A Képes krónika () a 14. századi magyar történetírás kiemelkedő alkotása, amely egyaránt jelöli az 1358-ban megkezdett történeti krónikakompozíciót, valamint annak legkorábbi és legismertebb, az 1360-as években Nagy Lajos udvarában készült, gazdagon illusztrált pergamenkódexét.
A korábbi forrásokat (köztük a 11. századi elveszett ősgesztát és Kézai Simon művét) egybegyűjtő szöveg szerkesztését a történettudomány Kálti Márk székesfehérvári őrkanonokhoz köti. A bibliai eredettől és a hun–magyar rokonságtól egészen Károly Róbert koráig ívelő narratíva határozott Anjou-párti ideológiát tükröz: az új dinasztia hatalmát az Árpád-ház szent királyaihoz, különösen az Szent Lászlóhoz fűződő eszmei folytonosságra építi. Bár a művet reprezentációs céllal készítették, befejezetlen maradt, a történetmesélés az 1330-as évek eseményeinél hirtelen megszakad.
A budapesti Országos Széchényi Könyvtárban őrzött kódex a középkori magyar történelem páratlan értékű forrása, képanyaga révén pedig – a Nekcsei-biblia és a Magyar Anjou-legendárium mellett – a 14. századi magyarországi könyvfestészet legbecsesebb emléke. A 147 miniatúrával és tucatnyi díszes iniciáléval ékesített lapokat az itáliai trecento stílusjegyeit hordozó, ismeretlen nevű Képes krónika mestere (vélhetően egy budai udvari festőműhely vezetője) illusztrálta, akit a korábbi kutatás Hertul fia Miklóssal azonosított.
A kódex a 15. században még bizonyíthatóan Magyarországon volt, majd a 16. század folyamán Bécsbe került. Évszázados ausztriai őrzési helye miatt a szakirodalom sokáig Bécsi Képes krónika néven hivatkozott rá. A pótolhatatlan műalkotás végül az 1932-es velencei kultúregyezmény eredményeként, 1934-ben tért vissza véglegesen Magyarországra.
A krónikakompozíció A Képes krónika szövegének 14. századi szerkesztője korábbi évszázadok forrásait kompilálta: Hóman Bálint és Domanovszky Sándor kutatásai alapján a legősibb réteg egy 11. századi, mára elveszett ősgeszta volt. Emellett felhasználta az Árpád-ház és a Vérbulcsú nemzetség hagyományait, az altaichi évkönyveket, Regino krónikáját, valamint Kézai Simon 13. századi krónikáját, a Gesta Hunnorum et Hungarorumot is.Hóman Bálint Kézai Simon hún-krónikája, mek.oszk.huDomanovszky Sándor: Kézai Simon mester krónikája, archive.org
A magyarság őstörténetétől Károly Róbert koráig ívelő narratíva tematikailag és kronológiailag jól elkülöníthető nagy egységekre tagolható. A bevezető bibliai és világtörténeti keretbe ágyazva tárgyalja a magyarság eredetét, majd Kézai Simon történelemszemléletét átvéve részletesen kifejti a hun–magyar rokonság elméletét. Ebben a koncepcióban a honfoglalás egyfajta „második bejövetel”, Attila pedig a magyar királyok dicső őseként jelenik meg.
A mű gerincét az Árpád-ház története adja. A szöveg részletesen kitér a 11. századi trónviszályokra (például Vazul megvakíttatására), a pogánylázadásokra, valamint a 12. századi dinasztikus harcokra. A szöveg 14. századi szerkesztője határozott Anjou-párti ideológiát érvényesít: az új dinasztia legitimációját az Árpádok szent királyaihoz, különösen az I. Lajos által lovagkirályi példaképnek tekintett Szent Lászlóhoz köti. A krónikaszöveg utolsó nagyobb egysége a tatárjárást és az Anjou-kor évtizedeit tárgyalja.
A krónikakompozíció szövegváltozatait a Képes krónikán túl több későbbi másolat is megőrizte, köztük a Béldi-kódex (1423), a Csepregi-kódex (1431), a Müncheni krónika (1460-as–1470-es évek), a Dubnici krónika (1479), a Thuróczy-krónika (1488) és a Teleki-kódex (1525–1531).Lengyel János: Krónikaszerkesztések I. Károly Róbert és Nagy Lajos korában Bár a kompiláció 1358-ban készült, a történetmesélés egyik fennmaradt forrásban sem éri el az 1350-es éveket, a másolatok Károly Róbert uralkodásának végén, különböző pontokon hirtelen, gyakran mondat közben megszakadnak. A Béldi-kódex narratívája Záh Felicián 1330. tavaszi merényletkísérletének leírásánál ér véget, míg a Teleki- és a Csepregi-kódexek szövege az 1330. őszi havasalföldi hadjárat bemutatása során szakad félbe. Az eseményeket a legkésőbbi időpontig a Thuróczy-krónikába bedolgozott szövegváltozat követi, amely szűkszavúan egészen 1342-ig, I. Lajos koronázásáig jut el.
