Tápióbicske község Pest vármegyében, a Nagykátai járásban, a Tápió-vidéken. Belterületén az Alsó-Tápió halad keresztül, míg északi külterületét a Felső-Tápió völgye érinti. Határának egy része a Felső-Tápió Natura 2000 területhez, más része a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzethez tartozik; a község országosan elsősorban az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tavaszi hadjáratának 1849. április 4-i ütközetéről ismert.
Földrajza
Fekvése Tápióbicske Pest vármegye keleti részén, Budapesttől mintegy 55 kilométerre, Nagykátától délnyugatra fekszik. Közigazgatási területe a Gödöllői-dombság délkeleti pereme és az Alföld síkvidéki térszínei közötti átmeneti tájhoz tartozik. Határa változatos: a Felső-Tápió völgyének vízhez kötődő élőhelyei mellett homokhátak, gyepek, szántók és erdőfoltok is előfordulnak.
A közvetlenül határos települések: észak felől Nagykáta, kelet felől Tápiószentmárton, dél felől Pánd, nyugat felől Káva, északnyugat felől pedig Tápióság.
Vízrajza: az Alsó- és a Felső-Tápió A község belterületén az Alsó-Tápió folyik keresztül. A vízfolyást a településtől nyugatra, Tápióság irányában az Alsó-Tápió két oldalán elterülő Nagy-rét láp- és mocsárrétjei kísérik; a rét tápióbicskei részét Felső-rétnek is nevezik. Itt egy kisebb nádas mocsár is fennmaradt.
A Felső-Tápió nem a falu központján halad át: a település északi külterületét érinti, és egy szakaszon Tápióbicske és Nagykáta közigazgatási határát alkotja. A Nagykáta és Tápióbicske közötti 3115-ös út a patakot a történelmi csatatér közelében keresztezi; itt áll az 1849-es ütközetben szerepet játszó bicskei fahíd rekonstrukciója. A Felső- és az Alsó-Tápió Tápiószentmárton határában egyesül; az egyesült Tápió később a Zagyva jobb oldali mellékfolyójaként torkollik a folyóba.
A Felső-Tápió völgyében láprétek, mocsár- és kaszálórétek, sásosok, nádasok, parti füzesek, valamint kisebb éger- és kőrisligetek maradtak fenn. A völgyet magasabb fekvésű homokhátak és homoki gyepek kísérik. A vízfolyás és környezete ezért nemcsak tájképi elem, hanem a vízhez kötődő és a száraz homoki élőhelyek közötti ökológiai kapcsolat része is.
Megközelítése Közúton a település Nagykáta felől a 3115-ös úton, Tápióság és Tápiószentmárton irányából a 3112-es úton érhető el; a két út rövid közös szakaszon halad át a községen. A 31-es főúthoz Nagykátánál, a 4-es főúthoz Monor, Pilis vagy Cegléd irányában lehet csatlakozni. Tápióbicskének nincs vasútállomása; a legközelebbi állomás Nagykátán, a vonalon található.
Története
A kezdetektől a török korig A község területe a régészeti leletek tanúsága szerint már a bronzkorban lakott volt. A település határából származik az a középső bronzkori, holdsarlós végű arany karpánt, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum szerzett meg.
A Bicskei, illetve Bicskey család első ismert okleveles említése 1250-ből, a településé 1275-ből származik. A család a középkortól a 19. század közepéig a falu meghatározó birtokosa volt. A török hódoltság idején a helység elnéptelenedett, majd a 18. században újjátelepült; birtokosai között a Bicskey, a Beleznay és a Bárdy család szerepelt.
A tápióbicskei ütközet bélyegkép|240px|balra|Than Mór: A tápióbicskei ütközet Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tavaszi hadjáratának egyik ütközetét 1849. április 4-én vívta itt a magyar honvédsereg Josip Jelačić csapatai ellen. A kezdeti magyar visszavonulás után a Damjanich János vezette III. hadtest ellentámadása magyar győzelmet eredményezett. A csatához kapcsolódik Színi Sebő Alajos és Hermann Riedesel párviadala; az esemény irodalmi változata Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényében is megjelent.
