Uroš Predić (Урош Предић, Predics Uros – Orlód, 1857. november 25. – Belgrád, 1953. február 11.) a 19. század végének és a 20. század első felének egyik legnagyobb hatású akadémikus (realista) szerb festője.

Életpályája Édesapja Petar Predić görögkeleti (ortodox) lelkész volt Orlódon. Előbb szülőfalujában, majd Cserépalján szerb nyelvű elemi iskolába járt. A középiskolai tanulmányait a pancsovai Magyar Királyi Állami Reálgimnáziumban végezte (1869–1876). Szerb ösztöndíjjal Bécsbe ment a Művészeti Akadémiára festészet tanulni. Nagy hatással volt rá a történeti festészet professzora Christian Griepenkerl (1839–1912). Egy portréjáért Gundel-díjat kapott (A haragos kislány – 1879).A Gundel-díj a bécsi Képzőművészeti Akadémián, 6 művészeti osztályából kiosztásra kerülő képzőművészeti díj, amit Paul Anton von Gundel udvari tanácsos 1782-ben alapított. Akadémia tanulmányai befejeztével (1880) mestere magánstúdiójában dolgozott, és az Akadémia asszisztense volt (1883–1885). Azokban az években Gripenkerl Theophil Edvard von Hansen (1813–1891) építésszel együtt dolgozva a bécsi parlament 13 frízét festette meg, amely munkában Predić is részt vett.A frízek, benne Predić alkotásai, a második világháború alatt megsemmisültek. Úgy tudott, hogy a mitológiai és az antik történelmi témájú képek közül ő festette a „Nesztór, Pülosz öreg királya csitítja tanítványát, az Agamemnónra haragvó Akhileuszt ”, a „Numa Pompilius”, a „Lükurgosz, a jogalkotó”, az „Eumenész király a római szenátus előtt”, a „Cicero és Catilina”, az „Arisztotelész II. Philipposz makedón király udvarában” és a „Constantinus szabadságot ad a keresztényeknek” című történeti jeleneteket.Uroš Predić

Családi kötelességei haza szólították a magyarországi Bánátba. Orlódon egy sor képet festett a falusi parasztemberekről (1885–1889). A Szerb Királyságba, Belgrádba költözött (1890), s haláláig ott volt az állandó otthona, bár onnan is hosszabb-rövidebb ideig Újvidéken (1890), majd Óbecsén (1893) és ismét évekre Orlódon tartózkodott (1894–1909). Ezekben az években több mint 60 festményt festett; az életében készített ikonosztázionok (Óbecse (1889–1893), Perlasz (1894–1898), Orlód (1926–1928), Grgeteg-kolostor (1901–1902), Ruma, Pancsova (1908)…) mintegy 1000 ikonjának legtöbbjét ekkor festette. Oltárképeinek művészi szépsége, értéke alapján a közelmúlt évszázadainak egyik legjelentősebb szerb ikonfestője lett. A szerb történelem eseményeit megjelenítő képeivel nemzete egyik szeretett és ismert művészeként ismerték és ismerik ma is.

Visszatérve Belgrádba már folyamatosabban, haláláig a városban élt (1909–1953). Egy-egy elvállalt festői feladat teljesítésére, vagy képei kiállításának megnyitójára hagyta el a fővárost. Így rövidebb ideig tartózkodott Óbecsén (1923), a Bogdan Dunđerski kastélyhoz épült kápolna ikonjainak elhelyezésekor.Bogdan Dunđerski (1861–1943) a Vajdaság bácskai-részének legnagyobb földbirtokosa volt. Görögkeleti vallású, szerb hazafiként mint a magyar parlament tagja, politikájával és gazdasági hatalmával mindig nemzete érdekeit képviselte, szolgálta. Fiatalon barátság alakult ki közte és Uroš Predić közt. Az 1920-as évek elején Dunđerski a Bácska keleti részén, Becse és Topolya között, Becsétől 14 km-re, 65 hektárnyi területen épületegyüttest (kastély, lovarda, kis-kastély, kiszolgáló létesítmények) építtetett. Sikerült megnyernie Predić-et arra, hogy a kastély parkjában a (temetkezési)kápolna ikonosztázionjának képeit megfesse. Az elkészült alkotások – hasonlóan az orlódi templom ikonosztázához – már kevésbé díszesek, ám értékében kimagasló művészi alkotások, amelyen megfigyelhetők Uroš Predićnek a romantikus realizmus formavilágától kissé távolodó művészi törekvései. A két férfi barátsága, ha nem is volt töretlen, de Dunđerski haláláig élő maradt. A II. világháború után Predić a „természetes nemességű” és „kisugárzó teljesítményei által… vonzó” barátjáról írt, és úgy emlékezett, hogy soha és sehol nem érezte oly boldognak és elégedettnek magát, mint a Becsén eltöltött napok alatt.

