bélyegkép|A VB egyik legismertebb képe, a Berlini tévétorony a focilabdával A 2006-os labdarúgó-világbajnokság a futball történetének 18. világbajnoksága volt. Németországban rendezték június 9. és július 9. között. A tornára 198 válogatott nevezett, közülük 32-en jutottak be a záró szakaszba. A világbajnokságot Olaszország válogatottja nyerte, úgy, hogy a döntőben tizenegyesekkel győzték le a francia nemzeti válogatottat. Olaszország ezzel negyedik világbajnoki címét szerezte meg. A házigazda német gárda bronzérmet szerzett, miután a harmadik helyért játszott mérkőzésen felülmúlta Portugáliát.

A rendező ország kiválasztása A házigazda kiválasztására a Zürichben, 2000. július 7-én megtartott szavazáson került sor. A szavazáson négy pályázó közül lehetett választani, miután Brazília három nappal korábban visszavonta jelentkezését. A négy megmaradt nemzet Németország, Dél-Afrika, Anglia és Marokkó volt. Három szavazási fordulóra került sor, és minden forduló után kiesett a legkevesebb szavazatot kapott nemzet. Az első forduló után Marokkó esett ki, miután a 23 szavazatból mindössze kettőt szerzett meg. A következő kieső Anglia volt, szintén két szavazattal. Végül Németország nyerte az utolsó fordulót, miután 12-11-es szavazati aránnyal legyőzte Dél-Afrikát.

Németország sikerét és örömét azonban elrontotta egy megvesztegetési botrány, amely végül újraszavazáshoz vezetett.BBC Sport Este, a szavazás előtt egy német gúnymagazin leveleket küldött a FIFA-képviselőknek, és felajánlotta, hogy ajándékokat kapnak, amennyiben Németországra szavaznak.

Charles Dempseyt, Óceánia küldöttjét utasították, hogy Dél-Afrikára szavazzon, de ő „elviselhetetlen nyomásra” hivatkozva tartózkodott.BBC News Dempsey szavazatával 12-12-es döntetlen alakult volna ki, ami azt jelentette volna, hogy a köztudottan Dél-Afrikát támogató Joseph Blatternek (a FIFA elnöke) is le kellett volna adnia szavazatát, amellyel kétségtelenül Dél-Afrika nyerte volna el a rendezés jogát.

Selejtezők

A selejtezőkön összesen 198 válogatott indult el. A házigazda Németország automatikusan kvalifikálta magát, míg a további 31 helyet a kontinentális szövetségek között osztották szét. Ez volt az első világbajnokság, ahol a világbajnoki cím védője nem jutott be automatikusan a záró szakaszba. Az UEFA-tagszövetségeknek (Európa) 13, a CAF-tagoknak (Afrika) 5, a CONMEBOL (Dél-Amerika) illetve az AFC (Ázsia) szövetségeinek 4–4, míg a CONCACAF-tagoknak (Észak-, Közép-Amerika és Karibi-térség) 3 hely volt fenntartva. A fennmaradó két hely sorsáról rájátszás döntött az AFC és a CONCACAF, illetve a CONMEBOL és az OFC (Óceánia) között.

A selejtezők után nyolc olyan válogatott jutott be a VB döntőjébe, amely először vehetett részt a záró szakaszban: Angola, Elefántcsontpart, Csehország, Ghána, Togo, Trinidad és Tobago, Ukrajna illetve Szerbia és Montenegró.

Csehország és Ukrajna független nemzetként először vettek részt, de régebben már rendre feltűntek a csehszlovák illetve a szovjet csapatok részeként; Szerbia és Montenegró 1998-ban, valamint 1930 és 1990 között még Jugoszlávia részeként játszott. A világbajnokság időpontjára azonban az államszövetség felbomlott, így a jogutód szerb labdarúgó-válogatott az újonnan megalakult, független Montenegró játékosait nélkülözvén vett részt magán a döntőn.

Az 1982-es VB óta mind a hat szövetség képviseltetheti magát a záró szakaszban.

Kabalák A világbajnokság hivatalos kabalái Goleo és Pille voltak. Goleo egy oroszlánt ábrázol, aki német válogatott mezt visel 06-os számmal, ami a 2006-os évre utal, társa pedig egy beszélő focilabda. A Goleo a „goal” (gól) és a „leo” (oroszlán) szavak összetételéből ered. Németországban a „Pille” a focilabda hétköznapi neve.

