Sóskút község Pest vármegyében, az Érdi járásban, a budapesti agglomerációban.
Fekvése Az egykoron Fejér vármegyéhez tartozott Sóskút a jelenlegi közigazgatási beosztás szerint Pest vármegyében fekszik, Budapest központjától 30 kilométerre, a fővárostól délnyugati irányban. Az Érd-Sóskúti-fennsík és az Etyeki-dombság találkozásánál helyezkedik el, a Benta-patak völgyében, Biatorbágy és Tárnok között félúton.
Vályi András így jellemzi a települést: "elegyes falu Fejér Várm. földes Ura a’ Fejérvári Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Mányhoz, Bitskéhez 3/4 mértföldnyire; határja jeles termésű, vagyonnyai külömbfélék" (Magyar Országnak leírása, 1799).https://mek.oszk.hu/14500/14515/pdf/14515_3.pdf
Fényes Elek szerint: "tót falu, Székes Fejér vmegyében, Pest vmegye szélén, 1397 kath. , 8 zsidó lak. Kath. paroch. szentegyházzal. Határa hegyes, erdős; van hires bort termő szőlőhegye, erdeje, vizimalma, s igen jó kőbányája. F. u. a fejérvári káptalan. Utolsó postája Buda" (Magyarország geographiai szótára, 1851).https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/ValyiFenyes-orszagleirasok-81A15/fenyes-elek-magyarorszag-geographiai-szotara-84F88/s-8725F/soskut-873CC/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0tPTllfVmFseWlGZW55ZXNfODFBMTUiXX0sICJxdWVyeSI6ICJzXHUwMGYzc2tcdTAwZmF0In0
Két irányból közelíthető meg: Budapestről az M7-es autópályán, a 7-es főúton Diósd–Érd érintésével, illetve Biatorbágy felől az M1-es autópályán vagy az 1-es főúton gépkocsival vagy autóbusszal (722-es, 724-es, 761-es és 762-es buszok). Mindkét említett irányból a 8104-es út halad végig a településen; a pusztazámori (közigazgatásilag tárnoki területen található) M7-csomóponttól a sóskúti ipari parkig a 8107-es út vezet, Pusztazámor lakott területeire pedig a 81 107-es számú mellékút vezet Sóskút központjából.
A központtól mintegy 2 km-re északra, az Érd-Sóskúti-fennsík nyugati lejtőjén található az Öreghegy nevű külterület: szőlőültetvények, gyümölcsösök, lovastanyák, zártkertek. A község és az Öreghegy között terül el a több évszázados múltra visszatekintő kőfejtő: a Sóskúti mészkőbánya.
Története A 13. század eleji, Anonymus-féle Gesta Hungarorumban is szerepel a település. Árpád vezér honfoglalási manővereit leírva ezt olvashatjuk: "Ezután Árpád vezér meg nemesei a sereg harmadik részével Ecilburgból kivonulva a sóskút mezeje mellett szálltak táborba. Majd innen ellovagolva a Bodajk-hegyhez értek. Árpád vezér pedig innen kelet felé Elődnek, Szabolcs apjának nagy erdőt adott, melyet most Vértesnek hívnak a németek otthagyott vértjeiről."Pannónia elpusztítása, fordította Pais Dezső
A településről 1730 körül Bél Mátyás írta: „dombok veszik körül, de van sík napsütéses rétje is, ahol jó széna terem, főleg a déli részeken. Itt vannak a bőven termő szántóföldek is”. Az első ismert, írott forrás, amely Sóskutat említi, II. András király 1233-ban kiadott birtokadományozó oklevele. 1233-ig a honfoglalás kori Tétény nemzetség birtoka, amelynek legfőbb központja a közeli Budatétény volt. A Tétény nemzetség birtokából királyi vásárlás útján került a Nána–Beszter nemzetséghez.
1266-ban Nána özvegye belépett a domonkosrendi apácák rendjébe és Sóskutat az apácáknak adományozta. Emiatt perbe keveredett saját rokonságával, de a hosszas pereskedés végén, 1276-ban oklevélben is rögzítették, hogy a Nyulak-szigeti apácák megkapják Sóskút földjét. Ezt a tényt IV. László is megerősítette, de a békétlenség továbbra is fennmaradt. 1300 körül a budai káptalan igazoló oklevele szerint Berky Mihály fia Tamás Sóskút földjét 15 márkáért megvásárolta az apácáktól. A feljegyzések csak Sóskút földjéről tettek említést, magát a falut egy 1292 körül keltezett oklevél említi először.
