Mirdza Kempe (Liepāja, 1907. február 9. – 1974. április 12.) lett költő, drámaíró. Lettország népművésze, szovjet Lettország egyik legismertebb költőnője.
Élete Liepajában, Lettország jelentős kikötővárosában született. Korán elvesztette édesapját, félárva lett. 1927-ben a Lett Tudományegyetemen közgazdasági tanulmányokba kezdett, de hamarosan anyagi okokból ott kellett hagynia az egyetemet. Az egyetemi tanulmányainak megszakadása után a rigai rádiónál helyezkedett el és bemondónőként dolgozott. 1940-ben a szovjet megszállást követően a rádió irodalmi osztályát vezette. A német megszállás elől Asztrahánba evakuálták, itt kezdett el színdarabokat írni. Asztrahánból Moszkvába költözött. 1947-ben tért vissza Rigába, a Rigai Bábszínház művészeti vezetője lett.
Művészete Fiatal korától írt verseket. Első költeménye már 1923-ban megjelent, de az első önálló verseskötete csak 1946-ban került kiadásra „Rita Vejs” („Reggeli szél”) címen. Fordítói munkássága is 1923-ban indult, ekkor fordította lettre Puskin Mozart és Salieri című művét.
1957-ben a Lett SZSZK érdemes művésze, 1967-ben népművésze címet kapott. Költészete változatos, egyaránt írt közéleti ihletésű verseket és személyes élményeken alapulókat szelíd lírai alkotásokat is. Drámaírói működése sokkal sematikusabb, ezek a művei a szocialista realizmus sablonjai alapján születtek.
Írói munkássága mellett jelentős a műfordítói tevékenysége is. A világirodalom nagyjait ültette át lett nyelvre, mások mellett Shakespeare, Cervantes, Swift, Walt Whitman fordítója volt. Különleges szerepe volt az indiai irodalom fordításában és népszerűsítésében Lettországban valamint a Szovjetunióban. Az indiai műveket ugyanis nem csak lettre, hanem orosz nyelvre is fordította. Az ő versei is több kiadásban megjelentek bengáli nyelven, ezért 1971-ben a nyugat-bengáli Visva-Bharati Egyetem díszdoktorává avatták. 1974. április 12-én halt meg.
Művei Költői művei Rīta vējš („Reggeli szél”) – 1946 Drauga vārdi („A jó barát szavai”) – 1950 Mieram un dzīvībai („Békének és élőknek”) – 1951 Mirkļu mūžība („A perc örökkévalósága”) – 1964, Szovjetunió Állami díja Es nevaru klusēt („Nem tudok hallgatni”) – 1959 Skaudrā liesma („Éles láng”) – 1961 Gaisma akmenī („Fény a kövön”) – 1967 Cilvēka ceļš („Az ember útja”) – 1969 Ērkšķuroze („Vadrózsa”) – 1973
Magyar fordítások
Jegyzetek
Források
Kategória:Lett költők, írók Kategória:1907-ben született személyek Kategória:1974-ben elhunyt személyek Kategória:Shakespeare-fordítók Kategória:Szovjet költők