Helyszínek A világbajnokság mérkőzéseit Németország 12 városában rendezték. BerlinDortmundMünchenStuttgartOlimpiai StadionSignal Iduna ParkAllianz ArenaGottlieb-Daimler-StadionFérőhely: 72 000Férőhely: 65 000Férőhely: 66 000Férőhely: 52 000180px180px180px180pxGelsenkirchenHamburgVeltins-ArenaAOL ArenaFérőhely: 52 000Férőhely: 50 000180px180pxFrankfurtKölnCommerzbank-ArenaRheinEnergieStadionFérőhely: 48 000Férőhely: 45 000180px180pxHannoverLipcseKaiserslauternNürnbergAWD-ArenaZentralstadionFritz Walter StadioneasyCredit-Stadion(Frankenstadion)Férőhely: 43 000Férőhely: 43 000Férőhely: 46 000Férőhely: 41 000180px180px180px180px

Részt vevő csapatok

Afrika (CAF)

Ázsia (AFC)

Dél-Amerika (CONMEBOL)

Óceánia (OFC)

Európa (UEFA)

Észak- és Közép-Amerika (CONCACAF)

Játékvezetők A labdarúgó-világbajnokságon először működtek közre állandó játékvezetői hármasok. A nemzetközi labdarúgó-szövetség (FIFA) ettől a döntéstől azt remélte, hogy kevesebb lesz a tévedés és a kommunikációs probléma a játékvezetők és asszisztenseik között. A bíróknak és asszisztenseiknek több elméleti és fizikai tesztet kellett teljesíteniük és csak a legjobb eredményt elérők lehettek ott a tornán. Szintén újítás volt a korábbi tornákhoz képest, hogy minden játékvezetőnek három asszisztenst kellett megneveznie és csak az a játékvezető kapott feladatot a világbajnokságon, akinek legalább két segítője is megfelelt a FIFA által támasztott követelményeknek. Az új rendszer legnagyobb vesztese az akkori legjobb spanyol játékvezető, Manuel Mejuto González és a német Herbert Fandel - aki Markus Merk mögött második volt a német játékvezetők rangsorában -, mindketten azért maradtak le a tornáról, mert csak egy segítőjük felelt meg a felmérések során.

Esszám Abd el-Fattáh   Carlos Amarilla   Benito Archundia Massimo Busacca Coffi Codjia Frank De Bleeckere Horacio Elizondo Valentyin Valentyinovics Ivanov Kamikava Tóru Jorge Larrionda Shamsul Maidin Luis Medina Cantalejo Markus Merk Ľuboš Micheľ Graham Poll Eric Poulat Marco Rodríguez Roberto Rosetti Óscar Ruiz Carlos Simon Mark Shield

Partjelzők

Ázsia Hirosima Josikazu Kim Dejong Prachya Permpanich Jevgenyij Volnyin

Afrika Celestin Ntagungira Aboudou Aderodjou Eisa Ghuloum Dramane Danté Mamadou N’Doye

Észak- és Közép-Amerika Leonel Leal Héctor Vergara José Ramirez José Luis Camargo

Dél-Amerika Darío García Rodolfo Otero Aristeu Tavares Ednilson Corona Fernando Tamayo José Navia Amelio Andino Manuel Bernal Walter Rial Pablo Fandiño

Európa Peter Hermans Walter Vromans Christian Schräer Jan-Hendrik Salver Victoriano Giraldez Carrasco Pedro Medina Hernandez Roman Slyško Martin Balko Cristiano Copelli Alessandro Stagnoli Nyikolaj Golubev Francesco Buragina Matthias Arnet Philip Richard Sharp Glenn Turner Lionel Dagorne Vincent Texier

Óceánia Nathan Gibson Ben Wilson

Csoportkör bélyegkép|A torna hivatalos labdája, a Teamgeist (magyarul: csapatszellem) 2005. december 9-én, Zürichben sorsolták ki a csoportok beosztását.

Minden csoportból az első két helyezett jutott a kieséses szakaszba. A csoporton belüli rangsorolás szempontjai az alábbiak voltak: A megszerzett pontok száma az összes csoportmérkőzésen (3 pont a győzelem, 1 pont a döntetlen, 0 pont a vereség) Gólkülönbség az összes csoportmérkőzésen Több lőtt gól az összes csoportmérkőzésen Ha két vagy több csapat az összes fenti mutatóban megegyezik, akkor a rangsorolás az alábbiak alapján történik: Az érintett csapatokkal szembeni meccseken szerzett pontok száma Az érintett csapatokkal szembeni meccseken elért gólkülönbség Az érintett csapatokkal szembeni meccseken lőtt több gól Sorsolás

Figyelmeztetések A piros lap automatikus eltiltást jelentett a következő mérkőzésről. Két különböző meccsen szerzett sárga lap után is egy mérkőzéses eltiltás következett, de a sárga lapok törlődtek az egyenes kieséses szakasz kezdetekor. Ha valamelyik játékos az utolsó csoportmérkőzésen megkapta a második sárga lapját, akkor a nyolcaddöntőben nem játszhatott. Ha egy játékos csapata utolsó világbajnoki meccsén szerzett eltiltást, akkor az a következő hivatalos nemzetközi mérkőzéséről való eltiltást eredményezte.