A krónikaszöveg összeállítóját a magyar tudományosság (többek között Toldy Ferenc, Jakubovich Emil, Kardos Tibor és Kristó Gyula) a legtöbb esetben Kálti Márkkal azonosítja, a szerzőséget korábban csak kevesen, például Erdélyi László Gyula és Karsai Géza vitatták. Kálti a Veszprém vármegyei Kált birtokáról kapta nevét, 1342-ben a budai Váralja plébánosa, 1352-ben a királyi levéltár őre, majd 1358-tól a székesfehérvári királyi bazilika (a társaskáptalan) őrkanonoka volt. Nem modern értelemben vett szerzőként, hanem a korábbi gesztákat és hagyományokat átdolgozó, kiegészítő kompilátorként alkotta meg a szöveget.
A kódex Fontos szétválasztani magát a szöveget, a 14. századi krónikakompozíciót, amelynek szerkesztése 1358-ban indult, az azt tartalmazó díszes pergamenkódextől, magától a Képes krónikától, amelynek elkészültét a kutatók az 1360-as évekre teszik.
A kódex törzsanyaga 75 (kis) fólió pergamen (kb. 300×210 mm), amelyek elé egy, mögé harmincegy papírlapot kötöttek. Kötése 16. századi papírtáblás fehér bőr, vaknyomásos (aranyozás és festék nélkül a bőrbe préselt) díszítéssel. Beosztása kéthasábos, a teljes szövegtükör esetén 33 soros. Bár reprezentációs céllal készült, befejezetlen maradt: a szöveg a 74. fólión mondat közben megszakad, és az illusztrációknak kihagyott helyek egy része is kifestetlen maradt.
A művet 147 miniatúra díszíti (tíz nagyobb kép az írástükör, huszonkilenc a hasáb szélességében, négy kisebb medalionformában), ezen felül 99 ábrázolást foglal magába egy-egy iniciálé. További öt iniciálé kép nélkül készült, 82 lapon pedig lapszéldísz található. A fejezetcímeket és a kezdősorokat vörös tintával, ún. rubrummal emelték ki.
A kódex gazdag képanyagának alkotóját a régebbi szakirodalom az Anjou-udvarban szolgáló festőcsalád tagjaival – Hertul fia Miklóssal, illetve az ő azonos nevű fiával – kísérelte meg azonosítani. A modern művészettörténet (például Wehli Tünde és Marosi Ernő) azonban ezt az elméletet okirati és kronológiai ellentmondások miatt elvetette. Az ifjabb Miklós például egy 1373-as forrás alapján még kiskorú volt, így nem dolgozhatott az 1360-as években készült kódexen. A festő személyét nem ismerjük, a szakirodalom egyszerűen a Képes krónika mestere néven hivatkozik rá. Az illuminátor stílusa, a figurák megformálása és az architekturális díszítőelemek egyértelműen az itáliai (közelebbről bolognai) trecento könyvfestészet közvetlen hatását mutatják; a mester feltehetően egy budai udvari festőműhely vezetője lehetett.
Története „Az Úr 1358. esztendejében, áldozócsütörtök nyolcadába eső kedden kezdtem ezt a krónikát a magyarok régi és legújabb cselekedeteiről…” – ezekkel a szavakkal, azaz az 1358. május 15-ei dátummal indul a mű.A Képes krónika latin eredetijének magyar fordítása. Bp.: Helikon, 1987, 1. jegyzet (55. o.) A kódex eredeti rendeltetése máig kutatások tárgya. Némelyek feltételezték, hogy Nagy Lajos Katalin nevű lánya és Valois Károly francia trónörökös eljegyzésére szánta ajándéknak, de ennek ellentmond, hogy a címlapon nem szerepel az 1370-ben megszerzett lengyel királyság címere. A korábbi kutatás a kódex sorsát tévesen kötötte össze Brankovics György szerb despotával. A Teleki-kódex bejegyzése szerint ugyanis azt egy olyan pompás kódexből másolták 1462-ben, amelyet a francia király ajándékozott Brankovicsnak. A modern történettudomány azonban tisztázta, hogy ez a francia ajándék nem a Képes krónikával, hanem egy azóta elveszett testvérkódexével azonosítható.
A ma ismert Képes krónika a 15. század második felében bizonyítottan Magyarországon volt. Ezt erősítik meg Vitéz János (1408–1472) humanista tudós, esztergomi érsek saját kezű bejegyzései, valamint az a tény, hogy 1479 után ebből a példányból másolták a Dubnici krónika első hét fejezetét. A magyarországi tartózkodást bizonyítja továbbá néhány 15–16. századi magyar és latin nyelvű jegyzet, valamint három magyar nyelvű, de török betűkkel írt glossza is (amely arra utal, hogy a hódoltság korában a kódex egy törökül is tudó magyar ember tulajdonában lehetett).
