A szerelem imaszőnyege (hagyományos kínai: 肉蒲團; egyszerűsített kínai: 肉蒲团; pinjin hangsúlyjelekkel: Ròu pú tuán; magyar népszerű: Zsou pu tuan) az íróként, színműíróként és könyvkiadóként is ismert 李漁 / 李渔 (1611-1680) 20 fejezetes erotikus regénye. regényével 23 éves korában, 1634-ben még a Ming-dinasztia (1644-1911) korában elkészült, de a legrégebbi kiadása csak 1657-ből, már a mandzsu -dinasztia idejéből maradt fenn. Témája miatt sokáig betiltott és üldözött könyvnek számított. Sokáig a létezéséről sem tudott a nyugati irodalomtörténet, Kínában pedig inkább elhallgatták. Európai „felfedezője”, a német Franz Kuhn (1884-1961) volt, aki német fordítását óriási botrány közepette 1959-ben jelentette meg. Ő volt az is, aki először felismerte és kimondta, hogy A szerelem imaszőnyege a klasszikus európai irodalomtörténeti fogalmak szerint tulajdonképpen „tézisregény”, s ebben meghaladja a klasszikus kínai, pikareszk-szerű regények műfaji kereteit. Miklós Pál szerint „lélektani fejlődésregény”. A hatása és jelentősége elvitathatatlan. Több filmes feldolgozása is létezik.
Szerzője
A regény szerzője 李漁 / 李渔 (1611-1680), aki ugyan gazdag családban született, akinek a családi elvárás okán és az iskoláztatása révén hivatali karriert kellett volna befutnia, ő mégis inkább a bohém írástudók szabad életét választotta. Beutazta a birodalmat, színtársulatot szervezett és működtetett. Ő maga írta a színdarabokat (mintegy 19 színműve ismert), élete utolsó felében könyvkiadással és könyvkereskedelemmel foglalkozott. A 23 évesen írt regénye mellett A Mustármag Kert festészeti kézikönyve 芥子園畫傳 / 芥子园画传) című festészeti tankönyv összeállítása tekinthető a fő művének. Franz Kuhn, regénye első nyugati fordítója, a „kínai Shakespeare”-nek aposztrofálja őt.
Cselekménye A regény 1. fejezete nem tartozik szorosan a cselekményhez. Ebben a szerző, egy fejezete terjedelemben afféle előszóként, bevezetőként szól az olvasókhoz. Ez a rész általában kimarad az idegen nyelvű fordításokból. A magyar nyelvű fordításban sem szerepel, így a fordítás az eredeti regényhez képest egy fejezet csúszással tagolt, tehát csak tizenkilenc fejezetből áll.
bélyegkép|jobb|270px|A regény egyik illusztrációja. bélyegkép|jobb|270px|A regény egyik illusztrációja. bélyegkép|jobb|270px|A regény egyik illusztrációja. bélyegkép|jobb|270px|A regény egyik illusztrációja. A 2. fejezetben az Éjfél Előtti Tanítvány, noha a tökéletesség után áhítozik, elhárítja mestere, a Magányos Csúcs ( 孤峰) remetéjének azon javaslatát, hogy a durva gyékényszőnyeget válassza, ahol elmélkedéssel csiszolhatná önmagát. Ehelyett úgy dönt, hogy a puha, húsból készült imaszőnyeget ( 肉蒲團) választja eszközül ahhoz, hogy maga is egy magasabb rendű lénnyé változhasson. A 3. fejezetben az Éjfél Előtti Tanítvány búcsút véve mesterétől, neki lát, hogy előkészítse esküvőjét. Egy házasságközvetítő segítségével, Vaskapu doktor otthonában meg is találja a célra alkalmas, szépséges leányt, Jádeillatot ( 玉香), aki a doktor leánya. Azonban az esküvőt követően nem sokkal a főhősnek rá kellett döbbenni, hogy nem minden szempontból a legtökéletesebb arát választotta, ugyanis Jádeillat minden közeledési kísérletének hevesen ellenáll. Az Éjfél előtti Tanítvány azonban nem hagyja annyiban a dolgot, mindenáron megpróbálkozik fiatal feleségében „vágyakat korbácsoljon”. Az Éjfél Előtti Tanítvány igen ügyesen csűri-csavarja a szót, szavai kezdik meggyőzni Jádeillatot, hiszen „kipirult arca elárulta fokozódó izgalmát”. Az Éjfél Előtti Tanítvány vágyai beteljesülni látszanak. Jádeillat nem csak beleegyezett férje óhajába, de maga is egyre jobban áhította a testi gyönyöröket. Ám a hálatlannak bizonyuló férj alig ezek után úgy dönt, ő sokkal inkább arra született, hogy világot lásson, és tapasztalatokat gyűjtsön. Apósát és feleségét meggyőzi arról, hogy számára most az a legfontosabb, ha e kisvárosi „naplopás” helyet jeles barátokat és termékenyítő