A STEN (vagy Sten géppisztoly) egy brit 9 mm-es géppisztolycsalád volt, melyet a brit és nemzetközösségi erők használtak a második világháború és a koreai háború alatt. Legfőbb jellemzőjük az egyszerű kivitelezés és az alacsony gyártási költség volt, így felkelők körében is népszerű fegyvernek számított.
A STEN szó a fegyver főtervezőinek nevéből ered, Reginald V. Shepherd őrnagy és Harold Turpin, az EN pedig az Enfield rövidítése. Az 1940-es évek folyamán több, mint 4 millió darabot gyártottak a Sten géppisztolyból.
Történet A Sten akkor jött létre, mikor Nagy-Britannia a német inváziótól tartott. A hadsereg fegyvereinek nagy részét elveszítette a dunkerque-i visszavonulás után, így újakra volt szükség. 1941 előtt (de még utána is) a britek annyi Thompson-géppisztolyt vásároltak az Egyesült Államoktól, amennyit csak tudtak, viszont a típussal nem igazán voltak megelégedve, valamint az ára is magas volt (70$ és 200$ között mozgott, míg a leváltására kidolgozott STEN 11$-ba került). Az 1941-es év végén az Egyesült Államok belépett a háborúba, ezzel még több Thompsonra volt szükségük, ami a helyzetet tovább rontotta. A tengelyhatalmak keltette fenyegetés elhárítására sürgősen szükség volt egy új fegyverre, így az Enfieldet megbízták egy alternatíva gyártásával.
A fegyver tervezésével R. V. Shepherd őrnagyot és Harold John Turpint bízták meg. Shepherdet nyugdíjazásából hívták vissza.
A Sten rendelkezett a Királyi Haditengerészet Lanchester géppisztolyának néhány tulajdonságával, mint például az oldalról beilleszthető tölténytárral. A Lanchester a német MP 28 másolata volt. A Lanchester gyártási filozófiája merőben eltért a STENtől, magas minőségű alapanyagokat használtak, kivitele háború előtt megszokott igényes kivitel és felületkezelés jellemezte, míg a Sten igénytelen, egyszerű kivitelben készült. A Lanchester és a Sten tárjai azonban csereszabatosak voltak (habár a Lanchester tárja hosszabb, 50 darab töltény befogadására alkalmas, míg a Stenhez kisebb, 32 töltényes tárat terveztek).
A Sten géppisztolyhoz egyszerű préselt acéllemez alkatrészeket használtak minimális hegesztéssel. A gyártási folyamat nagy részét kisebb műhelyekben is végrehajthatták, az összeszerelést pedig az Enfield végezte. A sorozatgyártás folyamán a Sten tervezetén tovább egyszerűsítettek: a legalapvetőbb változat a Mark III volt, melyet öt munkaóra alatt elkészíthettek. A legolcsóbb változatokat mindössze 47 különböző alkatrészből szerelték össze. Könnyen felismerhető egyszerű megjelenéséből (válltámasza lényegében csak egy cső) és vízszintes tárjából. A Mark I egy jobban megmunkált típus volt fa markolatokkal; a későbbi modellek sokkal spártaibbak voltak, habár az utolsó, Mark V változat, melyet az inváziós fenyegetettség után gyártottak, szigorúbb szabványok szerint készültek.
A Sten keresztülment különféle szerkezeti fejlesztésen a háború folyamán. A legtöbb változtatás a gyártási folyamat egyszerűsítése és a megbízhatóság növelése érdekében történt. Az 1942-es év végétől a Sten géppisztolyok alapjában véve igen hatásos fegyverek voltak, viszont véletlenszerű elsülések a háború alatt mindig történtek. A könnyen gyárthatóság még a németeket is inspirálta, akik a háború vége fele egy saját változatot, az MP 3008-ast fejlesztettek ki. Az izraeli függetlenségi háborúban zsidó partizánok is használták a Sten géppisztolyokat.
1953-tól a Stent a Sterling géppisztollyal váltották le, az 1960-as évekre pedig teljesen kivonták a hadrendből. A többi nemzetközösségi ország saját típusával váltotta le a Sten géppisztolyt.
Felépítés A Sten tömegzáras működésű fegyver, amely nyitott zárból tüzel, rögzített ütőszeggel. Felhúzáskor a zár hátsó, nyitott helyzetben marad, az elsütőbillentyű megnyomásakor a zár rugónyomás alatt előremozdul, betöltve a töltényt a tárból, majd pedig ki is lövi azt. Az alap működési elvek hasonlóak a német MP 40, a szovjet PPS–41, az amerikai M3 géppisztoly és még sok más esetében. Így ezen fegyverek képességei és hibái azonosak; egyszerűek, gyártásuk olcsó, a katonák automata fegyverrel való ellátását biztosítják, így nagyban megnövelve a gyalogság tűzerejét rövid hatótávolságon. Habár a nyitott zár és a pisztolylőszer használata nagyban csökkenti a pontosságot, a hatásos lőtávolság is csak 100 méter körül van.
