Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) a magyarországi kommunista pártállami diktatúra részben titkosan tevékenykedő államvédelmi szervezete volt 1948 és 1956 között. Feladata hivatalosan a rendszer ellenfeleinek üldözése, a rendszer és vezetőinek védelme volt. A ténylegesen Rákosi Mátyás pártfőtitkár által mozgatott szervezet"A közel tíz év alatt, amíg az államvédelmi szerveknél dolgoztam, soha nem tapasztaltam, hogy ez állami szerv lenne. Ez a szerv, bármilyen nevet viselt is, a pártnak és azon belül a párt szűkebb vezetésének, s még azon belül is személyesen Rákosi Mátyásnak volt egy különleges erőszakszerve az államapparátuson, majd a párton belül, helyesebben azon felül." – az állampárton (Magyar Dolgozók Pártja, MDP) belüli hatalmi küzdelmek részese, a politikai leszámolások fő eszköze és végrehajtója is volt.
Az ÁVH egyik legfontosabb elődszervezete az állami rendőrség, illetve a Belügyminisztérium szervezeti egységeként működő Politikai Rendészeti Osztály (PRO, 1945–1946), majd Államvédelmi Osztály (ÁVO, 1946–1948) volt. Működése során egyre szélesebb feladat- és hatásköröket kapott, ezzel összefüggésben magába olvasztott több korábban önálló állami szervet, illetve más szervezetek egyes egységeit is. Az ÁVH formálisan kezdetben a Belügyminisztérium, majd közvetlenül a Minisztertanács alárendeltségébe tartozott, ténylegesen azonban mindvégig az MDP legszűkebb vezetése, főképp Rákosi Mátyás főtitkár határozta meg a tevékenységét.
Létrejötte A PRO bélyegkép|balra|Idézés a Politikai Rendészeti Osztályra (Budapest, VI. kerület, Csengeri utca 39.) Az új rendőrség személyi állománya „sajátosan” vegyes volt. Sokan jelentkeztek bosszúvágytól fűtött egykori zsidó munkaszolgálatosok, politikai elítéltek. Velük egyidejűleg azonban szép számmal vettek át – bűneik fölött szemet hunyva – korábbi nyilas pártszolgálatosokat, „kisnyilasokat”. Ők kínzásban, fizikai erőszakban jártasak voltak, így biztosították a pribékfeladatok elvégzéséhez szükséges nagyszámú munkaerőt.
bélyegkép|jobbra|250px|Erdei Ferenc emléktáblája az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban
Az új állambiztonsági szervezet kialakítása 1945 első napjaiban, egyszerre két vonalon kezdődött meg. Tömpe András Erdei Ferenc belügyminiszter megbízására, Debrecenben kezdte szervezni az Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályát (PRO), csoportja január végén érkezett Budapestre. Ugyanakkor (február 2-án) az MKP Politikai Bizottságának utasítására, Péter Gábor vezetésével, a Budapesti Rendőr-főkapitányság keretén belül, mintegy 60 fővel jött létre a Politikai Rendészeti Osztály."1945. január 18-án, azon a napon, amikor az új demokratikus rendőrség létrehozásáról döntöttek, kapott megbízást az MKP Politikai Bizottságától Péter Gábor a politikai rendőrség megszervezésére, amely hivatalosan a budapesti főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya néven 1945. február 2-án alakult meg." – Péter első helyettese a szovjet Állambiztonsági Népbiztosság magyar származású ezredese, Kovács János lett.Péter Gábor helyettese Kovács János lett, aki a szovjet Állambiztonsági Népbiztosság magyar származású ezredese volt. – A rövid ideig két, párhuzamosan működő szerv között kialakult rivalizálást a kommunista vezetők átszervezésekkel próbálták oldani; az Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztálya néven működő szervezetet feloszlatták, Tömpe András pedig megkapta a Vidéki Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályának irányítását. Az egységes, központi állambiztonsági szerv végül a Budapesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályából alakult ki. A PRO már a kormányzat Budapestre költözése előtt az Andrássy út 60. szám alatt rendezte be székhelyét, melyet korábban Szálasi Ferenc a Hűség Házának nevezett el.
