Molnár C. Pál (Battonya, 1894. április 28. – Budapest, 1981. július 11.) magyar festő és grafikus. Az újklasszicizmus, azaz az úgynevezett „római iskola” legjelentősebb magyar képviselője.

Dekoratív, erősen stilizált festésmód jellemzi, az olasz novecento kimutathatóan hatott rá. Képeinek többsége biblikus vagy aktkompozíció, de tájképfestőként is kipróbálta magát. Egész életművén végighúzódó fő törekvése a fantasztikum és a realitás ötvözése.A Virág Judit Galéria művészportréja Molnár C. Pálról

A vallásos művészet egyik megújítója,A Koller Galéria és műkereskedés ismertetője Molnár C. Pálról különösen Mária és Krisztus életének bensőséges ábrázolása az a téma, ami foglalkoztatta. Műveiben a mediterrán hangulat neoklasszicista nyugalommal párosul, ennek köszönhetően vált kiváló egyházi és díszítő festővé. Fontos impulzusokat kapott a metafizikus festészettől is.

A modern magyar grafika kimagasló alakja, akinek formaalkotása kubista és expresszív elemek révén vált egyedivé. Plakáttervezőként a Modiano cigarettát A Molnár C. Pál által készített Modiano-cigaretta reklám reklámozó győztes pályaműve a legismertebb.Az öröm és a szépség a Gellért-hegyen - Megújult a Molnár-C. Pál Műterem-Múzeum tárlata a családnál lévő képekkel; Pálffy Lajos cikke a Magyar Hírlapban; 2016. szeptember 16.

Festészeti szakíróként is publikált. Technikai tapasztalatait szakkönyvekben összegezte. Önéletrajzi írásai 1994-ben jelentek meg.A Kieselbach Galéria és Aukciósház ismertetője Molnár C. Pálról

Életpályája Apja, Molnár József uradalmi intéző volt a Battonya melletti Tompapusztán. Édesanyja, Jeanne Contat svájci-francia nevelőnő a földbirtokos családnál; az ő családnevének kezdőbetűjét vette fel már elismert művészként.

1912-ben aradi diákként országos rajzpályázaton első díjat nyert. 1915 és 1918 között rajztanári szakon tanult a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol mestere Szinyei Merse Pál volt. A főiskola befejezése után Genfben, majd 1921–22-ben Párizsban élt. Úgy tanult a legtöbbet, hogy a Louvre-ban másolta a klasszikusokat.

1923-ban hazatért. Irodalmi műveket illusztrált, valamint fametszeteket készített, plakátokat tervezett. (Molnár C. Pál tizenegy éven át volt az Est-lapok illusztrátora. Az 1920-as évek közepén kérték fel, hogy önálló rovatként friss grafikai anyagot készítsen, olyat, ami „humoros és szerethető, ami helyettesíti a fotóriportokat és bemutatja az édes-bús Budapestet”.) Az Est-rajzoknak köszönhetően vált Molnár C. Pál neve szinte fogalommá mint a „boldog békeidők”, a fővárosi életérzés megörökítőjéé.A Koller Galéria és műkereskedés ismertetője Molnár C. Pálról

Tónusgazdag, expresszív vonalvezetésű, ugyanakkor lírai hangütésű grafikáinak art deco stílusú alakjai hű képet adnak a két világháború közötti korszak polgárságának életéről.A Koller Galéria és Műkereskedés ismertetője Molnár C. Pálról Karakterrajzai szinte mindig finom iróniával vannak átitatva.

1926-ban a Giotto di Bondone azonos című alkotásának hatására festett Szent Ferenc a madaraknak prédikál című festményével három évre ösztöndíjat nyert a római Collegium Hungaricumba.A Molnár C. Pál Múzeumnak a művészről közzétett életrajza Az ösztöndíját szintén ekkor töltő Aba-Novák Vilmos, Pátzay Pál és Szőnyi István mellett magába szívta Itália inspiráló levegőjét.

Alkotásai között egyre hangsúlyosabban jelentek meg az újklasszicista kompozíciók, melyekben a reneszánsz festészet hatásai modern megoldásokkal ötvöződtek.A Kollár Galéria és műkereskedés ismertetője Molnár C. Pálról

Miután hazatért Rómából, sorozatosan kapott nagy egyházi megrendeléseket.A Molnár C. Pál Múzeumnak a művészről közzé tett életrajza Ilyen jellegű munkái közé tartozik a Városmajori templom oltárképe és a belvárosi Szt. Anna-templom mennyezetképe. Készített még oltárképet a farkasréti temetőkápolnában (Keresztes Szt. János Máriával a Golgotán), illetve megfestette a Dob utcai postapalota dísztermének mennyezetképét.A battonyai Molnár C. Pál Emlékháznak a névadójáról készült ismertetője Vidéken is dolgozott. Kőszegtől Battonyáig országszerte számos templomban megtekinthetők szárnyas oltárképei és freskói. Freskófestészeti technikáját (titándioxidot kevert a mészbe) később több kollégája is átvette tőle.