A török hódoltság idején, 1546-ban volt az első népszámlálás. Sóskút teljes lakosságága 65–70 személy lehetett. A későbbi, ugyancsak török összeírások szerint ez a szám csökkent, és 1590 táján már csak 55–60 ember lakhatta. A török elleni háborúk idején a falvak nagyrészt elpusztultak. Csernovics Arzén ipeki pátriárka vezetésével 1695-ben szerbek települtek Sóskútra, Tárnokra és Százhalombattára, akik 1748-ig mint jobbágyok művelték a földeket. 1748-ban a sóskúti szerb pópát rablásban való cinkosság miatt elfogták és kerékbe törték, sőt papjuk bűne miatt a sóskúti szerbeket is elűzték. Helyükbe katolikus szlovákokat telepítettek, akiknek késői utódai még ma is a községben élnek.
Fényes Elek Magyarország geographiai szótára (1851) szerint: Sóskut, tót falu, Székes Fejér vmegyében, Pest vmegye szélén, 1397 kath. , 8 zsidó lak. Kath. paroch. szentegyházzal. Határa hegyes, erdős; van hires bort termő szőlőhegye, erdeje, vizimalma, s igen jó kőbányája. F. u. a fejérvári káptalan. Utolsó postája Buda.
Sóskút területén már a legősibb kultúrák nyomai is megtalálhatók. Az első leletek a kőkorszakból maradtak ránk. Az előkerült leletek alapján a Kálvária-hegyen keresztül római hadiút húzódott. Árpád fejedelem a seregeivel Sóskút térségében készült a Dunántúl meghódítására. Ebben az időben a mai Sóskút helyén található települést „Ad Fontein Salsum”-nak nevezték. Csáki Miklós végrendelete az első okmány, amely a település történelméből fellelhető, 1231-ből. 1330-ban már Róbert Károly kezében találjuk Sóskutat.
A török hódoltság idején Sóskút fejlődésnek indult, a kitermelt kövekből a környező városokban dzsámikat – fürdőket – építettek. 1777-ben Bécsben Mária Terézia a birtokot a Székesfehérvári Püspökség és Káptalan számára adományozta. 1747-ben szlovákokat, német ajkúakat telepítettek Sóskútra. 1930-ban népszámlálást végeztek és a lakosság számát 2698 lélekben állapították meg. Ez különböző nemzetiségekre lebontva: magyar 1000, német 1698 (a szlovákajkúakat feltehetően politikai okok miatt a németekhez sorolták).
Ez idő tájt az egyesületek, ipari társulások és szövetkezetek közül kiemelkedő volt a kőbánya, melynek bérlője az olasz származású Andreetti Károly (1878–1949) országgyűlési képviselő, a Képzőművészeti Főiskola rektora volt.https://iskola.soskut.hu/?module=news&action=show&nid=5858 A sóskúti mészkő felhasználásával épült nevezetesebb épületek: Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Vigadó, Operaház, Szent István-bazilika, Országház, Budavári Palota, Citadella, Lánchíd, krasznahorkai Andrássy-síremlék, temesvári és bécsi színházak.
Az 1930-as évek egyik kimagasló politikusa, itteni országgyűlési képviselője volt dr. Griger Miklós, a község akkori katolikus apát-plébánosa.
A II. világháború utáni áttelepítések során szlovák családokat telepítettek ki a községből, helyükre pedig sok család költözött Csehszlovákiából és az ország más részeiből.
A kőbánya Sóskút lakói a természeti adottságokat kihasználva mindig is leginkább mezőgazdaságból és kőbányászatból éltek. A község kőbányászata és kőfelhasználása közel 400 éves múltra tekint vissza. Írott emlékek vannak arról, hogy 1765-ben Sóskúton nagyarányú bányászat folyt, amit már a betelepítettek kezdtek művelni. A székesfehérvári káptalan tulajdonát képező területen számos kőfejtőt nyitottak meg és mélyítettek a kőbányászat jogát bérlő magánszemélyek. Ipartörténeti emlékhelyek a felhagyott lelőhelyek, mint a Káldor-bánya, a Sebek-bánya, a Partli-bánya és az Antal-bánya.
Magyarország helyzetének konszolidálása a 19. század közepétől (főleg a kiegyezést követően) a gazdasági élet fellendülésével járt, ami lehetővé tette a nagyarányú építkezéseket. Ez egyszersmind Sóskút gazdasági felvirágzását is hozta: "Egy 1927/28-ban végzett helytörténeti adatgyűjtés szerint a bánya valamikor a község lakosságának egyharmad részét foglalkoztatta; volt idő, hogy 400 munkás is megélhetést talált ott." (...) "Fejér megye alispánjának 1875. évi jelentéséből tudjuk, hogy a jelzett évben Sóskúton kb. 120-300 munkás dolgozott. 1887 januárjából származó adat, hogy a sóskúti kőbányászok száma 800-1400 között mozog."Kovács János: Adalékok a tárnok-sóskúti lóvasút történetéhez (1985)
"A bányában volt egy kisvasúti mozdony. Ennek az volt a feladata, hogy a bánya területéről a meddő kőzetet és a kőtörmeléket csillékben a hányóra szállítsa. (…) Ha a mozdony nem győzte a törmelékszállítást, lóval is vontatták a csilléket a munkahelyek és a hányók vége között." Az Öregbánya területén pedig vasúti alagút is épült.
