A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN – Association of Southeast Asian Nations) tizenegy délkelet-ázsiai állam kormányközi együttműködésén alapuló regionális szervezet, melyet 1967. augusztus 8-án hozott létre Indonézia, Malajzia, a Fülöp-szigetek, Szingapúr és Thaiföld. Célja, hogy a délkelet-ázsiai térség államainak politikai, gazdasági, katonai, oktatási és kulturális együttműködését elősegítése. A regionális alapon szerveződő ASEAN komplex integrációt hívott életre az elmúlt évtizedekben. Az 1976-os bali csúcstalálkozó után a szervezet a gazdasági együttműködésre helyezte a fő hangsúlyt. Az 1980-as évek közepére megtorpant az együttműködés, de az 1991-es thai felvetésre, amelyben egy regionális „szabadkereskedelmi övezet” létrehozását javasolták, újra fellendült. A tagországok évente találkoznak egymással különböző fórumok keretén belül. A több mint 600 millió fős lakosságot és 4,5 millió km² területet magába foglaló Szövetség dinamikusan fejlődő térség, mely párbeszédet folytat nem csupán a régió államaival, hanem a tágabb értelembe vett nemzetközi közösséggel is. Kiemelkedő partnerei között található a Sanghaji Együttműködési Szervezet, az ENSZ és egyéb nemzetközi szervezetek is.
Története A II. világháborút követően a délkelet-ázsiai térségben is megindult a gyarmattartók alóli függetlenedési hullám (a Fülöp-szigetek 1946, Malajzia 1957, Szingapúr 1965, Indonézia 1949). Az újonnan létrejövő államok csak fokozatosan tudtak megszabadulni a gyarmattartóktól, hiszen számos további szálon kötődtek hozzájuk politikai és gazdasági téren egyaránt. A hidegháborús időszak alatt ezen államok a lavírozás politikáját folytatták, mintegy keresve annak lehetőségét, hogy éppen melyik oldal kínál kedvezőbb feltételeket számukra. Azt követően azonban, hogy csatlakoztak egyik vagy másik táborhoz, újból kiszolgáltatottakká váltak és a nagyhatalmak óhajait kellett végrehajtaniuk. A harmadik világbeli államok szuverenitása tehát továbbra sem volt teljes mértékű és továbbra sem volt teljes mértékben független. Annak érdekében, hogy a neokolonizációs törekvéseknek a perifériára szoruló államok gátat szabjanak 1955. április 25-én 29 afrikai és ázsiai ország részvételével Bandungban megrendezésre került az első Ázsia-Afrika Konferencia. A résztvevők közös nyilatkozatot fogadtak el a világbéke és együttműködés elősegítése érdekében, belefoglalva az ENSZ Tíz Alapelvét is. A nyilatkozat értelmében a fejlődő országok önállóan „harmadik úton” modernizálódhatnak, de ezt a kor körülményei végett nem sikerült a gyakorlatban megvalósítaniuk. Ennek felismeréseként a délkelet-ázsiai országok az interkontinentális együttműködés helyett a regionális együttműködés mellett köteleződtek el. Közös problémáik közös célokat is szültek, többek között a Kínától való félelmük is ide sorolandó oknak számít. 1961-ben a Fülöp-Szigetek, Thaiföld és Malajzia többnyire ebből az okból kiindulva létrehozta a Délkelet-Ázsia Szövetséget, melyet később felváltott az ASEAN. Az ASEAN alapításáról rendelkező ASEAN Nyilatkozatot, amit Bangkoki Nyilatkozat ként is szoktak emlegetni 1967. augusztus 8-án írta alá Indonézia, Malajzia, a Fülöp-szigetek, Szingapúr és Thaiföld.
Az ASEAN létrejöttét nagymértékben befolyásolta a kommunizmustól és annak terjedésétől való félelem. A vietnámi háború végén (1975) érzékelhető hatalmi egyensúlyváltozás egy sokkal szorosabb együttműködést eredményezett. A szervezet első csúcstalálkozóján, melyet 1979-ben tartottak Bali városában (Indonézia) a tagállamok Barátsági és Együttműködési Szerződést és a Concord Nyilatkozatot is aláírták. A hidegháború végén pedig már lényegesen nagyobb politikai függetlenséggel bírtak, mint függetlenedésük idején, melynek eredményeként a ’90-es évekre jelentős regionális kereskedelmi és biztonsági szerepet kapott a szervezet. A bővítési folyamatban 1984-től 1999-ig fokozatosan csatlakoztak a térségben található államok az ASEANhoz.