Az elakadásokat különféle problémák okozhatják: előfordulhat a szegényes karbantartás miatt, de néhány probléma a Sten sajátosságaiból ered. A korom felhalmozódása a závárzatbanCarbine, Machine, STEN 9mm Mk II, General Instructions, (February 1942) Manual : Heavy carbon buildup could prevent the firing pin from detonating the primer. vagy a zár útjába kerülő szennyeződés okozhat elakadást, de a szennyezett töltényűr is megakadályozza a fegyver töltését.Carbine, Machine, STEN 9mm Mk II, General Instructions, (February 1942) Ha a Stennel bal kézzel a tárat markolva tüzelnek, az elősegíti a tárfoglalat elhasználódását, megváltoztatva a töltés szögét, így emiatt is elakadhat a fegyver.
Problémákat hordoz magában a Sten tárja is, amely a német MP 38 pontos másolata; ezt a döntést azért hozták, hogy a német 9 mm-es tárakat is használhassák.Dunlap, Roy F., Ordnance Went Up Front, Samworth Press (1948), p. 80 Ez a döntés nem volt túl szerencsés, mivel az Erma tárjainak hibáit is átvették. A tárban két oszlopban helyezkednek el a 9 mm-es töltények lépcsőzetes elrendezésben, felül pedig már csak egy oszlopot alkotnak. Míg más lépcsőzetes elrendezésű tárak esetében, mint például a Thompsonnál, a töltények mindkét oszlopból töltődnek, addig a Sten tárjainál, mint az MP 38-asnál, a töltények egy oszlopba rendeződnek. Ebből kifolyólag ha por vagy idegen anyag kerül tár felső részébe, az a fegyver töltésének elakadásához vezet.
A modern 9 mm-es tárak, mint amilyeneket a Sterling géppisztolynál alkalmaznak, ívesek és két oszlopból töltik a lövedékeket a fegyverbe, hogy elkerüljék az elakadásokat. Ha a Sten töltényei elakadnak a tárban, akkor a szokásos eljárás a következő volt: eltávolították a tárat a géppisztolyból, majd hozzáütötték a térdükhöz, ezután visszahelyezték a fegyverbe, amit újból felhúztak, így ismét működőképessé vált. A tárak könnyebb újratöltése érdekében kifejlesztettek egy tártöltő eszközt, ami később a fegyver alaptartozéka lett.
A nyitott záras tervezet kombinálva az olcsón gyárthatóságot és a kezdetleges biztosító berendezéseket hajlamossá tette a fegyvert a véletlen elsülésre, ami igen veszélyes volt. A zár hátsó pozíciójában (felhúzva) a fegyvert egy egyszerű biztosítóval lehetett biztosítani. Ha egy Stent betárazva, a zárat zárt pozíciójában leejtettek, vagy a földnek ütöttek, a zár annyira hátra tudott mozdulni, hogy visszatérve a rugónyomástól betöltsön a töltényűrbe egy lövedéket, majd elsülhetett a fegyver. Az Mk IV felhúzókarját már úgy tervezték, hogy ezt a véletlen elsülést megakadályozzák; a fegyvert a zár zárt pozíciójában is biztosítani lehetett, így lehetetlenné téve a véletlen elsülést. A fegyver elhasználódása és a biztosító esetleges hibája hatástalanná tették ezt a szerkezetet.
Változatok A Sten géppisztolyokat többféle alapváltozatban gyártották (habár az Mk I csak kis számban került alkalmazásra, az Mk IV-est pedig soha nem rendszeresítették), a legyártott mennyiség közel fele az Mk II változat volt. Hozzávetőleg 4,5 millió Sten géppisztoly készült a háború alatt.
Mark I A legelső Mk I Sten géppisztolyt Turpin sajátkezűleg készítette a perivale-i Philips Radio worksnál 1940 decembere, 1941 januárja között. Ezt a fegyvert a brit hadsereg warminsteri Infantry and Small Arms School Corps gyűjteményében őrzik.
Az első típuson kúp alakú lángrejtőt alkalmaztak, finom megmunkálással készítették. Első és hátsó pisztolymarkolata fából készült (néha acélból). A válltámasz egy kicsi cső kivitellel készült, hasonlóan a kanadai Mark II-höz. Egyedi sajátossága volt, hogy az elülső markolatot előre lehetett hajtani a könnyebb szállíthatóság érdekében. A csőburkolat meg volt hosszabbítva, egészen a lángrejtőig ért. A Mark II sorozatgyártása előtt nagyjából 100 000 darab készült ebből a változatból. A németek által zsákmányolt példányok az MP.748(e) megnevezést kapták, melyben az „e” betű az englisch rövidítése.
