Szatmárcseke község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Fehérgyarmati járásban.
Fekvése A vármegye keleti részén, a Tiszaháton fekszik, a Felső-Tisza bal partján, az ukrán határ mentén.
Szomszédai a határ magyar oldalán: kelet felől Tiszakóród, délkelet felől Kölcse, dél felől Túristvándi, délnyugat felől Kömörő, nyugat felől Nagyar, északnyugat felől (a Tisza túlpartján) pedig Tarpa. Észak felől a kárpátaljai Badalóhoz (Бадалово), északkelet felől Haláborhoz (Галабор) tartozó területek határolják.
A környék fontosabb települései közül Tiszabecs 18, Tiszacsécse pedig 11 kilométerre, a környék városai közül Vásárosnamény 29, Fehérgyarmat pedig 17 kilométer távolságra található; a megyeszékhely, Nyíregyháza körülbelül 94 kilométerre fekszik.
Megközelítése Nyugati irányból, Kisar és Nagyar felől a 4130-as út vezet Szatmárcsekére, Túristvándi, Tiszakóród és Kölcse felől pedig a 41 125-ös számú mellékúton érhető el a település. Keleti határszélét érinti még a Penyige-Tiszabecs közti 4129-es út is, Kölcsével pedig a 4131-es út köti össze.
Az ország távolabbi részei felől a leginkább kézenfekvő megközelítési útvonala: Fehérgyarmatig a 491-es főúton, majd Kisarig a 4127-es, onnan pedig a 4130-as úton. Egy másik lehetőség: Penyigéig a 491-esen, onnan pedig Túristvándi érintésével a 4129-es és a 41 125-ös úton.
Vasútvonal nem érinti, a legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőség a Penyige vasútállomása, körülbelül 13 kilométerre délre.
Története
Szatmárcseke (Cseke) neve az oklevelekben 1181-ben tűnik fel először, ekkor már virágzó község, saját egyházzal (templom).
1344-ben Nagy Lajos király új adományt adott rá a Kölcseyeknek. „A Kölcseyek, melyek Szatmár vármegye egyik ősrégi családja, – IV. Béla király névtelen jegyzője szerint – a Kende családdal egy törzsből Ond vezértől, az Ete atyjától veszik eredetüket.”
A település nevét 1496-ban Cheke alakban írják, s az Ujhelyi család tagjai nyertek rá királyi adományt. 1507-ben Báthory István és Butkay István, 1515-ben Czégényi Kende Péter, 1516-ban Báthori András szerez itt részbirtokot. 1518-ban Werbőczy Istvánt is a birtokosai közt találjuk, mely birtokot Perényi Istvánnal a dobronyai uradalomért cseréli el. 1520-tól a század végéig Báthori András, a Guthi Országhok és még 9 család birtoka.
1642-ben Kölcsey Péter és Zsigmond kapnak egyes részeire új adományt.
A 17–18. században a Kölcsey és Kende rokon családokon kívül a gróf Rhédey, Pongrácz, Kisdobronyi Isaák, Gulácsy és más nemes családoknak is van itt birtoka.
A 20. század elején legnagyobb birtokosai: Kende Béla, Kende Elemér örökösei, Kölcsey Gábor, Zoltán.
A település az évszázadok során sokat szenvedett. Török, tatár, német portyázó csapatok dúlták, kolera sújtotta, sokszor szenvedett az árvizektől, 1865-ben pedig majdnem teljesen leégett.
Közélete Polgármesterei 1990–1994: Sarkadi Pál István (független) == Kelet-Magyarország, 1990. okt. 3. 4. p. 1994–1998: Sarkady Pál István (független) == Kelet-Magyarország, 1994. dec. 13. 12. p. 1998–2002: Sarkady Pál (független) == Kelet-Magyarország, 1998. okt. 21. 7. p. 2002–2006: Sarkady Pál István (független) == Kelet-Magyarország, 2002. okt. 21. 7. p. 2006–2010: Sarkady Pál István (Fidesz-Magosz) == Kelet-Magyarország, 2006. okt. 2. 4. p. 2010–2014: Sarkady Pál István (Fidesz-KDNP) 2014–2019: Csoma Zoltán (független) == Kelet-Magyarország, 2014. okt. 14. 6. p. 2019–2024: Csoma Zoltán (független) 2024– : Csoma Zoltán (független)
Népesség Szatmárcseke népessége 2011-ben még 1377 fő volt, amely 2016 elejére 1590 főre emelkedett. Ennek oka főleg az ukrán-magyar határ túloldaláról átköltöző népesség.
