Paavo Nurmi (Turku, 1897. június 13. – Helsinki, 1973. október 2.) finn „csodafutó”. Az 1920-as években a világ legjobb közép- és hosszútávfutója volt, sok világrekordot állított be a legkülönbözőbb távokon, 1500 m-től 20 km-ig. A „futók királyának” és a „repülő finn”-nek is elnevezett Nurmit minden idők egyik legnagyobb olimpikonjának és atlétájának tartják.
Családja és ifjúkora Szülei Johan Fredrik Nurmi ács és Matilda Wilhelmiina Laine voltak. Nurmi testvérei, Siiri, Saara, Martti és Lahja 1898-ban, 1902-ben, 1905-ben illetve 1908-ban születtek. 1903-ban a Nurmi család Raunistulából egy 40 négyzetméteres lakásba költözött Turku központjában, ahol Paavo Nurmi 1932-ig lakott. A fiatal Nurmira és barátaira Alfred Shrubb angol hosszútávfutó gyakorolt hatást. Rendszeresen hat kilométert futottak vagy gyalogoltak, hogy Ruissalóban ússzanak, néha naponta kétszer is. Tizenegy éves korában Nurmi eredménye 1500 méteren 5:02 volt. Nurmi apja 1910-ben hunyt el, a következő évben pedig Lahja nevű nővére. A család nehéz anyagi helyzetben volt, a konyhájukat bérbe adták egy másik családnak, és maguk egyetlen szobában éltek. Nurmi tehetséges diák volt, de elhagyta az iskolát, hogy kifutófiúként egy pékségben dolgozzon. Noha az aktív futást elhagyta, bőven volt része edzésben, ahogy a nehéz kocsikat tolta felfelé Turku lejtős utcáin. Utóbb ennek tulajdonította hát- és lábizmai megerősödését.
15 évesen Nurmi újból elkezdett érdeklődni az atlétika iránt Hannes Kolehmainen hatására, akinek az 1912. évi nyári olimpiai játékokon nyújtott teljesítménye alapján Finnország felkerült a sport világtérképére. Pár nappal később megvette első pár tornacipőjét. Nurmi nyáron elsősorban terepfutással, télen terepsízéssel edzett. 1914-ben Nurmi a Turun Urheiluliitto sportklub tagja lett, és megnyerte első versenyét 3000 méteren. Két évvel később edzésprogramját kiegészítette sétával, sprinttel és tornagyakorlatokkal. Továbbra is gondoskodott családjáról; új állásában, az Ab. H. Ahlberg & Co turkui műhelyében 1919. áprilisig dolgozott, amikor megkezdte katonai szolgálatát egy géppuskás alakulatnál. 1918-ban a finn polgárháború alatt Nurmi politikailag passzív maradt, és munkájára és olimpiai ambícióira koncentrált. A háború után nem csatlakozott az újonnan alapított Finn Munkások Sportszövetségéhez, hanem cikkekben kritizálta a szövetség vezetését a több munkatársát és atlétát ért diszkrimináció miatt.
Olimpiai pályafutása 1920, Antwerpen – 1924, Párizs
A hazájában addig ismeretlen Nurmi elsőként az 1920. évi nyári olimpiai játékokon szerepelt a finn csapatban. Első napján 1920. augusztus 17-én 5000 méteres távon állt rajthoz. Gyors kezdéssel igyekezett a többi futót rögtön az első szakaszban lerázni, de a francia Joseph Guillemot végig bírta az iramot, és a hajrában győzött. Ezt a vereséget Nurmi élete legkeserűbb vereségeként könyvelte el. Ez volt az egyedüli alkalom, hogy Nurmi nem finn futóval szemben maradt alul az olimpiai játékokon. Két nappal később aztán a távon Nurmi jobb taktikával legyőzte Guillemot-t, és megszerezte élete első olimpiai aranyérmét 31:45,8-as időeredménnyel. Ismét két nap múlva a 8 kilométeres terepfutás került sorra, amikor a kezdettől fogva vezető Guillemot 6 kilométer után kifáradva kiállt, majd a végső küzdelemben Nurmi 0,6 másodperc előnnyel nyert a svéd Erik Backman előtt. A terepfutásban a Paavo Nurmi, Heikki Liimatainen és Teodor Koskenniemi összetételű finn csapat legyőzte a brit és svéd csapatokat. Nurmi sikere a család számára azt jelentette, hogy a lakásukban lett villamos áram és folyóvíz. Az olimpia után Nurmi Helsinkibe költözött, ahol ösztöndíjjal elvégezte a Teollisuuskoulu ipari iskolát.