Merész, közvetlen stílusban nyúlt a szentek ábrázolásához, emberközelbe tudta hozni őket. (Az, hogy az egyházművészet felé fordult, istenes műveket festett, egyfajta menekvés volt számára a külvilág borzalmai, a történelem sorscsapásai ellen.)

A II. világháború vége felé, amikor az ostromgyűrű összezáródott Budapest körül, Molnár C. Pál és családja is bombázásoknak, félelemnek s nélkülözésnek volt kitéve. „Drága otthon! Meddig ölelsz – ölelhetsz még puha, meleg öledben? Mert hisz az ágyúk még dörögnek. A bombák még hullanak. A ház felső emeletét már elvitte néhány nehéz gránát. A műterem mennyezetén három akna ütött félméteres rést” ­– ír erről az időszakról a visszaemlékezéseiben.Molnár-C. Pál budapesti kötődései – Egy Ménesi úti villában élt a 125 éve született festőművész; Putz Orsolya írása a PestBuda portálon; 2019. május 3. Molnár C. Pál művei közül kordokumentumnak számítanak azok a rajzok, amelyeket a budapesti bombázások után készített.Molnár-C. Pál budapesti kötődései – Egy Ménesi úti villában élt a 125 éve született festőművész; Putz Orsolya írása a PestBuda portálon; 2019. május 3.

1945 után, a szocialista társadalmi berendezkedés idején szerteágazó életművének mindössze egyetlen aspektusát kiragadva „egyházi festőnek” könyvelték el, és a művészeti élet perifériájára szorították.125 éve született Molnár C. Pál; az MTI közleménye alapján készült cikk a nullahategy.hu-n Gyakorlatilag két évtizeden át belső emigrációban élt. A kádári időkben a kultúrpolitika már engedékenyebbé vált iránta (a támogatott–tűrt–tiltott hármasából a tűrt kategóriába került), idehaza és külföldön is szerepelhetett önálló tárlatokkal, s egy sor nemzetközi seregszemlén nyert aranyérmet. 1974-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki.

Rendszerint budapesti műtermében dolgozott, nyaranként pedig Zsennyén. Mivel még idősebb korában is számos egyházi, állami, illetőleg egyéni megrendelőktől származó megbízást kapott, csaknem élete utolsó napjáig tevékenyen töltötte idejét.

Művészete Farkas Zoltán is megállapította a Nyugatban, festményeinek legszembeötlőbb jellegzetessége a kifejezés könnyedsége, biztossága és ötletessége.Farkas Zoltán Molnár C. Pál festményei című írása a Nyugat 1934. évi 2. számában (újraközli: oszk.hu)

Tisztelte a klasszikus hagyományokat (művészete egész alkotópályája során figurális maradt), de korának új irányzatai is megtermékenyítően hatottak rá, így munkáiban mind a szecesszió, mind a szimbolizmus, mind a szürrealizmus, mind pedig a nagybányai iskola hatása kimutatható.

A szürrealista stílus volt az, amelyet a leginkább a magáénak érzett, amely tulajdonképpen végigkísérte az egész életét. „Voltaképp minden művészet többé-kevésbé szürreális. Más a köznapi élet realitása és más a művészet valóság feletti valósága.” – vallotta.A Molnár C. Pál Múzeumnak a művészről készült életrajza

Bár művei elsősorban azért népszerűek, mert klasszicizáló, belső harmóniát sugárzó az előadásmódja, a XX. századi ember nyugtalansága is kifejezésre jut bennük.A Magyar Életrajzi Lexikon Molnár C. Pálról szóló szócikke

Festészetében kiemelt helyet kapott a női szépség ábrázolása.Molnár C. Pál egy jellegzetes aktja A nőben az emberi lét titkainak hordozóját látta. Számára az „örök nő” a beteljesült boldogság jelképe volt. Egyszer megkérdezték tőle, hogyan lehetséges, hogy vallásos ember létére ennyi aktot fest, mire azt válaszolta, hogy a művész, amikor aktot fest, akkor is imádkozik:Bécsi bepillantás Molnár C. Pál művészetébe; Varga Gabriella írása a Kőrösi Csoma Sándor program honlapján dicsőíti a Teremtőt az élet és a forma szépségéért. Sokszor hangoztatta, hogy a Teremtő két legszebb alkotása a női test és a ló.

