Heinrich Hentzi von Arthurm (Debrecen, 1785. október 24. – Buda, 1849. május 21.Magyar Életrajzi Lexikon Hentzi Heinrich, mek.oszk.hu helytelen dátumot közölA Hentzi-emlékmű már nem tabu, nol.huVarga János: „A kőszívű ember fiai"-nak történeti mintái és forrásai, epa.oszk.hu) császári és királyi vezérőrnagy, az 1848–49-es szabadságharcban az osztrák császári hadsereg egyik katonai vezetője, 1849 januárjától haláláig a budai vár parancsnoka.
Élete Római katolikus nemesi családban született a "Heinrich József Vince" név alatt. Nagyatyja, Samuel Hentzi, svájci forradalmár és költő volt, aki összeesküvést szervezett Svájc fennálló alkotmánya ellen, és ezért 1749. július 17-én kivégezték. A menekülni kényszerült család Debrecenben telepedett le. Apja Hentzi Lajos, a János főherceg nevét viselt 1. számú dragonyos ezred ezredese, anyja, báró Kortitsch Jozefa asszony volt. Heinrich 1805-ben lépett be a császári-királyi hadseregbe. Még abban az évben főhadnagyként részt vett a Napóleon elleni hadjáratokban. 1808 és 1813 között a komáromi vár erődítésén dolgozott. 1842-ben ezredesi rangban kinevezték a császári és királyi utászkar parancsnokává. 1844-ben nemesi címet, 1847-ben vezérőrnagyi rangot kapott. Egyike volt a császári-királyi hadsereg műszakilag legképzettebb tisztjeinek. Közismert volt uralkodóhű beállítottsága.
A forradalom idején a péterváradi várőrség parancsnoka volt, és királyi parancsra ő is letette az esküt a magyar alkotmányra. Az október 3-ai királyi manifesztum után számítani lehetett arra, hogy a várat meg fogja védeni a rebellis erőktől, ezért letartóztatták és Pesten házi őrizetbe került. A császári-királyi seregek 1849. január 5-ei bevonulásakor kiszabadult, és szolgálatra jelentkezett Windisch-Grätz tábornagynál, aki a budai vár parancsnokává nevezte ki. Amikor a honvédhadsereg tavaszi sikerei után nyilvánvalóvá vált, hogy a várat ostrom fenyegeti, Hentzi mindent megtett, hogy az erősséget védhetővé tegye. Házassága és gyermekei Hentzi felesége a magyar előkelő családból származó Bertalan Eleonóra (Komárom, 1793. február 8.–Buda, 1861. június 18.), akinek a szülei Bertalan György, Komárom város orvosa, fizikusa és a tatai nemesi származású Bögyi Anna voltak. A győri születésű Bertalan György 1790 júniusában szerzett diplomát Prágában és 1791-től Komárom megye fizikusi tisztéségét töltötte be; 1811-ben Pestre költözött és gyakorló orvosként működött.
Heinrich Hentzi és Bertalan Eleonóra házasságából két gyermek született; a fiú maga is a cs. királyi hadseregbe lépett, és 1847-ben a mérnökkarban szolgált főhadnagyként. Lánya Mollináry Emil 45. gyalogezredi századoshoz ment feleségül.HERMANN RÓBERT Heinrich Hentzi, a budavári Leonidász. (In. AETAS 28. évf. 2013. 2. szám)
Halála Görgei május 4-én érkezett a vár alá és egy hadifogoly tiszt útján – a megadásra való felszólítás mellett – közölte a várparancsnokkal, hogy Pest felől nem fog ostromolni, ha viszont Hentzi ennek ellenére lövetné a védtelen várost, a vár bevétele után az őrség nem számíthat kegyelemre.