Az épületben, és a nyilaskeresztes párt benne lévő irodáiban a politikai rendőrség (PRO) már birtokba vette a hungarista pártok tagjainak nyilvántartását. A Belügyminisztérium Dokumentációs Osztálya (az Állambiztonsági Operatív Nyilvántartó sok-sok névváltoztatáson átesett jogutóda és a Történeti Hivatal jogelődje) 1990. május 25-ei dátummal ellátott leltára szerint nyilaskeresztes belépési nyilatkozat, 4297 (magyar) „SS” belépési nyilatkozat és 4400 Volksbund belépési nyilatkozat áll, vagy állhatna a tudományos kutatás rendelkezésére. E közel 60 ezer, radikális jobboldali párttal rokonszenvező, militarista és a német etnikai kisebbséghez tartozó, de a magyar náci politikai többséghez igazodó személy számottevő része 1945-ben belépett a kommunista pártba.Kenedi János: K. belügyi iratfelmérő jelentése a Kastélyból, Magvető Kiadó, Budapest, 2000, 26–41. o.
A kommunista párt a szovjet megszállást megelőző időszakban csak néhány száz főből állt. A második világháború éveiben sokszor csak tucatnyi aktivistára számíthattak.Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez. 1. kötet 454., majd 461-478. oldal. Közgazdasági és Jogi Kiadó 1992. Kádár János vallomása a perújítási perében 1954. Amikor a Vörös Hadsereg nyomában megindult a Magyar Kommunista Párt szervezése, döntő fontosságúvá vált a párt taglétszámának növelése. Miután a Magyar Kommunista Párt tagjai a háború befejezésének első pillanatától hozzájutottak a nyilasok tagnyilvántartásához, beléptek a kommunista pártba olyanok, akiken „kisebb vagy nagyobb mértékben fogott az ellenforradalom és a fasizmus fertőző mételye” – ismerte el Rákosi Mátyás.dr. Schmidt Mária történész összefoglalója a Terror Háza II. emeletén lévő állandó kiállításon
A PRO-t szándékosan úgy alakították ki, hogy abban a zsidó származású magyarok legyenek többségben, hogy a Horthy-korszakból és a nyilasuralomból átigazolni kívánó magyarokat hatékonyabban szűrhessék ki a korábban általuk üldözöttek révén, illetve megjelenésüknek elejét vehessék.A PRO-t (Politikai Rendészeti Osztály, az ÁVO elődje) tudatosan úgy hozták létre, hogy abban a zsidók legyenek többségben. A kommunista hatalom a korábban üldözöttek révén kívánta meggátolni a Horthy-korszakból átigazolni kívánó figurák megjelenését. – A zsidó származásúak magasabb aránya a politikai rendőrségen belül majd 1953 után számottevően csökken, miután a zsidó származásúak nyelvtudásuknak és iskolázottságuknak köszönhetően a nagyobb karriert jelentő hírszerzésben és kémelhárításban vagy polgári vezető állásokba helyezve szolgálnak tovább, helyükön a III/III vezetői és beosztotti posztjait tipikusan kevésbé tanult falusi „népi káderekkel” töltik fel."Az, hogy a BM-ben a zsidó származásúak végig felülreprezentáltak voltak, megtévesztő, mert a belső elhárításnál arányuk már 1953 után is jelentősen csökkent. A III/III vezetői és beosztottai tipikusan falusi „népi káderek” voltak, sokszor kisebbségi érzésekkel, míg a zsidó származásúak nyelvtudásuknak és iskoláiknak köszönhetően a nagyobb karriert jelentő hírszerzésnél és kémelhárításnál szolgáltak inkább." –
Az alakuló magyar állambiztonsági szolgálat nem szovjet mintára jött létre; Péter Gábor a szervezet kialakításánál a Horthy-korszak politikai rendőrsége, illetve a VKF-2 több volt tisztje (esetenként elítélt háborús bűnösök) segítségére támaszkodott."Péter Gábor szervezeti kérdésekben nagyon sokat tanult attól a Petőfi-kutató, kommunistaszimpatizáns csendőr századostól, aki neki és Kádárnak testőre volt az illegalitás ideje alatt. Ő Dienes-Dénes András, aki egy ideig a politikai rendőrségen dolgozott. Korábban gazdasági és szervezési vonalon dolgozó csendőrtiszt volt. Később őt is letartóztatták, teljesen ártatlanul. Mindenki azt mondta, hogy ő kiváló szervező volt, jól értett a különböző szabályozásokhoz, és Péter vakon megbízott benne. Szerintem teljes joggal. A másik, ezt Décsi Gyulától [az ÁVH alezredese, majd az igazságügy-miniszter helyettese - a szerk.] tudom, hogy Péter több, a