A mű a 16. század folyamán, ma már ismeretlen úton került Bécsbe, ahol Sebastian Tengnagel 1608–1636 között összeállított udvari könyvtári katalógusában már bizonyíthatóan szerepelt. Évszázados bécsi őrzési helye miatt a szakirodalom sokáig Bécsi Képes krónika (Chronicon pictum Vindobonense) néven hivatkozott rá. A kódex az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlását követő, 1932. évi velencei kultúregyezmény eredményeként, 1934-ben – más felbecsülhetetlen értékű könyvtári kincsek, úgynevezett ciméliák, például 16 hiteles corvina és Anonymus Gesta Hungaroruma társaságában – tért vissza véglegesen Magyarországra, az Országos Széchényi Könyvtár állományába.
Széles körű tudományos vizsgálatát az 1964-ben megjelent hasonmás kiadás tette lehetővé. A Képes krónika kiadási jogai kapcsán 2003 és 2006 között az OSZK polgári peres eljárást indított egy újabb hasonmás kiadást engedély nélkül megjelentető egyesülettel szemben, amely végül megegyezéssel zárult.Képes Krónika ügy (Nemzeti jogvédő Alapítvány, 2006)
Magyar nyelvű kiadások (nem teljes felsorolás) Képes Krónika (Szerkesztette Dr. Bittsánszky Géza, Szabó Károly 1867-es fordítása felhasználásával), web.archive.org A Bécsi Képes Krónika. Szemelvények; ford., bev. Madzsar Imre; Lampel, Bp., 1900 (Magyar könyvtár) Képes krónika. Kálti Márk krónikája a magyarok tetteiről; ford., jegyz. Geréb László, bev. Kardos Tibor, művészettörténeti tan., képvál. Berkovits Ilona; Magyar Helikon, Bp., 1959 (Monumenta Hungarica) Képes Krónika. A magyarok régi és legújabb tetteiről, eredetükről és növekedésükről, diadalaikról és bátorságukról. 1358; ford. Geréb László; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1971 Képes krónika; tan. Dercsényi Dezső, Kristó Gyula, Csapodiné Gárdonyi Klára, jegyz. Kristó Gyula, ford. Bellus Ibolya; Európa, Bp., 1986 (Pro memoria) Képes krónika. A magyarok régi és legújabb tetteiről, eredetükről és növekedésükről, diadalaikról és bátorságukról; ford. Geréb László; M. Hírlap–Maecenas, Bp., 1993 (Heti klasszikusok) Képes krónika; ford. Bollók János, utószó, függelék, irodalomjegyzék Szovák Kornél, jegyz. Szovák Kornél, Veszprémy László; Osiris, Bp., 2004 (Millenniumi magyar történelem. Források)
Hasonmás kiadás
Képes Krónika / Chronicum Pictum, 1-2.; hasonmás kiad.; Magyar Helikon, Bp., 1964 1. fakszimilék 2. A krónika latin szövege; sajtó alá rend. Mezey László / A krónika magyar szövege; ford. Geréb László / Dercsényi Dezső: A Képes Krónika és kora / Csapodiné Gárdonyi Klára: A Képes krónika miniatúrái Chronicon pictum; szerk. Szovák Kornél; hasonmás kiad.; OSZK, Bp., 2024
Jegyzetek
Források
További információk Berkovits Ilona: A Képes krónika és Szent István királyt ábrázoló miniatúrái, epa.oszk.hu Jakubovich Emil: Nagy Lajos király oxfordi kódexe, a Bécsi Képes Krónika kora és illuminátora, epa.oszk.hu A teljes Képes krónika pdf formátumban itt érhető el., web.archive.org Chronicon Pictum Vindabonese. In: Chronica Hungarorum. F. Florianus Lipsiae 1882 100-302 p(Teljes latin szöveg) https://archive.org/details/chronicahungaro00florgoog/page/n70/mode/2up – olvashatóbb latin szöveg, latin jegyzetekkel Imre herceg temetése és Vazul megvakíttatása a Képes krónikában Titokzatos szerző alkotta a Képes Krónikát, mult-kor.hu A Képes krónika titka, nja.hu Chronicon Pictum Vindobonense – Kepes Kronika – ante 1360, scribd.com Györffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet
Egyéb krónikák Kézai Simon Magyar Krónika (Gesta Hungarorum vagy Gesta Hunnorum et Hungarorum) Fordította Szabó Károly (mek.oszk.hu) ANONYMUS (Gesta Hungarorum) Fordította: Pais Dezső (mek.oszk.hu) Thuróczy János Chronica Hungarorum (Magyar Krónika)
Kategória:Anjou-kor Kategória:Magyar képzőművészet Kategória:Magyar történeti kódexek Kategória:Magyar krónikák Kategória:Gótika