A felszólítás ellenére a királyi vezérőrnagy az ostrom szinte minden napján lövette Pestet, ahol pedig semmilyen katonai célpont nem volt, ami nyilván csak a polgári lakosság megfélemlítését szolgálta, mivel magyarországi születése ellenére közismert volt mindig is magyarellenességéről. A céltalan rombolásnak számos építészeti műremek – többek között a Lánchíd is – esett áldozatául. A tizenhét napig tartó ostrom utolsó napja, május 21. hajnalán Hentzi maga állt a védők élére, azonban a Szent György téren haslövést kapott. A Zala vármegyei 47. honvédzászlóaljhoz tartozó Hertelendy Kálmán honvédszázados lőtte meg Hentzit. Sebesülésébe — az őt ápoló osztrák katonaorvos jelentése szerint — két nap múlva, május 23-án hajnali 1 órakor belehalt.Katona Tamás jegyzete Görgei emlékiratához Halálával kapcsolatban sokáig azt terjesztették osztrák részről, hogy a sebesült vezérőrnagyot a magyar honvédek bántalmazták volna. Ez a vád az aradi vértanúk tárgyalásán is elhangzott. Valójában éppen az ostromló magyar hadtestek vitték át a sebesült Hentzit a főhadparancsnokság épületébe, hogy megóvják az esetleges atrocitásoktól. Az ostrom során el nem esett védők életét Görgei határozott parancsa ellenére is megkímélték. bélyeg|bal|360px|Heinrich Hentzi cimere, 1844 bélyeg|bal|360px|Josef Anton Strassgschwandtner: Hentzi megsebesülése 1849. május 21-én bélyeg|bal|360px|Franz Kollarž: Buda ostroma
Emlékezete bélyeg|300px|Hentzi 22 méter magas, fémből készült emlékműve, amelyet I. Ferenc József magyar király a saját költségén készíttetett Hentzi és bajtársai tiszteletére. 1852. július 11-én avatták fel a budavári Szent György térenHentzi-emlékmű, kozterkep.hu 1850-ben posztumusz megkapta a Katonai Mária Terézia-rend kiskeresztjét, fiát bárói rangra emelték. 1852. július 11-én Ferenc József személyes parancsára a budavári Szent György téren emlékművet emeltek Hentzi és bajtársai tiszteletére, amely a főváros lakosságának ismételt tiltakozása ellenére 1899-ig helyén maradt. Az emlékmű talapzatán német nyelvű felirat hirdette, hogy „Hentzi tábornok, Allnoch ezredes és 418 hős halt itt mártírhalált a császárért és a hazáért”. Az emlékművet nyílt provokációnak vélte a magyar közönség, a korabeli magyarországi nacionalista fölfogás és a Monarchia nemzetek fölötti szemléletének ütközése miatt. Az ellenérzést fokozta, hogy a kiegyezés után a Monarchia bornírt hivatalnokai gyakran rendeltek ki magyar honvédegységeket a Hentzi-obeliszk megkoszorúzására. Erzsébet császárné és királyné meggyilkolása után Budapest Székesfőváros Tanácsa felajánlotta az uralkodónak, hogy egy Erzsébet királynénak emléket állító alkotást adományoznak. „Véletlenül” éppen arra a reprezentatív helyre kívánták azt állítani, ahol A Pestet rommá lövető Hentzi tábornoknak szentelt budai obeliszk állt. Mivel a cél szent volt, Ferenc József beleegyezett a tervbe, hogy a Hentzi-emlékművet a Hűvösvölgybe, a későbbi Bolyai-laktanya területére helyezzék át.Hentzi és a nagy durranás, nol.hu
1853-ban Czichó László költeményt írt az emlékére.
Janszky Lajos vezérőrnagy 1886. május 21-én Budavár visszafoglalásának évfordulóján a fővárosban állomásozó műszaki csapatok tisztjeivel a budai temetőben megkoszorúzta Hentzi tábornok sírját, és ott beszédet mondott, amelyben Hentzit mintaképül ajánlotta a tiszteknek. Mindez közfelháborodást váltott ki.
Az 1919. március 21-én kikiáltott Tanácsköztársaság ideje alatt a Budapesti Munkástanács elnöksége döntött az emlékmű sorsáról. Az ércből készült emlékművet leszerelték és elrendelték a hat mellékszobornak a lefoglalását és átadását a Városi Múzeumnak.Vasárnapi Ujság, 1 1. szám. 1919. (66. évfolyam.), epa.oszk.huCzaga Viktória: A Harcos Emlék – szoborsors Magyarországon. (A Hentzi-emlékmű története), library.hungaricana.hu Mára már csak négy szobor maradt meg az alkotásból, amelyek közül kettő a Hadtörténeti Múzeum tulajdonába került. Két másik szobor sokáig egy keszthelyi család kertjében állt, amelyeket 2002-ben vásárolt meg a Budapesti Történeti Múzeum. A két nőalak a szépséget (vagy igazságot), illetve az éberséget jelképezi.
Források Hermann Róbert: Az 1848-1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, Révai nagy lexikona Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben. Görgey István fordítását átdolgozta, a bevezetőt és a jegyzeteket írta Katona Tamás. Budapest, Neumann Kht., 2004
Jegyzetek
További információk Hermann Róbert: Buda bevétele, 1849. május 21. Estók János: Boldog békeidők. Új képes történelem. Magyar Könyvklub – Helikon Kiadó, Budapest, 1998, 12. oldal (kép) Hentaller Lajos: Vérrózsák Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben - Buda ostromának és védelmének bírálata Szégyenoszlop angyallal
Kategória:A napóleoni háborúk osztrák katonái Kategória:Az 1848–49-es szabadságharc császárhű katonái Kategória:Debreceniek Kategória:Budaiak Kategória:1785-ben született személyek Kategória:1849-ben elhunyt személyek