Tagállamok Az ASEAN jelenlegi tagországai (korábbitól a legújabbig):
Alapító tagok (1967. augusztus 8.)
Később csatlakozó országok (1984. január 7.) (1995. július 28.) (1997. július 23.) (1997. július 23.) (1999. április 30.) (2025. október 26.) Megfigyelő
A Szövetség tagországaiban él a Föld lakosságának 8,59%-a, megközelítőleg 661 millió fő, melynek 49.8%-a városokban él. Az előrejelzések alapján 2050-re körülbelül 797 millió főnek fog otthont adni és az emberek 63.7%-a fog városokban élni. Összesített GDP-jük 2018-ban 2,9 billió USA dollárt ért el. Az ASEAN tagállamok gazdasága rendkívül változatos, de egyes termékek dominálnak, ezek pedig az elektronika, kőolaj és a fa.
A Szövetség országai kulturális szempontból igen változatos képet mutatnak. Körülbelül 300 millió muszlim él Indonéziában, Malajziában és Bruneiben. Délkelet-Ázsia kontinentális területeinek fő vallása a buddhizmus, és körülbelül 200 millió buddhista él Thaiföldön, Mianmarban, Laoszban, Kambodzsában, Vietnámban és Szingapúrban. A Fülöp-szigeteken pedig a katolikus vallás dominál.
Céljai és célkitűzései Az ASEAN rendszeresen folytat párbeszédet a partnerségért más országokkal és szervezetekkel a saját Regionális Fórumainak keretén belül. Elsődleges céljai között szerepel a régió gazdasági növekedésének, társadalmi és kulturális fejlődésének közös erőfeszítések mentén történő elősegítése. A regionális biztonság és stabilitás fenntartása az igazságosság és a jogállamiság fenntartásának útján, összhangban az ENSZ irányelveivel. Együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás a közös érdekeket érintő gazdasági, szociális, kulturális, technológiai, tudományos és igazgatási kérdésekben. Fontos szerepet kap a kutatási és képzési lehetőségek megteremtése, többek között a Délkelet-Ázsia tanulmányok szorgalmazása, az oktatási és tevékenységek biztosítása, mind a magán, mind pedig a közszférában. Hatékonyabb együttműködést szorgalmaz a mezőgazdasági és ipari képességek fejlesztése szempontjából, figyelembe véve a fenntarthatóság feltételeit is.
ASEAN Közösség 2015
1997-ben Kuala Lumpurban került megrendezésre az ASEAN 30. évfordulójának találkozója ahol a tagállamok egy dinamikusan fejlődő, biztonságért és stabilitásért közös erővel fellépő délkelet-ázsiai csoportot képzeltek el az ASEAN Vízió 2020 stratégia keretében. A vízió a tagállamokat „kifele tekintő, békében, stabilitásban és jólétben élőnek” képzeli el a jövőre vonatkozóan, melyet a szorosabb gazdasági integráció, béke és biztonság megteremtése, a nukleáris fegyvermentesség, kábítószer-kereskedelem csökkenése, a fenntartható fejlődés és szorosabb kulturális partnerség révén valósít meg.
Az ASEAN 2020 részleteinek pontosítása érdekében 2003-ban elfogadásra került a tagállamok államfői és kormányfői által az ASEAN Concorde II (más nevén: Bali Concord II), mely ennek a közösségnek az alapjait fekteti le. Ezek az úgynevezett ASEAN pillérek:
1. ASEAN Politikai-Biztonsági Közösség
2. ASEAN Gazdasági Közösség
3. ASEAN Társadalmi-Kulturális Közösség
A közösségi tervek megvalósulásának kezdetét eredetileg 2020-ig tervezték a tagállamok, de a folyamatot felgyorsították 2007-től, új határidőnek pedig 2015. december 31-et tűzték ki. 2013-ban az ASEAN csúcstalálkozón ennek érdekében egy kiemelt szintű munkacsoportot hoztak létre, melyben minden tagállamot magas szintű pozíciót betöltő személy képvisel. Az ASEAN terveinek felülvizsgálatára tízévente került sor, hogy folyamatos fejlődéshez és az integráció hatékonyan valósulhasson meg.
ASEAN Politikai-Biztonsági Közösség A Szingapúrban megrendezésre kerülő 13. ASEAN csúcson 2007-ben a tagállamok állam és kormányfői aláírták az ASEAN Kartát, melynek értelmében a Közösség tovább erősíti a regionális együttműködést és integrációt a térségben. A 14. ASEAN csúcson a szakminiszterek bevonásával, 2009-ben Thaiföldön elfogadásra került a politikai és biztonsági közösségről szóló dokumentum szövege is. Célja, hogy olyan programokat és tevékenységeket folytassanak a tagállamok, melyek révén szilárd politikai és biztonsági környezetet teremtenek az ASEAN-on belül. Számos fórumon és szinten keresztül történnek egyeztetések ennek elérése érdekében.