társaságot talál magának, hogy tanulmányaiban előre haladhasson, és részt vegyen a legközelebbi hivatalnokvizsgán. Így aztán feleségét hátrahagyva útra kell. A 4. fejezetben a főhős vándorútja során egy jó barátra tesz szert, akit úgy hívnak, hogy Vetélytársa ( 賽崑崙). Újdonsült barátjával hosszasan beszélgetnek a másik nemről, valamint a szerelem művészetéről, melynek során mindketten felettébb hasznos tanulságokat vonnak le. Vetélytársáról példának okáért kiderül, hogy egy besurranó tolvaj, aki nem ritkán a szexuális örömöket is lopva szerzi. regényének ez a figurája Lesage Sánta ördögének (1707) előképe is lehetne, sőt annál sokkal realisztikusabb formában, hiszen abszolút hitelesen vezeti be a regény főhősét az általa szerzett társadalmi és lélektani tapasztalatok rejtelmeibe.Miklós Pál szerint „ennek a figurának a cselekménybe illesztése ugyancsak példátlan a kínai regényirodalomban – s voltaképp az író dramaturgiai tehetségének bizonysága: a cselekmény legfontosabb pontjain beavatkozó „raisonneur” itt szerves és lélektanilag is, társadalmilag is teljesen jogosult figura. Hitelesek szociális és pszichológiai megfigyelései.” (Lásd Miklós Pál 1996b, 95. o.) Az 5. fejezetben a főhős elhatározása, hogy a szerelem művészetének a gyakorlása útján kísérli meg a tökéletesedést, még inkább megszilárdul. Azonban ehhez megfelelő mennyiségű, és főként minőségű alanyra van szükség. „Hősünk szigorú mércével válogat, és listát fektet le a legszebb virágszálakról. Csábító mosolyokkal és szerelmes pillantásokkal találkozik, végül felfedezi a három virágszálat”. Az első lány tizenhat éves, a második húsz körüli, míg a harmadik az „érett bájak asszonya”, a harmincas évei közepén jár. Terveket sző hát a három fiatal leány becserkészésére és meghódítására, bár egyelőre kilétükről mit sem tud. A 6. fejezetben az Éjfél Előtti Tanítvány barátja segítségét kéri, hogy kiderítse a három szép hölgy kilétét. Vetélytársa páratlan besurranó képességének köszönhetően pár nap elteltével válasszal szolgál. Kideríti, hogy a két fiatalabb egy gazdag és előkelő család lányai, akik egy testvérpárhoz mentek feleségül, akiknek családja nemzedékeken át magas hivatalt visel. Az idősebbik, akit Jóillatnak ( 艷芳) hívtak egy selyemkereskedő felesége. úgy ítéli, hogy a két fiatal lány számításba sem jöhet, hiszen a fiatal, életerős férjek még ágyast sem tartanak, minden éjjel asszonyaikkal hálnak, így nem lehet őket elcsábítani. Az idősebbik azonban, akinek a férjét Jámbor nak ( 權老實) hívják, nos nála még van némi keresni való. Az öreg Jámbor ugyanis nem ügyeli eléggé asszonyát, aki pedig igen tűzről pattant, kacér hölgyecske. A fejezetnek a végén a bizalmas barátságba került barátok megmustrálják egymást „fegyverzetét”. A történet pikantériája, hogy a beszélgetés során nagy szoknyapecérnek hitt Éjfél Előtti Tanítvány bizony csalódást okozott Vetélytársának, aki csak „csenevész kis indán élénk piros bimbót” hord a lába közt. Éjfél Előtti Tanítványt hideg zuhanyként éri a felismerés. A 7. fejezetben Éjfél Előtti Tanítvány szerencséjére összeakad egy vándor doktorral, aki úgy tűnik képes orvosolni a problémáját, még ha a megoldás igen meghökkentő, sőt bizarr. A passzus azért is figyelemre méltó, mert igen precíz anatómiai és élettani megfigyeléseket tartalmaz a férfi nemi szervvel kapcsolatban. fantáziáját dicséri, hogy a 17. század eleji Kínában az implantátum beültetéses módszerben látja a megoldást. Azt javasolja, hogy kutya hímtagjával pótolják ki a főhős férfiasságát. A 8. fejezetben, még mielőtt a doktor végrehajtaná rajta a sebészi beavatkozást az Éjféli Előtti Tanítvány az utolsó éjszakát fiatal szolgájával, a tizenhat esztendős Könyvesládával tölti. A regényben több helyen is történik utalás a homoszexualitásra, amely a régi Kínában korántsem sem volt olyan szigorúan elítélendő, mint akár mostanság. A hűséges fiúcska „hamar megtanulta, hogyan bocsássa gazdája rendelkezésére