Tájképein túlnyomórészt idilli, főként olasz tájakat ábrázolt.Egy olasz tájat megörökítő Molnár C. Pál-kép De több festményen és grafikán megörökítette a Tabánt, megihlette például Eger szépsége,Molnár C. Pál egri tájat ábrázoló képe vagy a szülőfalujára, Battonyára lezúduló jégverés is.Jégverés Battonyán című festménye

Színhasználatában eleinte inkább a tiszta, világos színeket, a lágy tónusátmeneteket kedvelte, a későbbiekben viszont, ahogy kompozíciói mind drámaibbakká váltak, palettája kissé besötétedett.A Budapest Aukció Molnár C. Pálról összeállított ismertetője

Azok közé a festőművészek közé tartozott, akik minden életszakaszukban önarcképet festenek magukról.

Grafikusi pályájának csúcsát Edmond Rostand Cyrano de Bergerac című színművéhez 1932-1933-ban készített illusztrációi jelentik, amelyeket a szakma számos díjjal jutalmazott, s amelyek a műkincspiacon is keresett alkotások.

Olyan művész volt, akinek nem kellett „külön” alkalmazkodni a megbízók ízléséhez. Témában, stílusban és technikai megoldásokban igen változatos művészete, ahogy életében is utat talált a közönséghez, úgy halála után is figyelmet kelt, már csak azért is, mert alkotásainak legfontosabb jellemzője a pozitív kisugárzás, az öröm, a harmónia, mely egész életművét áthatja.Amikor aktot fest, akkor is imádkozik – A Molnár C. Pál Emlékmúzeumban jártunk; Budai Kriszta cikke a kultúra.hu-n; 2019. április 10.

Emlékezete bélyegkép|A Tavasz sgraffito (1941) a Budapest, X. kerület, Salgótarjáni utca 53. szám alatti ház falán Halála után 1984-ben megalapította a család és a Molnár C. Pál Baráti Kör a Molnár C. Pál Műterem-Múzeumot, melynek gyűjteménye a művész festményeit, rajzait, fametszeteit és szobrait mutatja be abban a budapesti lakásban, ahol 1931-1981 között a műterme volt. A vendégeket Molnár C. Pál leszármazottai fogadják, és vezetik körbe a képek között. Szülőhelyén, Battonyán 1984-ben a Battonyaiak Baráti Köre és a Battonyai Nagyközségi Tanács létrehozta egy neoklasszicista épületben a Molnár C. Pál Emlékházat, benne a művész által szülőhelyének adományozott képeit állítják ki. (Angyali üdvözlet, (1934); Mezőhegyesi jegyzetek, (1950); Önarckép (1958); Dante: Divina Comedia, (1977); összesen 44 festmény, 20 grafika és egy fametszet-sorozat képezi a kiállítás anyagát.)Magyarország múzeumai. Budapest : Vince Kiadó, 1998. Molnár C. Pál Emlékház, lásd 84. o. 1986-87-ben lakótelepeket neveztek el róla Battonyán és Mezőhegyesen. Molnár C. Pál halálának 25. évfordulóján, 2006. július 2-án Battonyán, a Szentháromság-templom keleti tornyának homlokzati részén avatták fel a festőművész bronzportréját ábrázoló domborműves emléktáblát, Fekete Géza Dezső munkáját.A battonyai Molnár C. Pál-emléktábla

Az emléktáblán ez olvasható: „Ezen a helyen állt / az ősi battonyai plébániatemplom / amelyben 1894. ápr. 28-án / megkeresztelték / Molnár C. Pál festőművészt / 1894 – 1981 / A művész halála 25. évfordulóján / 2006-ban állíttatta / a Battonyai Katolikus Egyházközség”.

A Fővárosi Közgyűlés döntése alapján a XI. kerületben a korábbi Balogh-lejtőt 2022-ben Molnár C. Pál lejtőnek nevezték át.Molnár C. Pál nevét vette fel az egykori Balogh-lejtő - Újbuda (XI. kerület) portál; 2022. május 9.

Ars poeticája

Galéria

Kiállításai Egyéni kiállítások (válogatás) 1919-20 Lausanne; Genf 1923 Belvedere, Budapest 1934 Ernst Múzeum, Budapest (gyűjteményes kiállítás) 1937 Fränkel Szalon, Budapest 1955, 1959, 1965, 1970, 1977 Csók Galéria, Budapest 1958 Galerie Gurlitt, Berlin; Stuttgart; München 1969 Vaszary Terem, Kaposvár 1971 Szőnyi Terem, Miskolc 1974 Ernst Múzeum, Budapest (retrospektív kiállítás); Vaszary Terem, Kaposvár 1975 Ernst Múzeum, Budapest; Galerie Peithner-Lichtenfeld, Bécs 1976 Képcsarnok, Pécs; Móra Ferenc Múzeum, Szeged 1979 Battonya; Dürer Terem, Gyula 1980 Iskola Galéria, Csepel 1982 Hatvani Galéria (emlékkiállítás), Hatvan; Bartók 32 Galéria (emlékkiállítás), Budapest 1984 Szentesi Galéria, Szentes; Emlékház Battonyán; Műterem-Múzeum (állandó, a volt műtermében, a Ménesi út 65. sz. alatt)