Mark I* Ez volt az Mk I első egyszerűsített változata. Az elülső pisztolymarkolatot, a faágyazást és a lángrejtőt törölték a gyártásból.
Mark II thumb|Winston Churchill egy Sten Mk II-vel Shoeburyness-nél, 1941. június 13. A Mark II volt a leggyakoribb változat, melyből kétmillió darabot gyártottak. Kivitelében az Mk I-estől sokkal nyersebb. Nem rendelkezett lángrejtővel és pisztolymarkolattal. Fegyvercsöve 76 mm-el túlnyúlt a csőburkolaton. A csőburkolatot lerövidítették, tetejére apró lyukakat fúrtak. Egyes fegyverekhez bőrből készült csőburkolatvédőt adtak, hogy a katonák meg tudják fogni tüzelés közben. A németek MP.749(e) jelöléssel látták el a zsákmányolt fegyvereket. Néhány Mk II-est fatusával szereltek fel, amely csereszabatos volt az Mk V tusájával. A németek által kifejlesztett Spz-kr gépkarabélyhoz az Mk II tokját és néhány alkatrészét is felhasználták.
Szabvány Mark II: Teljes hossz: 762 mm Csőhossz: 197 mm súly: 3,2 kg
Mark II (Kanada) A második világháború alatt a Sten géppisztoly egy változatát a Long Branch Arsenal gyártotta az ontario-i Long Branch-ban. Ez a típus nagyon hasonlított az alap Mark II-re, válltámasza azonban eltért, a gyártás minőségét is javították. Először az 1942-es dieppe-i rajtaütés során használták.
thumb|Egy munkásnő pózol a Sten Mk II-vel a gyárban, 1942. május 26.
Kanadai Mark II: Teljes hossz: 896 mm Csőhossz: 198 mm Súly: 3,8 kg
Mark III Ez az egyszerű kivitelű fegyver volt a második leggyakoribb változat az Mk II után. Az Mk III az Mk I leegyszerűsítése, melyet Kanadában és az Egyesült Királyságban is gyártottak. A Lines Bros Ltd volt a legnagyobb gyártó. Az Mk II-höz képest a legnagyobb eltérés a tok, kivetőnyílás és a csőburkolat egyesítése volt. Német jelölése az MP.750(e) volt.
Mark IV Az Mk IV egy kisebb változat, amely nem jutott túl a prototípus állapoton. Közel pisztoly-méretű, ellátták lángrejtővel, hátsó pisztolymarkolattal és nagyon könnyű válltámasszal, rövidebb fegyvercsővel.
Mark V thumb|jobb|Brit ejtőernyősok Oosterbeeknél a Market Garden hadművelet során, Sten Mk V géppisztolyokkal felszerelve. 1944-ben rendszeresítették, minősége meghaladta a korábbi változatokét, az Mk II alaposabban megmunkált változata. Ellátták fából készült első és hátsó pisztolymarkolatokkal, fatusával és szurony rögzítési ponttal. A fegyverre a négyes számú Lee Enfield puska első irányzékát szerelték. Az ejtőernyősök számára speciális tölténytartót készítettek, amelybe hét darab betöltött tárat helyezhettek.
Egy másik változatot forgatható válltámasszal és különleges hátsó irányzékkal láttak el, mellyel városi harc során sarkokból lőhettek a fegyverrel, hasonlóan a németek által kifejlesztett Krummlaufhoz, melyet az StG 44-hez fejlesztettek ki. Az ötlet modern adaptációja a CornerShot.Janes Military Review Fourth Year of Issue, Page 81, , Published 4/1/1985
Mark VI Teljes hossz: 908 mm Csőhossz: 198 mm Súly: 4,5 kg
Hangtompított típusok Az Mk IIS és Mk VI típusok (néha 6(s) jelöléssel említve) beépített hangtompítóval készültek, csőtorkolati sebességük alacsonyabb volt más típusokhoz képest (305 m/s), hogy a kilőtt lövedékek ne érjék el a hangsebességet. A hangtompító hamar felforrósodott, így vászonból készült burkolattak látták el, hogy megvédjék a használó katona kezét.Wolfgang Michel: Britische Schalldämpferwaffen 1939-1945: Entwicklung, Technik, Wirkung.
Az Mk IIS, ahogy a jelölése is mutatja, az Mk II hangtompított változata. Zsákmányolt példányait a németet MP.751(e) jelöléssel helyezték hadrendbe.
Az Mk VI az Mk V hangtompított változata. Az Mk VI a legnehezebb változat a felszerelt hangtompító miatt. Ellátták még fából készült pisztolymarkolattal és fatusával is.