth Katalin: Az Őrség természeti, tájképi és kultúrtörténeti értékeinek vizsgálata a környezeti nevelés komplexitásának tükrében, különös tekintettel a középiskolás korosztály esetére Doktori (PhD) értekezés, Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar Kitaibel Pál Környezettudományi Doktori Iskola Környezetpedagógia (K3) Program, doktori.nyme.hu - 2016.H118068. számú országgyűlési határozati javaslat az Országos Területfejlesztési Koncepcióról, Előadó : dr. Kolber István regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter, parlament.hu - 2005. október
Közjóléti létesítmények Hajdu Tibor kopjafája és Palotay István emlékműve Töllös tanösvény, 2,5 kilométer hosszan, ami a Magyarföldet Szentgyörgyvölggyel összekötő útról indul
Jegyzetek
Források Magyarország erdőállományai 2006 A szentgyörgyvölgyi szálalóerdő. A Fertő-Hanság és Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság Harmatfű Természatvédelmi Oktatóközpontjának kiadványa, évszám nélkül. Rakonczay Zoltán, Ambrus András: Szigetköztől az Őrségig: A Nyugat-Dunántúl természeti értékei, Budapest, 1996, fűzött Horváth Jenő: Az Őrség és Hetés határán, TermészetBúvár 2016/6.
További információk Szentgyörgyvölgyi erdőtervezési körzet közjóléti fejlesztési terve 2016. (Tervszám: KT- 10/2015), Térképmelléklet: Átnézeti térkép o Nyugati rész, portal.nebih.gov.hu - 2016. szeptember
Kategória:Őrségi Nemzeti Park Kategória:Erdők