Az iglói rajtaütés az 1848-49-es téli hadjárat egy kisebb, jelentéktelenebb összecsapása volt Iglón (ma Spišská Nová Ves) a Julius Kiesewetter őrnagy vezette osztrák egységek és a Guyon Richárd ezredes vezette magyar erők között 1849. február 3. hajnali óráiban.
Előzmények balra|bélyegkép|293x293px|Franz von Schlik 1849 februárjában Észak-Magyarországon harcolt Franz von Schlik hadserege. A tábornok és egységeinek zöme Klapka György honvéd tábornok erőivel harcoltak Tokaj környékén. A tábornok egyik előretolt állása volt Lőcse. Itt állomásozott Julius Kiesewetter császári őrnagy egységeivel, négy gyalogszázaddal, egy fél lovasszázaddal és egy fél röppentyűkből álló üteggel. Az osztrák őrnagy január 29-én értesült Görgey Artúr honvéd tábornok egységei előrenyomulásáról. Ezt az információt azonnal továbbította felettesének, Schlik tábornoknak, aki eleinte túlzó híreszteléseknek fogta fel a leírtakat. Viszont az őrnagy január utolsó napján küldött újabb jelentése, miszerint az osztrák csapatokat a magyarok máris visszavetették, azonnal cselekedett. Schlik az őrnagy támogatására küldte Franz Deym tábornokot egy Parma ezredbeli zászlóaljjal, három gyalog századdal, egy fél lovasszázaddal és négy löveggel február 2-án Margitfalvára, majd Lőcsére. Evvel egy időben Eperjesre is küldött erőket, ahol a Branyiszkói-hágó őrzésére kirendelt osztrák erők csak 2 gyalog századból, egy szerveződő szabadcsapatból és 2 ágyúból álltak.
Éjjeli rajtaütés Iglón bélyegkép|305x305px|Guyon Richárd, az iglói egységek parancsnoka. Az ütközet után csapatait legnagyobb diadala felé, a branyiszkói ütközetbe vezette Az osztrák Kiesewetter őrnagy abban a hiszemben volt, hogy az Iglóra bevonult magyar egységek létszáma csekély, ezért egy éjszakai rajtaütés tervét dolgozta ki. Még február 2-án, éjjeli 11 óra környékén összegyűjtötte összes katonáját, és elindultak Igló felé. Az osztrákok másnap éjjeli egy órakor érték el a várost. Az osztrákok egész lovasságukkal, három század gyalogsággal és két ágyúval nyomultak be a városba, további egy gyalogszázadot és egy löveget a város keleti szegélyéhez helyezett. Iglóban az előőrsi és a védelmi feladatokat nem látták el kellően, és az osztrákok akadálymentesen nyomultak be a főtérre. Ekkor villámgyorsan a még alvó magyarokra rátámadtak, hatalmas zűrzavart okozva, és a főtéren álló hét magyar ágyút sikeresen elfoglalták. Ámde a magyarok gyorsan feleszméltek, és ezredesük, Guyon Richárd vezetésével olyan dühvel rontottak rá a ellenséges (kisebb létszámú) századokra, hogy azok nem csak az elfoglalt, hanem a saját ágyúikat is hátrahagyva menekültek Szepesváraljára. Innen vonultak a Branyiszkói-szorosba, ahova a balul sikerült akcióról már értesülést szerző Franz Deym is bevonult.
Veszteségek Semelyik oldal nem szenvedett számottevő veszteséget, egyedül az osztrákok három ágyúja volt súlyosabb veszteség. Az osztrákok összesen 4 halottat, 3 ágyút és 21 lovat hagytak a csatamezőn. További 30 katonájuk megsebesült. A magyarok vesztesége 45-50 halott és sebesült volt. Források Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme - Éjjeli rajtaütés Iglón.
Kategória:Az 1848–49-es szabadságharc csatái Kategória:Igló Kategória:Guyon Richárd csatái