Az őszi vetővirág (Sternbergia lutea) az egyszikűek (Liliopsida) osztályába, a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, az amarilliszfélék (Amaryllidaceace) családjába tartozó faj, több alfajjal és számos kertészeti változattal.
Származása, elterjedése
Megjelenése, felépítése
2–4 cm átmérőjű hagymáját vastag, sötétbarna héj borítja. Szívesen fejleszt fiókhagymákat. Sárga, a nárciszokra emlékeztető, magányos virágai a napon nagyra nyílnak. Levelei a krókuszok leveleire emlékeztetnek.
Életmódja, termőhelye
Évelő. Leginkább sziklás lejtőkön, mezsgyéken, valamint az ún. garrigue növényzetben, tehát a mediterrán mészkőfennsíkok nem összefüggő, másodlagos cserjéseiben fordul elő. A napos helyet, a jó vízgazdálkodású, nem túl agyagos talajt kedveli.
Nevét onnan kapta, hogy a virágai az őszi vetések idején, októberben nyílnak. A virágok közvetlenül a földből hajtanak ki, és csak kedvező időjárási körülmények között — akkor, ha nyár végén, ősz elején elég csapadék esik. Ennek hiányában a föld alatt nyílik, ugyanis ott is meg tud termékenyülni. Virágnyíláskor még nincs levele. Levelei a virág után, de még annak elnyílása előtt hajtanak ki. Fényes zöld levelei áttelelnek. Toktermése a leveles időszakban érik be.
Felhasználása
Kedvelt kerti növény.
Alfajok
Sternbergia lutea subsp. lutea (törzsváltozat) keskeny levelű vetővirág (Sternbergia lutea subsp. sicula) — egyes rendszertanászok külön fajnak tartják (Sternbergia sicula)
Jegyzetek
Források Kertpont.hu: Őszi meglepetés
Kategória:Növényfajok Kategória:Amarilliszfélék