thumb|300px|Krisna és a pásztorlányok thumb|300px|Krisna és Rádha A Gíta Govinda (Dévanágari írással: गीत गोविन्द) 12. századi költő, Dzsajadéva munkája.
A költő Kenduliszaszanban született, közel az Oriszai Purihoz. A mű Krisna és a vrindávani gopik (tehénpásztorlányok) kapcsolatáról szól, különösen egy Rádha nevű lánnyal szövődő szerelméről. A mű nagy jelentőségű a hinduizmus bhakti tradíciójának fejlődése szempontjából is.
Felépítése A Gita Govindának 12 fejezete van. Minden fejezet 24 alrészből (prabandha) áll. A prabandhák páros nyolcas csoportokat tartalmaznak, az úgynevezett ashtapadisokat. Megjegyzendő, hogy a műben a Rádhára eső rész nagyobb, mint Krisnáé. Az évek során többféle kompozíciót és koreográfiát inspirált a téma az indiai klasszikus táncművészetben is.
Rövid tartalom thumb|300px|Krisna és Rádha A verseskötet ismerteti a Krisnának Rádha, a tehénpásztorlány iránti szerelmét, hűtlenségét. Az emberi lélek kóborlásait, a valódi hűséget szimbolizálja, majd visszatérését Istenhez, amely azt létrehozta.
Fordítások
A Gíta Govindát angol nyelvre először Sir William Jones fordította 1792-ben, majd 1977-ben Barbara Stoler Miller fordította le újra angolra. A könyv „Love Song of the Dark Lord: Jayadeva's Gita Govinda”() címmel jelent meg.
A Gíta Govindát már több nyelvre lefordították világszerte és úgy vélik, hogy az egyik legjobb példa a szanszkrit tradicionális költészetre. A mű magyar fordítása Weöres Sándor munkája. A vers eredeti, lüktető ritmusát tükröző fordítás egy részlete:
Magyarul Dzsajadéva: Gíta Govinda. Pásztorének; nyersford. Vekerdi József, ford. Weöres Sándor; Magvető, Bp., 1982
Jegyzetek
Források
További információk
Kapcsolódó szócikkek Kámaszútra India képzőművészete és építészete Indiai irodalom
Kategória:Indiai irodalmi művek