Joachim Heintze (Berlin, 1926. július 20. – Heidelberg, 2012. március 31.Physik Journal, Ausgabe November 2012, Nachruf, Deutsche Physikalische Gesellschaft, Seite 59) német kísérleti részecskefizikus.
Élete 1944-ben érettségizett, majd a második világháború végéig katonai szolgálatot teljesített.Siegfried Bethke, Peter Bock: [www.pro-physik.de/details/articlePdf/2778281/issue.html Zum Gedenken an Joachim Heintze] Utána Berlinben és Göttingenben tanult fizikát. Doktoranduszként követte tanárát, Otto Haxelt Heidelbergbe, így 1953-ban ott szerzett diplomát Zur natürlichen Radioaktivität der Kerne Vanadium 50, Indium 113, Tellur 123 und Kalium 40 című dolgozatával. 1958-ban habilitált. Ezt követően néhány évig a CERN-nél dolgozott. 1963-ban Volker Soegrellel együtt a Német Fizikai Egyesület Gustav Hertz-díját kapta meg egy ritka pion bétaszétesés méréséért. 1964-ben Hans Kopfermann professzor utódja lett Heidelbergben, egészen 1991-es nyugdíjazásáig. 1972-73-ban a kar dékánja volt. 1992-ben Max Born-díjjal tüntették ki.
Fordítás
Hivatkozások
Források Universität Heidelberg zum 85. Geburtstag von Heintze mit Laudatio von Siegfried Bethke (autobiografischer Vortrag)
Kategória:1926-ban született személyek Kategória:2012-ben elhunyt személyek Kategória:Berliniek Kategória:Német fizikusok Kategória:Német egyetemi, főiskolai oktatók