A Guillemot-tól elszenvedett vereség arra serkentette Nurmit, hogy versenyein kísérleteket végezzen, amelyeket azután aprólékosan kielemezett. Nurmi, akit korábban arról ismertek, hogy az első néhány körben szédületes iramot diktál, elkezdett stopperórát hordani, és az erőfeszítéseit sokkal egyenletesebben osztotta el az egész távon. Olyan szintre akarta tökéletesíteni akarta a technikáját és taktikáját, hogy a versenytársak erőfeszítéseit értelmetlenné tegye. 1921. június 20-án Stockholmban megkísérelte az világrekordot megdönteni, de a rossz körülmények miatt meghiúsult a próba. Június 22-én, két nap múlva ugyanez a kísérlet sikerült (30:40,2). 1922-ben Nurmi folytatta a megkezdett rekordvadászatot. Elsőként szeptember 4-én új világrekordot állított fel. Hannes Kolehmainen Stockholmban 1912-ben felállított eredményét (14:36,6) lehetetlennek tartották megdönteni. Nurmi önmagának felállított célja pontos beosztással 14:35 volt. Először szeptember 10-én próbálkozott, de a zuhogó esőben futva az eredmény csak a világ 3. legjobb ideje lett. Ismét két nap kellett a fordulathoz. A jó időben futott táv időeredménye 14:35,3, új világrekord.
Egy évvel később Nurmi új rekordot állított fel és egy mérföldön. Az a teljesítménye, hogy egyidejűleg tartotta az egy mérföld, és világcsúcsát, sem előtte, sem utána nem sikerült senkinek. Nurmi kipróbálta sebességét 800 méteren is, és új országos csúccsal nyerte a finn bajnokságot. 1923-ban Nurmi mérnöki diplomát szerzett és hazatért, hogy felkészüljön a következő olimpiai játékokra.
Nurmi részvételét az 1924. évi nyári olimpiai játékokon egy térdsérülés veszélyeztette, amit az év tavaszán szenvedett el, felgyógyult, és folytatta a napi kétszeri edzéseket. Június 19-én Nurmi kipróbálta az olimpiai időbeosztást a helsinki Eläintarha Stadionban azzal, hogy az és távot egy óra leforgása alatt teljesítette, és mindkét számban világcsúcsot döntött. A párizsi olimpiai játékokon az 1500 méteres futás döntőjében az első 800 méteren közel 3 másodperccel gyorsabban futott. Egyedüli kihívója, az amerikai Ray Watson az utolsó kör előtt feladta, így Nurmi lassíthatott, és így is nyert Willy Schärer, H. B. Stallard és Douglas Lowe előtt, három másodpercet javítva az olimpiai csúcson. Az futás döntője kevesebb mint két óra múlva kezdődött, és Nurmit kemény kihívás elé állította honfitársa, Ville Ritola, aki már megnyerte a akadályfutást és a síkfutást. Ritola és Edvin Wide úgy gondolták, hogy Nurmi fáradt, és megpróbálták kifullasztani azzal, hogy világcsúcs-ütemben futottak. Észrevéve, hogy nem az idő, hanem két vetélytársa ellen kell küzdenie, Nurmi a fűre dobta stopperóráját. A finnek utóbb lehagyták a svédet, és egymással folytatták a küzdelmet. A célegyenesben Ritola kívülről sprintelt, de Nurmi gyorsított az ütemen, és egy méterrel megelőzte riválisát.
Az egyéni mezei terepfutás (10650 m) napján 45 °C-os hőség volt, ami miatt a 38-ból 15 versenyző feladta a futamot. Nyolc döntőst hordágyon vittek el. Wide, aki az elején vezette a futamot, szintén feladta, és tévesen az a hír terjedt el, hogy meghalt a kórházban. Nurmin csak a fáradtság enyhébb jelei mutatkoztak miután Ritola előtt közel másfél perccel elsőként ért célba. Úgy tűnt, hogy Finnország csapata elveszti az aranyérmet, mivel Liimatainen betámolygott a stadionba, de alig haladt előre. Egy előtte futó atléta a cél előtt elájult, és Liimatainen megállt, és megpróbált kijutni a pályáról, mert azt hitte, hogy már célba ért. A nézők hosszas kiabálása után felismerte a helyzetet, a jó irányba fordult, és tizenkettediknek ért célba biztosítva a finn csapatnak az aranyérmet. A jelenlevőket megrázták az események, és az olimpiai szervezők elhatározták, hogy a mezei futást kiveszik az olimpiai sportágak közül.
A következő napon, a csapatfutásban Nurmi és Ritola végzett az első két helyen, míg Elias Katz ötödik lett, így a finn csapat aranyérmet szerzett. Nurmi öt versenyszámban öt aranyérmet szerzett, de keserű szájízzel távozott, mivel a finn hivatalos személyek a sztárfutóknak osztották a futamokat, így nem tudta megvédeni olimpiai címét , vagyis azon a távon, amit a legjobban kedvelt. Visszatérve Finnországba Nurmi világcsúcsot javított , ami közel 13 évig maradt érvényben. Ekkor egyidejűleg tartotta az , az egy mérföldes, , és síkfutás világcsúcsát.
