Sárosi és karácsonyi Várady Ferenc (Kaposvár, 1860. július 23. – Budapest, 1945. január 27.) megyei levéltárnok, költő és hírlapíró.

Élete

Várady Ferenc úrbéri törvényszéki tanácsos, majd megyei főügyész és Kazy Lujza fiaként született. Tanulmányait Pécsett a cisztercita rend főgimnáziumában végezte, ahol Verbőczy István, felismerve költői tehetségét – már ekkor írt verseket és elbeszéléseket, melyek nyomtatásban is megjelentek –, különös gondot fordított a továbbképzésére. Egy évi katonai szolgálatot teljesített, majd azt befejezve, 1880 őszén a hírlapírói pályára lépett és a Pécsi Figyelő politikai hetilap belső munkatársa lett; 1884-től 1890 tavaszáig szerkesztette is a lapot. Időközben Veréb Jankó cím alatt képes élclapot alapított és szerkesztett. Részt vett a magyar hírlapíróknak Budapesten tartott országos kongresszusán is. Ő szerkesztette a Pécsett 1886-ban tartott országos dalünnep Emléklapját, az 1888. évi pécsi általános műipar-, termény- és állatkiállítás hivatalos közlönyét, a Kiállítási Értesítőt és az ugyanezen évben megjelent Négy vasárnap címmel megjelent illusztrált emlékalbumot is.

A közélet mozgalmaiban is részt vett, rendezője volt például az 1886. évi pécsi kiállításnak. Az 1888. évi általános kiállítás alkalmával díszoklevéllel tüntették ki, más alkalommal a pécsi dalárda emlékoklevéllel ajándékozta meg. Nagy barátja volt a színészetnek és mint műkedvelő, 27 színdarabban játszott. 1890 tavaszán, a hírlapírói pályától eltávolodva Baranya vármegye levéltárának levéltárnokává nevezték ki. Emellett azonban a hírlapirodalmat se hanyagolta el: több helyi és fővárosi lapnak lett külső munkatársa. Az 1892. évi választások alkalmával képviselőjelölt is volt, de nem szerzett mandátumot.

Különös előszeretettel foglalkozott az ornitológiával. Nagy élő madárgyűjteménye volt, mely az országban elsőrangúnak számított. Több évtizeden keresztül minden szabadidejét az állatvilág elméleti, gyakorlati és tapasztalati megismerésére fordította; gyűjtötte az élőállatokat; gyűjteménye, melynek fajszáma meghaladta a százat, élő hazai és egzotikus madarak, majmok, japán halak, kaméleonok, indiai kígyók, aligátorok stb. több mint ezer példányából állt. Állataival több külföldi kiállításon díjakat is nyert. Később a székesfőváros az állatkert számára gyűjteményének nagy részét megvásárolta. Részt vett az 1891-ben Budapesten tartott II. nemzetközi madártani kongresszuson, ahol az élőmadár-kiállítás szakbizottsága a tagjai sorába választotta.

1920-ban Budapestre költözött.

Irodalmi munkálatait, cikkeit, tárcáit, költeményeit a következő hírlapok közölték: Pécsi Lapok, Pécsi Hírlap, Pécsi Figyelő, Pécs, Mohács és Vidéke, Siklós és Vidéke, Somogy, Kaposvári Közlöny, Zalai Közlöny, Székesfehérvár és Vidéke, Vasmegyei Közlöny, Pozsonyi Lapok, Veszprémi Független Hírlap, Újvidéki Hírlap, Magyar Népbarát, Budapest, Képes Családi Lapok (1884., 1892. költ.) és Ország-Világ (1894-95. költ.)

Emlékezete Róla nevezték el Pécs város sajtódíját.

Munkái

Versei. Pécs, 1879. Ujabb költemények. Uo. 1880. Tavaszom virágai. Uo. 1882. (Költemények). Rímek és prózák. Uo. 1883. Lant. Uo. 1884. Tövisek. Uo. 1886. (Költ.). Emlékül. Uo. 1889. (Költ.). Rokonok. Uo. 1890. Hulló levelek. Uo. 1892. (Költ. Ism. Vasárnapi Ujság 40. sz.). Karczolatok Uo. 1898. Terefere. Karczolatok. Uo. 1902. Röptében. Karczolatok. Uo. 1904. Versei. Uo. 1906. (Ism. Vasárnapi Ujság 34. sz.). Milliók csatája. Versek, Pécs, 1914. Forgószelek. Novellák, Pécs, 1925. Elmúlt idők, dalos évek… Versek, Budapest, 1935.

Szerkesztette és kiadta: Baranya multja és jelenje, térképpel, arczképekkel és képekkel Pécsett 1896, 1898. Két kötet.

Álnevei

Kis reporter, Jankó, Pityi Palkó. (Pécsi Figyelőben, Veréb Jankóban és több más hírlapban).

Források

Magyar életrajzi lexikon

Kategória:Magyar újságírók Kategória:A Baranya (Vár)megyei Levéltár levéltárosai Kategória:Magyar költők Kategória:Kaposváriak Kategória:1860-ban született személyek Kategória:1945-ben elhunyt személyek