Az első világháború fontosabb személyiségei

Fontosabb személyek Uralkodók I. Ferenc József magyar király (; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; Bécs, 1830. augusztus 18. – Bécs, 1916. november 21.) osztrák főherceg, 1848-tól haláláig osztrák császár, 1867-től Magyarország megkoronázott apostoli királya, Erzsébet császárné és királyné özvegye. 68 éven át uralkodott, ő volt a Habsburg Monarchia leghosszabb ideig ténylegesen hatalmon lévő uralkodója, egyben Európa történetének harmadik leghosszabb ideig uralkodó monarchája (XIV. Lajos francia király és II. János liechtensteini herceg után). Irányítása alatt az 1850-es–60-as években az Osztrák Császárság súlyos katonai és politikai veszteségeket szenvedett, a szárd háború és porosz–osztrák háború nyomán elveszítette vezető szerepét a német államok között, és le kellett mondania itáliai tartományairól is. Ezek a vereségek kényszerítették ki a Magyarországgal való kiegyezést, a központosított birodalmi kormányzat dualista rendszerré való átalakítását. IV. Károly magyar király (Persenbeug, Ausztria, 1887. augusztus 17. – Funchal, Madeira szigete, 1922. április 1.), teljes nevén Karl Franz Josef Ludwig Hubert Georg Maria von Habsburg-Lothringen a Habsburg–Lotaringiai-ház utolsó uralkodója, 1916 és 1918 között I. Károly néven a Habsburg Birodalom és egyben az Osztrák CsászárságHivatalosan: A Birodalmi Tanácsban Képviselt Királyságok és Országok; német nyelven: Die im Reichsrate vertretenen Königreiche und Länder. utolsó császára és IV. Károly néven az utolsó magyar király. Két évi uralkodása után Ausztriát és Magyarországot köztársasággá kiáltották ki. Nem mondott le, de az új államformát elfogadta, mely az eckartsaui nyilatkozatban olvasható. 1921-ben két alkalommal is megpróbált visszatérni a trónra, sikertelenül. I. Albert belga király (1875. április 8. – 1934. február 17.), Belgium harmadik királya. Születésekor az Albert Léopold Clément Marie Meinrad nevet kapta. Fülöpnek, Flandria hercegének második fia volt. Nagybátyjának, II. Lipót belga királynak halála után, legközelebbi hozzátartozójaként örökölte a trónt. Nagyapja, I. Lipót volt a független Belgium első uralkodója. I. Ferdinánd bolgár cár (Bécs, 1861. február 26. – Coburg, 1948. szeptember 10.), ragadványneve: a Balkán rókája, bolgárul: Фердинанд I Сакскобургготски, németül: Ferdinand I. von Sachsen-Coburg und Gotha, Bulgária hercege (fejedelme), majd királya (cárja). II. Simeon bolgár cár nagyapja és II. Ferdinánd portugál király unokaöccse, Koháry Antónia hercegnő unokája. A Wettin-dinasztia Szász–Coburg–Gothai ágából származott, és a Szász-Coburg-Gotha-ház bolgár ágának megalapítója.A Szász–Coburg–Gothai-háznak négy ága alakult ki: 1. belga ág, 1831-től Lipót herceg trónra léptétől uralkodik napjainkig Belgiumban, 2. portugál ág: 1836-ban beházasodott Ferdinánd herceg révén a portugál királyi családba, a család uralkodott: 1853–1910 Portugáliában, 1932-ben kihalt, 3. brit ág, 1840-ben Albert szász–coburg–gothai herceg révén beházasodott a brit királyi családba, és fiától, VII. Edwardtól uralkodott: 1901-től napjainkig Nagy-Britanniában és a Brit Nemzetközösség tagállamaiban, 1917-től Windsor-ház néven, 4. a bolgár ág, uralkodott: 1887–1946 Bulgáriában, élő ág. A római katolikus vallást követte a születésétől 1896-ig, és gyermekeit is országa hagyományának megfelelően ortodox vallásúnak kereszteltette meg. V. György brit király (eredeti nevén: George Frederick Ernest Albert Windsor, vagyis Windsori György Frigyes Ernő Albert, London, 1865. június 3. – London, 1936. január 20. ) 1910 és 1936 között Nagy-Britannia uralkodója, a Windsor-ház tagja. I. Péter szerb király (Belgrád, 1844. június 29. – Belgrád, 1921. augusztus 16.), szerbül: Петар I Карађорђевић, latin betűkkel: Petar I Karađorđević, Szerbia királya, 1918-tól a Szerbek, Horvátok és Szlovének királya. A Karagyorgyevics-ház (, illetőleg Karađorđević) tagja. I. Sándor jugoszláv király (Cetinje, Montenegró, 1888. december 16.A Gergely-naptár