Amerikai turné és 1928, Amszterdam
1925-ben Nurmi egy széles körben reklámozott turnéra indult az Amerikai Egyesült Államokba. Öt hónap alatt 55 versenyen vett részt (ebből 45 fedett pályás), amelyek közül az elsőt január 6-án tartották a Madison Square Gardenben. Nurmi egy mérföldön legyőzte Joie Rayt és Lloyd Hahn t, 5000 méteren Ritolát, és új világcsúcsot állított fel mindkét távon. Nurmi további tíz fedett pályás világcsúcsot döntött meg szabályos versenyeken, és számos legjobb időt ért el a ritkább távokon. 51 versenyen nyert, egyet feladott és három versenyen vesztett. Az utolsó versenyén a Yankee Stadionban második lett a fél mérföldes távon az amerikai Alan Helffrich mögött. Helffrich győzelme véget vetett Nurmi 121 versenyből álló, négy éven át tartó veretlenségi sorozatának a 800 méter feletti távokon. Noha mindennél jobban gyűlölt veszteni Nurmi elsőként gratulált Helffrichnek. A turné rendkívül népszerűvé tette Nurmit az Amerikai Egyesült Államokban, és találkozhatott Calvin Coolidge elnökkel a Fehér Házban. Nurmi elhagyta Amerikát, attól félve, hogy túl sokat versenyzett, és kiégette magát.
Nurmi azon küzdött, hogy a reuma és Achilles-ín ellenére ne veszítse el a motivációját a futáshoz. 1926-ban kilépett műszaki rajzolói állásából, és üzleti tanulmányokba kezdett. Amikor részvénykereskedőként új pályára lépett, a pénzügyi tanácsadói között ott volt Risto Ryti, a finn jegybank igazgatója. 1926-ban Nurmi megdöntötte Wide világrekordját 3000 méteren Berlinben, utána Stockholmban javított az eredményén, annak ellenére, hogy Nils Eklöf ismételten megpróbálta lelassítani, hogy Wide-ot segítse. Nurmi dühös volt a svédekre, és megfogadta, hogy soha többet nem áll ki Eklöf ellen. 1926. októberben vesztett egy 1500 méteres futamban a német Otto Peltzerrel szemben, és a világcsúcsát is megdöntötték. Első ízben történt több mint öt év és 133 verseny során, hogy Nurmit legyőzték egy 1000 méter feletti távon. 1927-ben Nurmit a finn vezetők felfüggesztették, mert nem volt hajlandó Eklöf ellen versenyezni a finn-svéd nemzetközi atlétikai versenyen, és lemondták a Peltzer elleni visszavágót. Nurmi befejezte az évadot, és november végén azzal fenyegetőzött, hogy nem vesz részt az 1928. évi nyári olimpiai játékokon. Az 1928-as olimpiára való válogatás során Nurmi harmadik lett 1500 méteren az utóbb arany- illetve bronzérmet szerző Harri Larva és Eino Purje mögött, és elhatározta, hogy a hosszabb távokra koncentrál. A programjába felvette az akadályfutást is, noha korábban csak kétszer versenyzett ebben a számban, legutoljára 1922-ben győzött két mérföldes akadályfutásban a brit bajnokságon.
Az 1928-as olimpiai játékokon Amszterdamban Nurmi három versenyszámban indult. Végig Ritola mögött futva és a célegyenesben előzve megnyerte a 10 000 méteres síkfutást. Az 5000 méteres síkfutás döntője előtt Nurmi átkozta magát a 3000 méteres akadályfutás selejtezője miatt, ahol a hátára esett a vízen átugrásnál, és meghúzódott a csípője és a lába. Lucien Duquesne megállt, hogy felsegítse, amit Nurmi úgy köszönt meg, hogy átengedte neki a győzelmet, amit Duquesne köszönettel elutasított. 5000 méteren Nurmi megpróbálta megismételni ugyanazt a taktikát Ritola ellen, de csapattársa elhúzódott. Nurmi, aki sokkal fáradtabbnak nézett ki, mint előtte bármikor, alig tudta lehagyni Wide-ot és megszerezni az ezüstérmet. Nem sok ideje maradt a sérülések gyógyítására vagy kipihenésére, mert következő napon kezdődött a 3000 méteres akadályfutás. Míg Nurmi az akadályokkal küzdött, Finnország akadályfutó-specialistája, Toivo Loukola előnyt szerzett. A legutolsó körben Nurmi kiugrott a többiek közül, és kilenc másodperccel végzett a világcsúcsot döntő Loukola mögött; Nurmi eredménye is jobb volt, mint az előző rekord.
Hosszabb távok