Az egyik alapítója volt a művészek „Lada”-Társaságnak (1904), melynek hosszú ideig elnöki tisztét töltötte be. A Szerb Királyi Akadémia tagjának választották (1909/1910), és ugyancsak alapítója és első elnöke volt Belgrádban a Képzőművész Egyesületnek (1919). Képeivel részt vett az 1889-es párizsi világkiállításon. Önálló kiállításai voltak: Belgrád (1888, 1910, 1920, 1949), Újvidék, Karlóca, Pancsova és Versec (1890).

Haláláig fáradhatatlanul dolgozott. Néhány hónappal halála előtt elesett, és eltörte a lábát. Belgrádban hunyt el 96. életévében. Kívánsága szerint szülőfalujában, a bánáti Orlódon temették el.

Alkotásai (válogatás) Torony a holdfényben (1874 – Kula na mesečini) Fiú a kirakat előtt (1879 – Decak pred izlogom) A Kutina-dülő Orlódon (1880 – Kutina kod Orlovata) Látomás a felhőkben (1887 – Vizija u oblacima) Árva az anyja sírjánál (1888 – Siroče na majčinom grobu) A kis filozófus (1888) Vidám cimborák (1888/1889? – Vesela braća) Hercegovinai menekülők (1889 – Hercegovački begunci) Amoretti (1891) Lázár cár lemond a földi királyságról (1900 – Knez Lazar se ordiče zemaljskog carstva) Betekintés a rózsakapun (1916 – Pogled kroz luk ruža) Akt (1917) Lány a kútnál (1918; 1936 – Devojka na studencu) A koszovói lány (1919 – Kosovka devojka) Szent Száva megáldja a szerbeket (1921– Sv. Sava blagosilja Srpchad) Szent Miklós megmenti a hajótörötteket (1932)

Portrékból: A haragos kislány (1887) Szorgalmas kezek Morva lány (Lány kékben –1879/1880) Olasz lányka (1882) A szép Ágnes (1882) Natalia királynő (1890) Aleksandar Karadjordjevic herceg Nikola Markovic (1891) Milan Savić (1900) Asszony fehérben (1905) Bogdan Dundjerski, óbecsei földbirtokos (1908) Zorka Predić Popović (1911) Kislányportré (1912) Nikola Nestorovic (1914) Önarckép (1916) Olga Kosanovič (1916) Marko Murat (1919) Djordje Jovanovic, szobrász (1919) Zivojin Misic tábornagy Jovan Zuovic (1921) Petar I Karadjordjević király (1921) Irinej Ćirić püspök (1923) Konstanrin Danil Zagorka (1937)

Jegyzetek

Fordítás

Források Ismerjük meg EGYMÁST! – Predić, Uroš – a 75. személy életadatai – Hozzáférés ideje: 2012. október 12. Az ikonfestő Uroš Predić – szerb videó angol felirattal – Hozzáférés ideje: 2012. október 12.

További információk Uroš Predić – szerb videó – Hozzáférés ideje: 2012. október 12. Uroš Predić– szerb – Hozzáférés ideje: 2012. október 12. Uroš Predić – szerb, képekkel! – Hozzáférés ideje: 2012. október 12. Petar Meseldzija: Uroš Predić (Orlovat 1857 – Belgrade 1953) – Muddy Colors an illustration collective, 2012. február 27.-i közlés – angol, több képpel! – Hozzáférés ideje: 2012. október 12. Uroš Predić élete és művészete – szerb videófilm – Hozzáférés ideje: 2012. október 12. Uroš Predić – képei és képek éltéből – Hozzáférés ideje: 2012. október 12. A becsei ikonosztáz – Hozzáférés ideje: 2012. október 12. A perlaszi ortodox templom – Hozzáférés ideje: 2012. október 12. A Grgeteg kolostor – templombelső és kripta – Hozzáférés ideje: 2012. október 12. A Grgeteg kolostortemplom ikonosztáza – Hozzáférés ideje: 2012. október 12. A pancsevói ikonosztáz – szerb nyelvű videó – Hozzáférés ideje: 2012. október 12. Az orlódi templom ikonosztáza, ikonjai – panoramio képek – Hozzáférés ideje: 2012. október 12. Pavle „Paja” Jovanović és Uroš Predić portrék – Matica Srpska képtára, Újvidéki Múzeum – Hozzáférés ideje: 2012. október 12.

Képek

Kategória:Szerb festők Kategória:1857-ben született személyek Kategória:1953-ban elhunyt személyek