Jean Cocteau (teljes nevén Jean Maurice Eugène Clément Cocteau) (Maisons-Laffitte, 1889. július 5. – 1963. október 11.) francia költő, író, festő, színész és filmrendező.
Élete 150px|bélyegkép|bal|Federico de Madrazo y Ochoa festménye (1911 körül) 10 évesen kezdett el írni, és 16 évesen publikálták első versét. A színház szerelmese lett már egész fiatal korában, legyen az cirkusz, jégrevü vagy a Comédie-Française előadása. 1917-ben Szergej Gyagilev párizsi Orosz Balett társulatának írta Parádé című balettjét, 1920-ban pedig az Ökör a háztetőnt. A Montparnasse művésznegyedében megismerte Picassót, Amedeo Modiglianit, Guillaume Apollinaire-t és Max Jacobot, akin keresztül megismerte a 16 éves költő-ifjút, Raymond Radiguet-t. Cocteau beleszeretett a fiúba (!): verseinek klasszikus egyszerűségét is mélyen tisztelte. A 21 éves fiú elvesztésekor az ópiumhoz fordult, és megírta Heurtebise, az angyal című versét. 1926-os Orpheusz című drámája megrázta a modern színházat. 1950-ben forgatókönyvet írt belőle, Orpheusz végrendelete című, de filmet csak 10 évvel később, 1960-ban rendezett az eredeti forgatókönyvének alapján.
253px|bélyegkép|Amedeo Modigliani festményén, 1916 1930-ban forgatott, A költő vére című, első szürrealista filmjében Cocteau saját múltját viszi vászonra. 1934-es Pokolgép című drámájában az Oidipusz-történetet dolgozta fel, amely a saját bevallása szerint nagyon közel állt hozzá. Magánéletében az 1946-os A Szép és a Szörnyeteg című filmjének főszereplője, Jean Marais lett szerelmi életének főszereplője. Cocteau soha nem vallotta magát filmrendezőnek, sokkal inkább költőnek. Alkotásai közül ez a mű mindmáig a legkedveltebb. Jean az események színhelyéül egy csodálatos kastélyt választott. A gyertyatartók nem hagyományos kandelábereken állnak, hanem a falakból kinyúló élő emberi karok fogják őket. A tükrök folyékony kapuk egy másik világba, a szobrok megelevenednek.
„A legendák előjoga a kortalanság” – mondja a narrátor az Orphée film elején, 1949-ben. Cocteau fantáziafilmje önéletrajzi alkotásként is szemlélhető. Orpheuszt Cocteau szerelme, Jean Marais játszotta. Cocteau lenyűgözően használta a visszafelé mozgást és a háttérvetítést.
1950-ben berendezte a Villa Santo-Sospirt Saint-Jean-Cap-Ferrat-ban és monumentális freskósorozatba fogott a mentoni városházán, a Villefranche-sur-Mer-i Saint Pierre-kápolnában, valamint a Milly-la-Forêt-i templomban, melynek kertjében röviddel a freskók befejezése után eltemették. 74 évet élt. A kápolnát fogadott fia, Édouard Dermit festő fejezte be.