A kibányászott kőanyag elszállításának megkönnyítését szolgáló vasút létesítésének gondolata már az 1860-as évek elején megszületett: "A székesfehérvári káptalan Tárnokból, mely a déli vaspályán Budától 3 mérföldnyire van, a birtokában levő sóskúti kőbányákhoz külön mellék-vasútszárnyat építtet e bánya termesztményeinek szállítására."Politikai Ujdonságok, 1862/25., 392. old. A vaspálya azonban csak 1870-ben valósult meg, módosított formában.
A budapesti és a vidéki építkezésekhez igen nagy mennyiségű követ használtak fel, amelynek jelentős részét innét ("Sóskúti Kőbánya-részvénytársulat") szállították. A sóskúti bányákban készültek a millenniumi létesítményekhez a kőépítő és szobrász elemek. Innen szállítottak követ a budapesti és a bécsi operaház, a Lánchíd, az Országház, a Bazilika és a Budai várnegyed építkezéseihez.
A korabeli újsághirdetések szerint:
A Budától 2 1/2 órányi távolságban levő, s a budapesti lánczhid, buda-gellérthegyi várda, pesti dunaparti rakhely, és számos nevezetes építkezések által országos jelességü és hírű sóskúti fehér homokkőbányák f. évi april hó 24-töl fogva a tulajdonos uradalom által fogván kezeltetni; – felhivatnak a t. cz. épitetö hatóságok és urak, hogy bárminő nagyszámú és kiterjedésű megrendeléseiket a fennkitett napon túl egyenesen a székesfehérvári káptalani uradalom igazgatóságához Székesfehérvárra bérmentve intézni szíveskedjenek." ("Sóskúti kőbányák iránti hirdetés", 1856)Budapesti Hírlap, 1856. ápr. 13.
A budapesti lánczhid-oszlopok, budai alagút kapuzata, pesti dunai rakpart, Gellérthegyi váracs, szegedi vasúti hidfő, tiszai zsilipek, pesti redoute-épület és egyéb számos nagyszerű építkezések által hírnevessé lett sóskúti kőbánya a Buda-Pragerhofi vaspálya megnyitása által képessé lett a legnagyobb mérvű megrendeléseket is igen gyorsan teljesíteni és a kivánt helyre szállítani. ("Kőbányai értesítés", 1861)Politikai Ujdonságok, 1861/44., 708. old.
Ebben az időben számos olasz kőfaragó család telepedett le Sóskúton. Legjelentősebb bányaépítő és bányatulajdonos az Andreetti család volt. A család férfi tagjai maguk is kitűnő kőfaragó mesterek voltak. Andreetti Antal és családja az észak-olaszországi tavak vidékéről, Lainóból érkezett. Őket is, mint társaikat, a faluban kínálkozó munkalehetőség, a táj varázslatos szépsége, természeti adottsága, a ma Budapest nevet viselő főváros közelsége vonzotta ide, s késztette letelepedésre. A sóskúti iskola Andreetti Károlyról kapta a nevét.
A sóskúti mészkő "Haszonköve a miocén szarmata emeletében képződött durvamészkő. (…) Sárgásszürke barnás árnyalatú, durvaszövetű, helyenként porózus és limonitos, változó agyag- és homoktartalmú kőzet. (…) A kőzet megjelenési módja általában tömeges, rétegzetlen. A mészkő agyagtartalma szeszélyesen (felhősen) változik. Így az építési blokk termelésnél az erősen agyagos – blokkelőállításra alkalmatlan – mészkő kikerülésére nincs lehetőség. A széteső agyagos blokkok építőkő szempontból meddőnek minősülnek." Testsűrűsége 1750 kg/m3, az agyagtartalomtól függően változóan fagyálló.Klespitz János: Az egykori állami kőbányák kőzeteinek építőkő, díszítőkő hasznosítási lehetőségei Kora mintegy 12-13 millió év.
A régi szabvány szerinti, nyolc és fél téglaegység nagyságú, sóskúti üledékes mészkő falazóblokk 20x22x40 cm-es, súlya nagyjából 28 kg (1977-ben egy apróhirdetésben 12 forintért kínálták, a TÜZÉP-telepeken 5 forint volt darabja). Egy családi ház felépítéséhez kb. 700-800 db mészkőhasábra volt szükség.
"A blokkvágógépek 19x22x39 centiméteres kőtéglákká darabolják a hegyet. Hófehér blokkokká. A majd méter átmérőjű korongok éles fűrészfogai mint a vajba, hatolnak bele a kőbe."