szerint december 16-án, az ortodox vallásban használt Julián-naptár szerint december 4-én született. – Marseille, Franciaország, 1934. október 9.), a Szerbek, Horvátok és Szlovének második királya, 1929-től Jugoszlávia első királya. A Karađorđević (Karagyorgyevics)-ház tagja. II. Vilmos német császár, teljes nevén Friedrich Wilhelm Viktor Albert von Preußen (Potsdam, Németország, 1859. január 27. – Doorn, Hollandia, 1941. június 4.), 1888. június 15. és 1918. november 9. között a Német Birodalom császára és Poroszország királya, a Hohenzollern-ház tagja, Viktória brit királynő unokája. A széles érdeklődési körrel rendelkező uralkodó szívesen foglalkozott a művészetekkel, de élénken érdeklődött gazdasági és katonai kérdések iránt is. Nagy szerepe volt a német fegyverkezésben, különösen az Alfred von Tirpitz tengernagy irányította flottaprogram érdekelte. Erős akaratú lévén meghatározó akart lenni a külpolitika irányításában is, de heves természete és meggondolatlan kijelentései számtalan konfliktust eredményeztek. Uralkodásának elején összetűzött Bismarck-kal, akit 1890-ben menesztett. Theobald von Bethmann-Hollweg 1909-es kancellári kinevezéséig személyes kormányzást gyakorolt. Sok más meggondolatlan lépése mellett a leginkább szemére vetett hibája az volt, amikor 1914-ben az orosz mozgósításra válaszul belépett a háborúba. Sokan őt teszik felelőssé az első világháború kirobbanásáért. Az összeomlás idején a főhadiszálláson tartózkodott, majd a németországi forradalom hírére lemondott trónjáról, és Hollandiába menekült. Idős korában többször is kifejezte hazatérési szándékát, de azt mindig elutasították. III. Viktor Emánuel olasz király (Nápoly, 1869. november 11. – Alexandria, Egyiptom, 1947. december 28.), olasz királyi herceg, 1878-tól az Olasz Királyság trónörököse, 1900. július 29-től 1946-os lemondásáig Olaszország királya, 1939–1943 között Albánia királya, 1936–1941 között Etiópia császára, továbbá Ciprus, Jeruzsálem és Örményország címzetes királya. A Savoyai-ház tagja. II. Miklós orosz cár (; teljes neve Nyikolaj Alekszandrovics Romanov, Николай Александрович Романов; Szentpétervár, 1868. május 8./19. – Jekatyerinburg, 1918. július 4./17.) Oroszország cárja, Lengyelország királya, és Finnország nagyhercege. 1917-ben lemondott a trónról, és ezzel Oroszországban megszűnt a monarchia. 1918-ban a bolsevikok kivégezték családjával együtt Jekatyerinburgban; 2000. augusztus 14-én az Orosz ortodox egyház szentté avatta őt és családját. V. Mehmed oszmán szultán (Konstantinápoly, 1844. november 2. – Konstantinápoly, 1918. július 3.) 1909-től haláláig az Oszmán Birodalom szultánja volt. Bár jó szándékú személy volt, uralkodása tragikus módon egybeesett az Oszmán Birodalom teljes felbomlásával és akarata ellenére az első világháborúban való részvétellel is. VI. Mehmed oszmán szultán (Konstantinápoly, 1861. január 14. – Sanremo, 1926. május 16.) másképp: Mehmed Vahdettin vagy Mehmed Vahideddin, az Oszmán Birodalom utolsó szultánja volt 1918 és 1922 között. Lemondatása után alakult meg a Török Köztársaság Kemal Atatürk vezetése alatt. I. Károly román király, eredeti nevén Karl Eitel Friedrich Zephyrinus Ludwig von Hohenzollern-Sigmaringen (Sigmaringen, 1839. április 20. – Sinaia, 1914. október 10.) német herceg volt. 1866-ban Románia fejedelmévé választották, 1881-ben pedig királlyá koronázták. 1883-ban titkos szövetséget kötött Németországgal és az Osztrák–Magyar Monarchiával. Jelentős érdemei vannak Románia iparának, pénzügyi intézményeinek és hadseregének modernizálásában. Németbarát beállítottsága ellenére nem sikerült elérnie Románia hadbalépését a központi hatalmak oldalán az első világháborúban. I. Ferdinánd román király (németül: Ferdinand Viktor Albert Meinrad von Hohenzollern-Sigmaringen; Sigmaringen, 1865. augusztus 24. - Bukarest, 1927. július 20.) 1914-től Románia királya. Ugyan a német Hohenzollern-házból származott és hitt a németek erejében, az első világháborúban mégis az antanthoz csatlakozott.