Az elesettek maradványainak egy részét 1882-ben közös sírba helyezték. A csatatéren 1910-ben avatták fel Jankovich Gyula honvédemlékművét. Az ütközet évfordulójához a településen megemlékezések és hadijáték kapcsolódik; a történelmi helyszín 2012 óta történelmi emlékhely.
A 20–21. században A 20. században a település gazdaságát elsősorban a mezőgazdaság határozta meg. A község térségi kapcsolataiban Nagykáta járási központi szerepe, valamint a környező városokba és Budapestre irányuló ingázás vált meghatározóvá. Tápióbicske 2019-ben a Tápió Natúrpark alapító települései közé került; a natúrpark a táji, természeti és kulturális örökség megőrzését, bemutatását és a térség fenntartható fejlődését szolgáló együttműködés.
Közélete Polgármesterei 1990–1994: Láng Ferenc (független) 1994–1998: Láng Ferenc (független) 1998–2002: Láng Ferenc (független) 2002–2006: Láng Ferenc (független) 2006–2010: Blahúz László (független) 2010–2014: Kanyó Sándor (független) 2014–2019: Kanyó Sándor (független) 2019–2024: Herczegh Róbert (független) 2024–: Herczegh Róbert (független)
Népesség A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,3%-a magyarnak, 4,1%-a cigánynak, 0,3%-a németnek, 0,8%-a románnak mondta magát (12,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 55,8%, református 5,1%, evangélikus 1,6%, görögkatolikus 0,7%, felekezeten kívüli 16,8% (19,2% nem nyilatkozott).
2022-ben a lakosság 83,9%-a vallotta magát magyarnak, 3%-a cigánynak, 1,1%-a románnak, 0,5%-a németnek, 0,1–0,1%-a lengyelnek, görögnek, szlovénnek és ukránnak, 1,6%-a egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (15,3% nem nyilatkozott). Vallásuk szerint 35,8% volt római katolikus, 4,1% református, 1,1% evangélikus, 0,3% görögkatolikus, 0,1% izraelita, 0,1% ortodox, 1,1% egyéb keresztény, 0,6% egyéb katolikus, 10,3% felekezeten kívüli (46% nem válaszolt).
Természeti értékek és természetvédelem
A Tápió-völgy védett területei Tápióbicske északi határának a Felső-Tápió völgyéhez tartozó részei a 2047,64 hektáros, HUDI20019 kódú Felső-Tápió kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület részei. A Natura 2000 terület Tápióbicske mellett Tápiószecső, Tápióság, Szentmártonkáta és Nagykáta közigazgatási területét is érinti.
A településtől nyugatra, az Alsó-Tápió két oldalán fekvő Nagy-rét és a Monor–Irsai-dombságból érkező patakvölgyek egy része a Tápió–Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet védett területei közé tartozik. A Nagy-rét tápióbicskei oldalán található Felső-réten láp- és mocsárrétek, nádas, füzes foltok és löszgyepi maradványok fordulnak elő.
A kijelölés alapjául szolgáló élőhelyek közé tartoznak a pannon homoki gyepek, a kékperjés láprétek, az ártéri mocsárrétek, valamint az éger- és kőrisligetek. A nyilvántartott közösségi jelentőségű fajok között szerepel a lápi póc, a réti csík, a vágó csík, a szivárványos ökle, a mocsári teknős, a dunai tarajosgőte, a vöröshasú unka, a vidra, a nagy tűzlepke, továbbá a homoki élőhelyekhez kötődő ürge, homoki kikerics és homoki nőszirom.
A természetvédelmi célok között a víztől függő élőhelyek megfelelő vízellátásának fenntartása, a vízjárást kedvezőtlenül befolyásoló beavatkozások elkerülése, az egykori medermaradványok vízutánpótlása, az inváziós növényfajok visszaszorítása, valamint a láprétek és mocsárrétek kíméletes kaszálása és legeltetése szerepel. A Natura 2000 jogállás európai uniós természetvédelmi kijelölés; önmagában nem jelenti azt, hogy a teljes terület országos jelentőségű védett természeti terület.