hátulsó fiókját, miközben hűen utánozta a nők kéjsóvár sikolyait és örömteli nyögdécseléseit… Könyvesláda örömmel hallgatta ura kesergő szavait, s erején felül is mindent elkövetett, hogy az utolsó tisztelgés emlékezetes maradjon a ’követ’ számára”. E jobb híján élménynek az emlékével vetette alá magát az Éjfél Előtti Tanítvány a műtétnek, és nézett elébe a több hónapig tartó kényszer pihenőnek. A műtétből felépülve új, tekintélyes férfiasságának mámorában magabiztosan lát neki elcsábítani Jámbor feleségét, Jóillatot. A 9. és a 10. fejezetben Jóillat asszony azt a huncutságot eszeli ki, hogy a hálószoba sötétjét kihasználva csúnya, ám szenvedélyes szomszédasszonyának is enged valamit az Éjfél Előtti Tanítvány nyújtotta testi örömökből. Így a főhős akaratán kívül mámoros éjszakát tölt az epekedő asszonnyal, miközben mindvégig azt hiszi, hogy végre beteljesült a vágya, és megkaparintotta Jóillatot, akit végre elkápráztathat tudásával és adottságaival. Jóillat és a szomszédasszony turpissága természetesen még ebben a fejezetben lelepleződik, ám mintegy vigaszdíjként Jóillat végül engedett a hőn epekedő Éjfél Előtti Tanítványnak. A párocska a férj, Jámbor távollétét kihasználva tíz napig élvezheti az együtt átélt gyönyöröket. A 11. fejezetben Jóillat asszony nem tud beletörődni, hogy tíz nap után véget érjen a románca az Éjfél Előtti Tanítvánnyal. Előbb azt eszeli ki, hogy a férfi szöktesse őt meg, és ezt levélben meg is írja neki. A férj, Jámbor azonban megneszeli, hogy a feleségének viszonya van valakivel, csakhogy ő Vetélytársára gondol, akivel nagyon nem szeretne összetűzésbe keveredni. Végül százhúsz ezüstért átengedte asszonyát Vetélytársának, aki azonnal az Éjfél Előtti Tanítvány házába kísérte őt, ami ezentúl az asszony új otthona lett. A 12. fejezetben pár hónap elteltével Jóillat asszony várandós lesz, és terhessége előrehaladtával egyre kevésbé kívánja a hálószoba nyújtotta örömöket. Az Éjfél Előtti Tanítvány még az ágyát is kénytelen kivinni a közös hálószobájukból, és kínzó magányában azon töpreng, hogy hol és hogyan juthatna mégis testi örömökhöz. Új partnerének egy húsz év körüli fiatal asszonykát, bizonyos Illatos Felhőt ( 香雲) nézi ki magának. Az idős férje által elhanyagolt szép hölgyet sikerül is elcsábítania, és vele titkos szerelmi viszonyt kezdve újabb gyönyöröket élhet át. A 13. fejezetben Jámbor megtudja, hogy feleségét, Jóillat asszonyt nem is Vetélytársa csábította el, hanem az Éjfél Előtti Tanítvány. Dühében bosszút fogad, és felégetve maga után mindent új életet kezd. Álnéven az Éjfél Előtti Tanítvány közelébe akar férkőzni, hogy elcsábítsa majd annak elhagyott asszonykáját, Jádeillatot. A 14. fejezetben Az Éjfél Előtti Tanítvány régóta epekedő első feleségéhez, Jádeillathoz kanyarodik vissza a történet, akit szomorúságával és kínzó vágyaival hagyott magára. Jádeillat számára a magány olyannyira elviselhetetlen, hogy egy alkalommal, még szolgálóját, Zsu-jit is kilesi, aki a sors fintoraként az Éjfél Előtti Tanítvány új feleségének, Jóillatnak az előző férjével, Jámbor nal hancúrozik. Jádeillaton annyira elhatalmasodik az olthatatlan vágy, hogy elhatározza, mindenképpen megszerzi magának Jámbor t, ezt a természetfeletti adottságokkal rendelkező férfiút. Jámbor ban azonban még mindig gyűlölet él amiatt, hogy az Éjfél Előtti Tanítvány elszerette tőle feleségét, Jóillatot. Az ifjú rivális feleségének, Jádeillatnak az elcsábítása és megszerzése is bosszútervének része volt. Eközben az Éjfél Előtti Tanítvány az éjszakáit Illatos Felhő karjaiban tölti. A 15. fejezetben már új célok lebegnek a szeme előtt. Régóta kinézett magának három csodálatos szépséget, akiket szeretett volna megkaparintani, és most szerencséjére Illatos Felhő révén hozzájuk is közelebb férkőzhet, hiszen a lányok Illatos Felhő unokahúgai. Illatos Felhő engedélyével és segédletével először a legidősebbikkel, Gyöngyszemmel teljesülhet a vágya.