horthysta politikai rendőrséghez, csendőrnyomozó szervezethez és a VKF-2-höz tartozó vezetőt használt fel szervezési feladatok végrehajtására. Közülük többen elítélt, esetenként halálra ítélt háborús bűnösök voltak, például Wayand Tibor, Hajnácskőy ezredes, de akár Ujszászy István is, akit Péter "felhasznált", utóbb, legnagyobb sajnálatára, kénytelen volt átadni a Katonapolitikai Osztálynak. A szervek élére persze több esetben a szovjet titkosszolgálatok megbízottai kerültek. Pálffy Györgyöt például még Debrecenben beszervezte a szovjet katonai elhárítás, a Szmers. Első helyettese, Gát Zoltán horthysta felderítőtiszt volt, Jugoszlávia ellen dolgozott, és a háború alatt jugoszláv területen átment a szovjet hadsereghez. A szovjetek beszervezték, és ők tették meg ezredesi rangban a Katpolon [a VKF-2 jogutóda - a szerk.] belül a hírszerzés vezetőjének." – A szovjet államvédelmi szervek hivatalosan is részt vettek az alakuló magyar politikai rendőrség munkájában; az NKGB (Állambiztonsági Népbiztosság) és a magyar szervek közti összekötői feladatot – tanácsosi beosztásban – egy Orlov nevű tiszt látta el.A szovjet állambiztonsági szervek szinte a kezdetektől bekapcsolódtak a fővárosban a rendőrség munkájába. … "Az Andrássy út 60. szám alatti politikai nyomozó testületek mellett van beosztva egy Orlov nevű civil ruhás GPU-tiszt, aki tanácsosi címmel szerepel. Orlov tanácsos a GPU és a magyar politikai nyomozó szervek között az összekötő." Ez a kapcsolat a későbbiekben állandósult, egyre szorosabbá vált, és intézményesült. – A forrás tévesen használja a GPU nevű szervezet nevét ami ekkor már évekkel korábban megszűnt.
A német hadsereg kiűzése utáni kaotikus viszonyok közepette az első egységes állambiztonsági szervezet határozott tervek szerint indult meg a döntőnek látszó pontok elfoglalására. Első feladataik egyikének tekintették a volt kormány- és rendvédelmi szervek irattárainak megszerzését. Már ekkor kiértékelő osztályokat, kartotékrendszereket terveztek. A kommunista párt a belügyminisztérium feletti uralom megszerzésével és a gyorsan duzzadó szervezet rejtett finanszírozásával teremtette meg a politikai rendőrség gyors kifejlődésének hátterét. Hogy a „reakció ellen harcoló szervezet” burjánzása minél kevésbé szúrjon szemet a polgári pártoknak, költségvetésen kívüli pénzforrásokat nyitottak, vagyis – a köztörvényes bűnözés mezsgyéjét gyakran átlépve – zsarolással csapoltak meg vállalatokat és magánszemélyeket (l. működése című fejezet); e törvénytelen gazdasági tevékenységet utódszervezetei is folytatták.
Amikor az 1945 végén tartott választásokon a kommunisták vereséget szenvedtek, az ország háború utáni gondjaiért, az árak elszabadulásáért a feketézőket és a kisgazdákat igyekeztek beállítani felelősként. Spontán vagy mesterségesen szított zsidóellenes pogromok indultak, az utcákon gyakorivá vált a felheccelt tömeg által elkövetett erőszak. Ezek provokálásában vezető szerepet játszottak a PRO-ba átvett kisnyilasok. A kommunista párt tudatosan hagyta őket, hogy a romló közállapotokkal a kisgazdákat támadhassák.Bihari Dániel: Az egyenruha változott, a terror maradt, 2015. 04. 11. 24.hu
A PRO a politikai jellegű ügyek mindössze 40%-át derítette fel konkrét nyomozati munkával, az esetek többsége feljelentések, besúgások révén jutott a tudomásukra.„… a politikai rendészeti ügyek anyagának 60%-át a társadalom közreműködése (feljelentések, besúgások) és 40%-át saját kezdeményezés (nyomozás) útján kapja meg.” – Péter Gábor tájékoztatója a Budapesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályáról. 1945. február 20. PIL 274. f. 11/10. ő. e.Figyelemre érdemes, hogy a jelentés szerint az osztály a politikai rendészeti ügyek 60 százalékát a társadalom közreműködése (feljelentések, besúgások) útján tárta fel, és csak 40 százalékát saját nyomozásuk eredményeképp. –
Az ÁVO bélyegkép|jobbra|300px|Az egykori PRO, majd ÁVO, majd az ÁVH-székház a budapesti Andrássy út 60. alatt, ma a Terror Háza Múzeumnak ad otthont