A pozsareváci béke () a Habsburg Birodalom, a Velencei Köztársaság és az Oszmán Birodalom között 1718. július 21-én, Pozsarevácon megkötött békeszerződés, lezárva a Habsburg–török és a velencei–török háborút. A béke aláírásának következtében a történelmi Magyar Királyság területén megszűnt a török uralom.
Tartalma balra|180px|bélyegkép|Diaporáma egy pozsareváci kiállításon bélyegkép|jobbra|260px|A pozsareváci békekötés osztrák nyeresége
Nem teljesült az a Habsburg-ház követelése, hogy a török porta szolgáltassa ki „kellő büntetésük végett” Rákóczit, Bercsényit, Forgách Simont és Esterházy Antalt. Rákóczi és hívei az Oszmán Birodalom területén maradhattak. A szultán határozata szerint a bujdosó Rákóczit és híveit a Márvány-tenger partján fekvő Rodostóba internálta.
A törökök lemondtak a Temesi Bánságról, Szerbia és Bosznia északi részéről, Havasalföld nyugati feléről Ausztria javára, de megszerezték Velencétől annak peloponnészoszi birtokait. E békeszerződés után kezdődött a Temesi bánság betelepítése német telepesekkel.
A békekötést követő időszak lehetővé tette, hogy a pragmatica sanctio által a Habsburg uralom megszilárdulhasson Magyarországon.
Források
Pozsareváci béke, lexikon.katolikus.hu A pozsareváci béke megkötése, rubicon.hu Bánlaky: A magyar nemzet hadtörténelme - Az 1718. évi hadjárat. A pozsareváci béke., mek.oszk.hu
További információk Tarján Tamás: A pozsareváci béke megkötése
Kategória:Békekötések a magyarországi török háborúk során Kategória:1718