Egyéb természeti értékek A község temetője melletti Agyigácsó-gödör meredek löszfalában gyurgyalagok fészkelnek. A madarak a nyílt, omladékmentes partfalba vájt üregekben költenek; a telep fennmaradásához a fal bolygatásának és benövényesedésének kerülése szükséges. A település természeti környezetének bemutatását a Tápió Natúrpark túraútvonalai és térségi programjai is szolgálják.
Vízhiány és kiszáradási események
A Felső-Tápió vízjárása természetes módon is erősen ingadozó. Egy 1999-ben megjelent természetjáró útikalauz már arról számolt be, hogy nyáron elfogyhat a víz a patakból, és a mederben csak néhány pocsolya maradhat.Garami László – Garami Lászlóné: Zöld utakon – Védett természeti értékeink útikalauza. Budapest, 1999, „Felső-Tápió-völgy” című fejezet. Ez történeti előzménye a nyári kisvizes állapotoknak, de önmagában nem alkalmas annak eldöntésére, hogyan változott a kiszáradások gyakorisága, hossza vagy területi kiterjedése.
A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság 2022. évi szakmai jelentése szerint a rendkívüli aszály idején a Felső-Tápió több más térségi vízfolyással együtt teljesen kiszáradt. A felszíni vizek júliustól hónapokra táji léptékben is eltűntek Pest vármegye déli és keleti térségének számos élőhelyéről.Jelentés a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság 2022. évi tevékenységéről. Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, 79. o.
2025 októberében sajtófotók teljesen száraz Felső-Tápió-medret mutattak Nagykáta térségében.
A kiszáradás természetvédelmi jelentőségét az adja, hogy a Natura 2000 terület jelölő élőhelyeinek és több jelölő fajának fennmaradása közvetlenül függ a megfelelő vízellátástól; a fenntartási célok ezért külön is előírják a vízháztartás megőrzését és a medermaradványok vízutánpótlásának javítását.
Épített örökség és látnivalók bélyegkép|240px|Az első világháborús emlékmű
Római katolikus templom A Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére szentelt római katolikus templom építését 1737-ben kezdték, tornya 1786-ban készült el. Az egyhajós, barokk épület belsejében 18. századi díszítőfestés, álperspektivikus keretbe foglalt Szentháromság-ábrázolás és megújított barokk oltárok találhatók. A templomkertben az első világháború tápióbicskei áldozatainak emlékműve áll.
Történelmi emlékhely és honvédemlékmű A tápióbicskei csatatér történelmi emlékhely. Legismertebb emléke az 1910-ben felavatott, Jankovich Gyula által készített honvédemlékmű. A helyszínhez tartozik az elesettek közös sírja és több, a csata eseményeit jelölő emlékpont.
Bicskey-kúria A Bicskey család kúriája a 17. század végén már állt; a 19. század első felében klasszicista stílusban átépítették. A később más célokra is használt épület magántulajdonban van, mellette fennmaradt az egykori cselédház.
Testvértelepülései Csiliznyárad, Szlovákia Nagykinizs, Magyarország
Jegyzetek
További információk bélyegkép|jobbra|Motocrosspálya Tápióbicskén Tápióbicske község hivatalos honlapja Tápióbicske a Tápió Natúrpark honlapján Szabó Attila: Tápióbicske; szerk. Egey Tibor; Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Budapest, 2000 Maksa Ferenc: A tápióbicskei csata, 1849. április 4.; Nagykáta Barátainak Köre, Nagykáta, 1986 Hermann Róbert–Kucza Péter: 1848–1849. Szabadságharc a Tápióvidéken. A tápióbicskei ütközet; Káta '95 BT, Nagykáta, 2002 Vidra Tamás (szerk.): Természetvédelem és kutatás a Tápió-vidéken; Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest, 2012 (Rosalia 7.)
Kapcsolódó szócikkek Tápióbicskei csata Tápióbicskei repülőtér Felső-Tápió Tápió-vidék
Kategória:Pest megye települései Kategória:Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye települései