Évente legalább háromszori alkalommal találkoznak az ASEAN tagállamok külügyminiszterei (ASEAN Foreign Ministers Meeting – AMM), ahol megvitatják mind a tagállamok közötti biztonsági kérdéseket, mind pedig az ASEAN külkapcsolatainak kérdéseit. A találkozók alkalmával közös nyilatkozatokat fogadnak el, melyben kifejtik az ASEAN közösség együttműködésének, külkapcsolatainak irányelveit és megvitatják a térségben érzékelhető változó hatásokat. Legutóbbi találkozójukon, melyre 2018. augusztus 2-án került sor megerősítették az ASEAN Közösség 2025-ös Vízióját melynek mottója egy „Ellenálló és Innovatív ASEAN” (Vision for a Resilient and Innovative ASEAN) lett.
A biztonsági és politikai közösség keretében működik a Délkelet-Ázsiai Nukleáris Fegyvermentes Zóna Bizottsága (SEANWFZ Commission), mely összhangban az ENSZ Kartájának irányelveivel arra hivatott, hogy a térségben előmozdítsa a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozását, ezáltal pedig elősegítse a nemzetközi békét és biztonságot.
A Védelmi Miniszterek Találkozóját (ASEAN Defence Ministers Meeting – ADMM) 2006-tól évente tartják meg. A találkozó a legmagasabb védelmi konzultációs és együttműködési mechanizmusnak számít az ASEAN-on belül. A kölcsönös bizalmon alapuló szerveződés a biztonság- és védelempolitikai kihívások könnyebb megértését és átláthatóságát szolgálja. A 2006-os Kuala Lumpurban megrendezett beavatási ünnepségen egy elvi dokumentumban fektették le a Védelmi Miniszterek Találkozójának céljait:
- a regionális béke és stabilitás fenntartásának elősegítése
- biztonság- és védelempolitikai együttműködés
- párbeszéd elősegítése az ASEAN tagállamok képviselői között és a külsős partnerekkel egyaránt
- az ASEAN Biztonsági Közösség létrehozásának elősegítése
Humanitárius segítségnyújtás és katasztrófák által okozott károk enyhítése érdekében hozott intézkedések köre szintén a védelmi miniszterek együttműködésének tárgya közé sorolandó. Ennek érdekében számos dokumentumot fogadtak el, mint például az ASEAN Katonai képességek és eszközök használata katasztrófák esetén. Ugyancsak említést érdemel a békefenntartáshoz és a védelmi ipar területéhez kapcsolódó együttműködések folyamatos kidolgozása. A védelmi miniszterek kezdeményezései közé tartozik mindezek erősítése érdekében egy Közvetlen Kommunikációs Kapcsolat létrehozása is. Ennek célja a gyors reagálási képességek javítása.
2010. október 12-én a Ha Noi-ban megrendezésre kerülő védelmi miniszteri találkozón döntöttek úgy a tagállamok, hogy a Védelmi Miniszterek Találkozója – Plus keretében az együttműködés fókuszát 5 kiemelkedő területre irányítják:
1. tengerhajózási biztonság
2. terrorizmus elleni küzdelem
3. humanitárius segítségnyújtás és katasztrófa-elhárítás
4. békefenntartó műveletek
5. katonai egészségügyi ellátás
A felsorolt területeken végzett munka hatékony megvalósulása érdekében öt szakértői munkacsoport is létre jött (Experts’ Working Groups) még 2010-ben, majd 2013-ban a munkacsoportok száma kibővült egy aknamentesítési szakértői csoporttal is.
ASEAN Igazságügyi Miniszterek találkozója (ASEAN Law Ministers Meeting-ALAWMM) – még 1989-ben kezdődött el, melyre rendszeresen 3 évente kerül sor. Legutóbb Laosz adott helyet 2018-ban a találkozónak.
A politikai-biztonsági közösségen belül külön miniszteri fóruma van továbbá a nemzetközi bűnözés megelőzésének. Az évente megrendezésre kerülő találkozókat 1997 óta szervezik meg a tagállamok. Ennek keretében jött létre két kiemelkedő jelentőségű egyezmény is: az ASEAN egyezmény a terrorizmus megfékezésére és az ASEAN egyezmény az emberkereskedelem ellen, különös tekintettel a nőkre és gyermekekre.