Politikusok Moritz Auffenberg von Komarów (Troppau, Csehország, 1852. május 22. – Bécs, 1928. május 18.) a Császári és Királyi Hadsereg gyalogsági tábornoka, majd az Osztrák–Magyar Monarchia hadügyminisztere volt. Az első világháború kitörésekor a 4. hadsereg vezetésével bízták meg. Franz Conrad von Hötzendorf vezérkari főnök parancsát követve az addig sikeres Auffenberg jelentős veszteségeket szenvedett. Hötzendorf a saját hibáját Auffenbergre hárította, akit ezért eltávolítottak 4. hadsereg éléről. 1915-ben korrupcióval gyanúsították meg. Bár az ellene indított eljárás végén felmentették, de az ügy véget vetett katonai karrierjének. 1928. május 18-án hunyt el Bécsben. Leopold von Berchtold (teljes német nevén Graf Leopold Anton Johann Sigismund Josef Korsinus Ferdinand Berchtold von und zu Ungarschütz, Frättling, und Püllütz, magyarul: Gróf Berchtold Lipót, csehül: Leopold hrabě Berchtold z Uherčic) (Bécs, 1863. április 18. – Peresznye, 1942. november 21.). Osztrák nagybirtokos, diplomata, az első világháború kitörése idején az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztere. Burián István (Stomfa, 1851. január 16. – Bécs, 1922. október 20.) magyar diplomata, politikus, az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügy- és közös pénzügyminisztere. Tisza István (dr., Dr.), teljes nevén: Tisza István Imre Lajos Pál (Pest,A pesti, Kálvin téri református templomban kereszteltek anyakönyve, 1861. év, 61. folyószám. 1861. április 22. – Budapest, Herminamező, 1918. október 31.)Halálesete bejegyezve a Budapest VI. ker. polgári halotti akv. 2869/1918. folyószáma alatt. politikus, miniszterelnök, az MTA tagja. A nevéhez kapcsolódó két legismertebb esemény az Osztrák–Magyar Monarchia háborúba lépése második miniszterelnöksége idején, s az ellene elkövetett gyilkosság az őszirózsás forradalom napján, 1918. október 31-én. Politikusként az osztrák-magyar dualista rendszer (a monarchia) fenntartásának híve, s az akkoriban elterjedt „liberális-konzervatív konszenzus” képviselője volt. Egyszerre volt meggyőződéses híve a joguralomnak, a parlamentarizmusnak és az alkotmányosságnak, ugyanakkor az arisztokrácia és a dzsentri vezető szerepének s a korlátozott szavazati jog fenntartásának, mert úgy vélte, ez utóbbiak révén maradhat csak fenn a nemzeti kisebbségekkel szemben a magyar szupremácia, a hagyományos társadalmi rend és kultúra. Apponyi Albert (Bécs, 1846. május 29. – Genf, 1933. február 7.) politikus, miniszter, belső titkos tanácsos, nagybirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Jászberény város aranymandátumos képviselője. Az 1920-as párizsi békekonferencián a magyar delegáció vezetője volt. Különböző magyarországi egyetemek, tudósok, illetve politikai csoportok 1911-32 között ötször jelölték Nobel-díjra, ám nem tüntették ki. Akadtak azonban bírálói is, főként külföldön, de Magyarországon is. A kortársak a "Legnagyobb élő magyar" névvel illették. Horthy Miklós (Kenderes, 1868. június 18. – Estoril, Portugália, 1957. február 9.) az Osztrák–Magyar Haditengerészet tengerésztisztje, 1909–1914 között Ferenc József szárnysegédje, ellentengernagyként a flotta utolsó főparancsnoka volt. Az uralkodó a világháború végén altengernaggyá léptette elő. Az első világháborút követő proletárdiktatúra összeomlása után megszilárdította az államhatalmat. 1920. március 1-jétől 1944. október 16-áig ő volt a Magyar Királyság kormányzója. Portugáliai emigrációban halt meg 1957-ben. 1993. szeptember 4-én temették újra Kenderesen.