Clement Richard Attlee OM (Earl (Gróf) Attlee of Walthamstown, Prestwood Vikomt), (London, 1883. január 3. – London, 1967. október 8.) brit munkáspárti politikus, 1945. július 26. és 1951. október 26. között az Egyesült Királyság miniszterelnöke. Hivatali ideje alatt folytak a második világháborút lezáró béketárgyalások és kezdődött meg Nagy-Britannia újjáépítése és a Brit Nemzetközösség létrehozása.

Élete 1883. január 3-án született Londonban, a sikeres ügyvéd, Henry Attlee (1841–1908) és Ellen Watson (1847–1920) nyolc gyermeke közül a hetedikként. Az Oxfordi Egyetemen jogot tanult, és kitüntetéssel végezte el az iskolát. 1905-től három évig ügyvédként működött, és közben önkéntes munkát végzett kelet-londoni régi iskolájában, ahol klubot vezetett a munkásosztálybeli gyerekeknek. Az itt szerzett tapasztalatai hatására megváltoztak addigi konzervatív nézetei, elkötelezett szocialistává vált, 1908-ban csatlakozott a Munkáspárthoz, aktívan vett részt 1911-ben a David Lloyd George pénzügyminiszter által kidolgozott nemzeti biztosítási törvény népszerűsítésében. 1912-től a londoni közgazdasági iskolában tanított. Az első világháború idején kapitányi rangban részt vett a Gallipoli csatában, ahol vérhasban megbetegedett, majd Irakban harcolt, ahol egy srapneltől súlyosan megsebesült. 1917-től Angliában őrnagyként katonákat képezett ki. 1918. júliustól Franciaországban harcolt a háború végéig. A háború után 1923-ig ismét közgazdaságtant tanított. 1922-ben feleségül vette Violet Millart, akivel előző évben találkozott egy olaszországi kiránduláson. Az asszony 1964-ben bekövetkezett haláláig éltek odaadó házasságban. Négy gyermekük született: Janet Helen (*1923), Felicity Ann (1925–2007), Martin Richard (1925–1991) és Alison Elizabeth (*1930).

Politikusi pályája 1919-ben London Stepney kerületének polgármestere lett, ez volt a város egyik legszegényebb negyede. Vezetésével a kerület elérte, hogy az ingatlantulajdonosok lakhatóvá tegyék a nyomornegyedet, és védőnők, valamint egészségügyi ellenőrök segítségével csökkentették a csecsemőhalandóság arányát. 1922-ben a limehouse-i választókörzet parlamenti képviselője lett, az első munkáspárti kormány idején (1924) hadügyi államtitkár, a második kormány alatt (1929–31) tárca nélküli, majd postaügyi miniszter volt. 1927-ben tagja volt a többpárti Simon Bizottságnak, amely India önrendelkezésének lehetőségét vizsgálta meg. 1935-től a Munkáspárt vezetője, George Lansbury lemondása után, aki ellenezte a szankciók bevezetését Olaszország ellen az abesszíniai háború miatt.

Attlee korán felismerte a náci Németországból fenyegető veszélyt, és ennek jeleit: a fegyverkezési versenyt, a müncheni egyezményt, a német igényt a Szudétavidékre. Ellenezte a Neville Chamberlain-kormány által 1939-ben bevezetett hadkötelezettséget is. Norvégia német megszállása miatt Chamberlain kénytelen volt lemondani. Az új miniszterelnök, Winston Churchill kénytelen volt koalícióra lépni a Munkáspárttal. A háborús kabinetben Attlee egyre fontosabb szerepet vállalt, és 1942-től miniszterelnök-helyettes és a tengerentúli területek minisztere, 1943-tól a Királyi titkos tanács elnöke (Lord President of the Council) lett.

1945-ben az európai harcok befejezése után a Munkáspárt felmondta a koalíciót Churchillel, és a parlamenti választásokon győztes Attlee és pártja alakított kormányt. Népszerű programot indítottak a jóléti állam és a szociális reform meghirdetésével. Kétszáz fontos törvény született 1945 és 1948 között a radikális reformok végrehajtására, nyugdíjak és egyéb juttatások emelésére, az állami egészségügyi rendszer működésének korszerűsítésére. Államosították a legnagyobb angol bankot, a szénbányákat, vasutakat, a villamosenergia-, vas- és acélipart, a távírórendszert. A Marshall-segély segítségével felszámolták a háborús károkat. Az Egyesült Királyság részvételével megalakult a Nyugat-európai Unió és a Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO).

Megkezdődött a Brit Birodalom felbomlása, sorra nyerték el függetlenségüket a gyarmatok: Transzjordánia, India, Pakisztán, Burma, Ceylon, valamint megszűnt a palesztinai brit mandátum, és megalakult Izrael állam.

1951-re meggyengült a Munkáspárt, az októberi választásokon a konzervatív párt győzött, és Winston Churchill lett újra a miniszterelnök. 1955-ben Attlee lemondott a pártvezetői címéről is, de haláláig tagja maradt az angol parlament felsőházának. 1967-re a sok dohányzás miatt meggyengült az egészsége, október 8-án tüdőgyulladásban hunyt el, hamvait a Westminsteri apátságban helyezték el.

Publikációi The Social Worker (1920) The Town Councillor (1925) The Will and the Way to Socialism (1935) The Labour Party in Perspective (1937) Collective Security Under the United Nations (1958) Empire into Commonwealth (1961)

Fordítás

Források

Britannica Hungarica 2012

További információk Ralph Parker: Mister Attlee Angliája; ford. Makai György; Szikra, Bp., 1951 Havas Péter: Attlee-től Brownig. A brit Munkáspárt kormányzási tapasztalatairól, 1945–2008; Napvilág, Bp., 2009 (Politikatörténeti füzetek)

Kategória:Az Egyesült Királyság miniszterelnökei Kategória:A Westminsteri apátságban eltemetett személyek Kategória:Tüdőgyulladásban elhunyt személyek Kategória:1883-ban született személyek Kategória:1967-ben elhunyt személyek Kategória:A Royal Society tagjai Kategória:A Munkáspárt (Egyesült Királyság) tagjai Kategória:Brit jogászok Kategória:Az Egyesült Királyság katonái az első világháborúban Kategória:Brit egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Brit polgármesterek Kategória:Az Egyesült Királyság parlamentjének tagjai Kategória:Az Egyesült Királyság miniszterei Kategória:A Lordok Házának tagjai