Irodalmi művei Az Eiffel-torony jegyespárja (1922), dráma Antigoné (1922), dráma Orpheus (1926), dráma Vásott kölykök (1929), regény A pokolgép (1934), dráma Rettenetes szülők (1938), dráma Írógép (1941), dráma A kétfejű sas (1946), dráma
Magyarul A párisi fiú; ford. Szinnai Tivadar; Genius, Bp., 1925 (Új termés) Vásott kölykök. Regény; ford. Gyergyai Albert, Révai, Bp., 1942 (Veszedelmes Éden és Rettenetes gyerekek címen is) Jean Cocteau válogatott versei; szerk., bev. Szegzárdy-Csengey József; Európa, Bp., 1961 A szélhámos; ford. Tardos Tibor; inː A bál. Francia kisregények; Európa, Bp., 1965 Veszedelmes Éden; ford., utószó Gyergyai Albert; Franklin Ny., Bp., 1966 (Kozmosz könyvek) (Vásott kölykök és Rettenetes gyerekek címen is) Rettenetes gyerekek / Rettenetes szülők. Színmű; ford. Gyergyai Albert, Örkény István, utószó Réz Pál; Szépirodalmi, Bp., 1971 (Olcsó könyvtár) (Vásott kölykök és Veszedelmes Éden címen is) Az élő Gide; ford. Bajomi Lázár Endre; inː Ima az Akropoliszon. A francia esszé klasszikusai; vál., előszó, tan. Gyergyai Albert, jegyz. Somló Vera, Szávai János; Európa, Bp., 1977 A nagy mutatvány; ford. Gyergyai Albert, Pór Judit, Tardos Tibor; Európa, Bp., 1985 (Európa zsebkönyvek)
Filmjei Rendezőként Le testament d’Orphée (1960) L’Amour sous l’électrode (1955) La villa Santo-Sospir (1952) Coriolan (1950) Orphée (1949) Les parents terribles (1948) L’aigle à deux têtes (1947) A szép és a szörnyeteg (La Belle et la Bête) (1946) Le sang d’un poète (1930) Jean Cocteau fait du cinéma (1925)
Íróként Les parents terribles (2003/I) (TV) Drug-Taking and the Arts (1994) Le bel indifférent (1993) (play) Edwige Feuillère en scène (1993) Oedipus Rex (1992) (TV) (libretto) La voix humaine (1990) (libretto) Mujeres al borde de un ataque de nervios (1988) Oedipus Rex (1984) (TV) (libretto) Orphée (1983) (TV) Rettenetes szülők (1981) (TV) rend.: Felvidéki Judit Il mistero di Oberwald (1981) Les parents terribles (1980) (TV) La dame de Monte Carlo (1979) L’aigle à deux têtes (1975) (TV) Le bel indifférent (1975) (TV) Oedipus Rex (1972) (TV) (libretto) The Human Voice (1966) (TV) „Estudio 1” (1965) TV Series (epizód „Los padres terribles”) Thomas l’imposteur (1964) La Machine infernale (1963) (TV) Die Geliebte Stimme (1960) (play) Le Testament d’Orphée, ou ne me demandez pas pourquoi! (1960) La Princesse de Clèves (1960) (adaptáció) Anna la bonne (1958) Le bel indifférent (1957) Django Reinhardt (1957) (commentár) Pantomimes (1954) (commentár) Intimate Relations (1953) Ce siècle a cinquante ans (1951) La corona negra (1951) Orphée (1950) Les enfants terribles (1950) Les parents terribles (1948) L’aigle à deux têtes (1948) Ruy Blas (1948) L’amore (1948) (rész: „La voce umana”) La belle et la bête, La (1946) Les dames du Bois de Boulogne (1945)
Jegyzetek
Források Jean Cocteau – Literatúra Szerzői adatlapja a Molyon Francois Gashot: Jean Cocteau (Nyugat, 1925. 16-17. szám) jeancocteau.com
További információk
Cocteau grafikái (Art Institute Chicago) Artcyclopedia Billy Klüverː Egy nap Picassóval. Jean Cocteau 29 fényképe; ford. Thomas Cooper, Orosz Márton; Alapítvány a Komplex Kultúrakutatásért–Kepes Intézet, Eger, 2014
Kategória:Francia filmrendezők Kategória:Francia színészek Kategória:Francia írók Kategória:Francia drámaírók Kategória:Francia forgatókönyvírók Kategória:Francia festők Kategória:LMBT színészek Kategória:LMBT filmrendezők Kategória:LMBT költők, írók Kategória:LMBT képzőművészek Kategória:1889-ben született személyek Kategória:1963-ban elhunyt személyek Kategória:A Francia Akadémia tagjai Kategória:Szürrealista filmkészítők Kategória:A francia Becsületrend kitüntetettjei