bélyegkép|jobbra|230px A Tóra ( Tórá, Torá, ask: Tajró / Tajre, jiddis kiejtéssel tojre), vagy más néven a Mózesi könyvek vagy Pentateuchus a Biblia ótestamentumi részének első öt könyve, amelyet a zsidó és a keresztény hagyomány kevés kivételtől eltekintve Mózesnek tulajdonított, és amelyet a konzervatív bibliamagyarázat lényegét tekintve ma is Mózestől származtat.

A Mózesi könyveket a zsidók az időszámításunk előtti 2. századig egy könyvként kezelték és Tórának (héber: tanítás, intés, eligazítás, papi döntvény, szabály, törvény) nevezték, amely elnevezés ma is használatos. A Tóra a Tanak részét képezi, de a zsidó vallás azon belül különleges jelentőséget tulajdonít neki. A Tóra a zsidók legrégibb írásos emlékeit őrzi és leírja a zsidó nép őstörténetét a világ teremtésétől, Istennel kötött szövetségein keresztül, a Mózes közvetítése által kapott törvényekig.

Az időszámításunk kezdete körüli időkben a Tórát technikai okokból öt könyvre osztották és Pentateukhosznak is nevezték (a pente = öt és teukhosz = tekercs, könyv görög szóból).

Részei Mózes első könyve בראשית -Börésit Geneszisz vagy Genesis (görög: eredet, származás – mert a világ, az emberiség és a zsidó nép keletkezését mondja el). Mózes második könyve, שמות -Smot Exodosz vagy Exodus (görög: kimenet – mert az úgynevezett egyiptomi fogságból való kivonulást írja le). Mózes harmadik könyve, ויקרא -Vájikrá Leuitikon vagy Leviticus (görög képzésű szó a héber Léviből: a lévikről vagy levitákról szóló könyv). Mózes negyedik könyve, במדבר – Bömidvár Arithmoi vagy Numeri (görög illetve latin: számok – mert népszámlálással kezdődik). Mózes ötödik könyve, דברים – Dvárim Deuteronomion vagy Deuteronomium (görög: második törvény).

Az első könyv a bibliai őstörténetet és a pátriárkák történetét tartalmazza, a második, harmadik és negyedik könyv a Mózes-történetet és a Sínai-hegyi törvényhozás eseményeit beszéli el, az ötödik könyv pedig megismétli a törvényt és buzdít annak megtartására.

Károli fordítás Tóra Vulgata SeptuagintaMózes első könyveA teremtésrőlGenesisΓένεσιςMózes második könyveA zsidóknak Égyiptomból kijövetelérőlExodusἜξοδοςMózes harmadik könyveA léviták egyházi szolgálatárólLeviticusΛευϊτικὸνMózes negyedik könyveAz izráeliták megszámlálásáról való könyvNumeriἈριθμοὶMózes ötödik könyveA törvény summájaDeuteronomiumΔευτερονόμιον

Szerzősége

bélyegkép|left|A 20. századi dokumentarista hipotézis diagramja. J: Jahvista forrás (i.e. 10–9. század) E: Elohista forrás (i.e. 9. század) Dtr1: korai (i.e. 7. század) deuteronomi forrás Dtr2: későbbi (i.e. 6. század) deuteronomi forrás P*: Papi forrás (Kr. e. 6–5. század) D†: Deuteronomi R: Redaktor DH: Deuteronomi történelem ( Józsué könyve, Bírák, Sámuel könyvei, Királyok könyvei A zsidó-keresztény hagyomány Mózesnek tulajdonítja az öt könyvet, de ezt mára már megcáfolták.

A Mózesi szerzőségét Ábrahám ibn Ezra (elhunyt 1167-ben) középkori zsidó tudós nyomán a 17. században Spinoza vonta először kétségbe.

A 18. században Jean Astruc az istennevek váltakozása alapján a Mózesi könyveket két fő forrásra (az egyik a JHVH, a másik az Elohim istennevet használja) és tíz kisebb forrásra vezette vissza.

A modern tudományos bibliakritika Julius Wellhausennek a századforduló táján végzett kutatásai alapján a könyveket a következő forrásoktól származtatja: A legrégibb a Jahve (JHVH) istennevet használó jahvista forrás, amelynek ősibb részét laikus forrásnak is nevezik, mivel a kultusz iránti érdeklődése csekély. A jahvista forrás istenfogalma kezdetleges, erősen antropomorf, stílusa konkrét és egyszerű. Keletkezési ideje az időszámításunk előtti IX. század közepe és a 8. század közepe közötti időszak, keletkezési helye a déli országrész. Nem sokkal ez után keletkezett az elohista forrás, mely az Elohim istennevet használja, oktató stílusban Elohimra vezeti vissza a történéseket és különös figyelmet szentel a prófétai mozgalomnak. A deuteronomiumi forrás szónoki stílusban íródott, különös gondot fordít a Jahve-kultuszra, és csak a jeruzsálemi templomban bemutatott áldozatot tartja törvényesnek. Keletkezési ideje Jósiás júdai király vallási reformjának időszaka. A papi forrás a babiloni fogság időszakában keletkezett több papi nemzedék munkája gyümölcseként. Jellemzője a száraz, ünnepélyes stílus, a teológiai érdeklődés, a kronológiai és egyéb számadatok, valamint nemzetségtáblák közlése. Az egymással fokozatosan egybeépülő forrásokból a fogság után, az i. e. V. század végén jött létre egy végső papi szerkesztés (redicatio) következményeként a mózesi könyvek mai formája. bélyegkép|A Tóratekercs felmutatása a hágbáhá (הגבהה), hétköznapi ima közben bélyegkép|Tóra olvasás

Lásd még Tanakh A Biblia írói

Jegyzetek

Források

A Biblia világa (szerkesztő Rapcsányi László), RTV Minerva, Budapest, 1981,

Kategória:Ószövetség