A csoport

B csoport

C csoport

D csoport

E csoport

F csoport

G csoport

H csoport

Egyenes kieséses szakasz

Ebben a szakaszban, ha a rendes játékidő (90 perc) döntetlennel végződött, akkor kétszer 15 perces hosszabbítás következett. Ha a hosszabbítás végén is döntetlen volt az állás, akkor büntetőpárbaj következett.

Nyolcaddöntők

Negyeddöntők

Elődöntők

Bronzmérkőzés

Döntő

A 2006-os labdarúgó-világbajnokság győztese4. cím

Díjak Aranycipő:Aranylabda:Jasin-díj:Legjobb ifjúsági játékos:FIFA Fair play-díj:Legszórakoztatóbb csapat: Miroslav Klose Zinédine Zidane Gianluigi Buffon Lukas Podolski

A világbajnokság válogatottja (All Star Team) A FIFA Technikai Bizottsága ezen a világbajnokságon is összeállította azt a 23 játékosból álló keretet, amelybe a torna legjobb játékosai kerülhettek be. A válogatás alapját az egyenes kieséses szakaszban nyújtott teljesítmény adta. KapusokVédőkKözéppályásokCsatárok Gianluigi Buffon Jens Lehmann Ricardo Pereira Roberto Ayala John Terry Lilian Thuram Philipp Lahm Fabio Cannavaro Gianluca Zambrotta Ricardo Carvalho Zé Roberto Patrick Vieira Zinédine Zidane Michael Ballack Andrea Pirlo Gennaro Gattuso Francesco Totti Luís Figo Maniche Hernán Crespo Thierry Henry Miroslav Klose Luca Toni

Gólszerzők A gólkirály, Miroslav Klose, megkapta az Adidas aranycipő diját.

5 gólos Miroslav Klose

3 gólos

2 gólos

1 gólos

Öngólok Carlos Gamarra Brent Sancho Cristian Zaccardo Petit

Végeredmény Az első négy helyezett utáni sorrend nem tekinthető hivatalosnak, mivel ezekért a helyekért nem játszottak mérkőzéseket. Ezért e helyezések meghatározása a következők szerint történt: több szerzett pont (a 11-esekkel eldöntött találkozók a hosszabbítást követő eredménnyel, döntetlenként vannak feltüntetve), jobb gólkülönbség, több szerzett gól, nemzetnév. thumb|300px|right|A 2006-os labdarúgó-világbajnokságon részt vevő országok helyezései

Közvetítések Magyarországon első alkalommal egy kereskedelmi csatorna, az RTL Klub szerezte meg a közvetítési jogokat. Valamennyi mérkőzés élőben került képernyőre, viszont egy részüket a Sportklub adta, ami nem minden háztartásban volt fogható. A nyolcaddöntőig stúdióból zajlott a kommentálás, a riporterek Hajdú B. István, Léderer Ákos, Hethéssy Zoltán és Világi Péter voltak, a szakkommentátorok Urbán Flórián, Kovács Kálmán, Nagy László és Verebes József. A legjobb nyolc csapat mérkőzéseire Léderer és Hajdú B. kiutaztak a helyszínre, a bronzmérkőzést és a döntőt utóbbi kommentálta.

Érdekességek Az akkori világranglista 11. helyén álló Dánia és Nigéria nem tudta kiharcolni a részvétel jogát, Togo viszont szerepelt annak ellenére, hogy csak a 61. helyen állt a ranglistán. Svájc csapata úgy esett ki, hogy egyetlen gólt sem kapott a világbajnokság során. A tornán négy mérkőzést játszottak, 4–0-s összesített gólkülönbséggel. Mivel azonban utolsó mérkőzésükön, Ukrajna ellen, a tizenegyes-párbajban egyetlen büntetőt sem sikerült értékesíteniük, így búcsúzniuk kellett. A "nürnbergi mészárlás"-ként elhíresült nyolcaddöntős mérkőzésen az orosz Valentyin Valentyinovics Ivanov játékvezető a Hollandia–Portugália mérkőzésen 16 sárga és 4 piros lapot mutatott fel a játékosoknak. Ez a világbajnokságok történetének legtöbb lappal tarkított mérkőzése. Az angol Graham Poll az Ausztrália–Horvátország mérkőzésen a 61. percben sárga lapot mutatott fel a horvát Josip Šimunićnak. Ezt megtette a 90. percben is, de elfelejtette a piros lapot felmutatni. Három perccel később, a meccs lefújása után újra sárga lappal jutalmazta a horvát játékos viselkedését, és ekkor már a piros lapot is felmutatta. A brazil Ronaldo ezen a tornán döntötte meg Gerd Müller gólrekordját. A brazil a torna előtt 12 találatot ért el, ezzel holtversenyben állt Pelével, de a torna során Pelét, Just Fontaine-t és Gerd Müllert is maga mögé utasította, és 15 góllal ő vette át a vezetést az összesített világbajnoki góllövőlistán. Ezt a rekordot 2014-ben döntötte meg a 2006-os torna gólkirálya, Miroslav Klose.