A település népességének változása:
2001-ben a település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,8%-a magyarnak, 28,8% cigánynak, 0,2% ukránnak mondta magát (9,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 24,4%, református 56,5%, görögkatolikus 1,8%, felekezeten kívüli 2,6% (12,8% nem válaszolt).Szatmárcseke Helységnévtár
2022-ben a lakosság 90,6%-a vallotta magát magyarnak, 16,1% cigánynak, 1,1% ukránnak, 0,1-0,1% németnek, bolgárnak románnak, 1,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 13% volt római katolikus, 48,7% református, 4% görög katolikus, 0,3% egyéb keresztény, 0,2% ortodox, 0,1% evangélikus, 6,6% felekezeten kívüli (26,4% nem válaszolt).Szatmárcseke Helységnévtár
Nevezetességei 300px|bélyegkép|jobbra|Kölcsey Ferenc fehér márvány síremléke (légi fotó) 300px|bélyegkép|Csónakos fejfás temető, Kölcsey Ferenc síremlékével 1815-től 1838. augusztus 24-én bekövetkezett haláláig itt élt Kölcsey Ferenc költő; itt fejezte be a Himnuszt 1823. január 22-én. A Kölcsey-kúria helyén álló Művelődési Házban emlékszobát rendeztek be a tiszteletére. Kölcsey-emlékplakett átadása a magyar kultúra napján Az épület előtt áll Kölcsey Ferenc egész alakos bronzszobra, melyet a Himnusz születésének 150., s a költő halálának 135. évfordulójára állítottak fel. Szatmárcsekei Tájház: 18. században épült taposott szalmatetős szegényparaszti lakóház, népi bútorokkal berendezve. Csónak alakú, faragott fejfák sokasága mellett haladva érjük el Kölcsey Ferenc fehér márvány, klasszicista stílusú síremlékét a szatmárcsekei református temetőben. Református templomát a 15. században építették. Római katolikus temploma 1840 táján klasszicista stílusban épült. Cinkefőző verseny Szilvalekvár fesztivál
Ismert emberek
Itt született 1893. október 13-án Kölcsey István magyar földbirtokos, jogász, országgyűlési képviselő. Itt született 1895. június 12-én Molnár Sándor munkásköltő, -író. Itt szolgált Obernyik Károly (1814-1855) író, tanár, a magyar társadalmi dráma egyik megteremtője, Petőfi barátja, a Tízek Társaságának tagja.
Jegyzetek
Külső hivatkozások Szatmárcseke Önkormányzatának honlapja Szatmárcseke az utazom.com honlapján
Honlap Szatmárcsekéről
További információk Miklós Róbert: Kölcsey Ferenc szatmárcsekei évei. A nyíregyházi Jósa András Múzeum szatmárcsekei állandó irodalomtörténeti kiállításának vezetője; szerk. Molnár Szilárd; Szabolcs-Szatmár Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nyíregyháza, 1979 (A Jósa András Múzeum kiállítási vezetői) Lakatos József: Szatmárcseke; Önkormányzat, Szatmárcseke, 1992 Márkus Zoltánné–Taxner Ernő: Szatmárcseke, műemlékek; 3. jav. kiad.; TKM Egyesület, Bp., 1998 (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára) Amedeo Boros: Csónakutazás a halál után. Kultúrantropológiai és etnológiai közelítések a szatmárcsekei csónakalakú fejfák tárgykörében; ford. Pankovics József; Kölcsey Társaság, Fehérgyarmat, 2001 Szatmárcseke; szöveg Hanusz Árpád et al., szerk. Németh Péter; Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Bp., 2002 (Száz magyar falu könyvesháza) Ahol a Hymnus született. Szatmárcseke; összeáll., szerk. Hamar Péter; Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat, Nyíregyháza, 2004 Borbély Bertalan: A Himnusz bölcsője: Szatmárcseke; Szatmárcseke, Önkormányzat, 2016 Láng-Kovács Éva: Szatmárcseke nevezetességei; Guatemaya Kft., Nyíregyháza, 2020
Kategória:Szabolcs-Szatmár-Bereg megye települései Kategória:Szatmár vármegye települései