A finn férfi jégkorong-válogatott Finnország nemzeti csapata, amelyet a Finn Jégkorongszövetség (finnül: Suomen Jääkiekkoliitto) irányít. Egyike a legsikeresebb jégkorong-válogatottaknak, és tagja a hat legerősebb válogatott nagy hatosnak nevezett nem hivatalos csoportjának Csehország, az Egyesült Államok, Kanada, Oroszország és Svédország mellett. Soha nem esett ki a világbajnokság főcsoportjából.

A válogatott eddig ötször nyerte meg a világbajnokságot, 1995-ben, 2011-ben, 2019-ben, 2022-ben és 2026-ban. Az olimpián először 1952-ben vett részt, először 2022-ben nyertek.

A válogatott szerepelt Kanada-kupákon, majd a Jégkorong-világkupán, itt 2004-ben nyert ezüstöt. A válogatott állandó szereplője az Euro Hockey Tour versenysorozatnak (kilenc alkalommal megnyerte) és az Euro Hockey Challenge-nek is (kétszer nyert aranyat). Szerzett érmet további meghívásos jégkorongtornákon is, mint például a Spengler-kupa (ezüstérem 1975-ben), a Nissan Cup (aranyérem 1989-ben és 1994-ben), valamint a Deutschland Cup (aranyérem 1990-ben).

Története Finnország 1939-ben, a svájci jégkorong-világbajnokság mutatkozott be a nemzetközi elitben, ám a debütálás még nem sikerült fényesen: a csapat Jugoszláviával osztozkodva az utolsó helyen zárt. Tíz évvel később, az 1949-es svédországi jégkorong-világbajnokságon már látszott a fejlődés, az alsóházi helyosztók megnyerésével a 7. helyet csípték el. Az olimpiai tűzkeresztségen 1952-ben, Oslóban esett át a válogatott.

Az 1974-es férfi jégkorong-világbajnokság nem a sportsikerekről, hanem a tiltott szerekről maradt emlékezetes. Két játékos is fennakadt a doppingteszten a tiltott ephedrin használata miatt: a svéd Ulf Nilsson és a finn Stig Wetzell, akiket azonnal ki is zártak a torna hátralévő részére. Nilsson a lengyelek elleni, 4–1-re megnyert meccs után bukott meg, így a pontokat a zöld asztal mellett, 5–0-s gólaránnyal Lengyelország kapta. Hasonló sorsra jutott a finn Wetzell is: az ő tesztje a Csehszlovákia elleni 5–2-es diadalt követte. A meccset végül 5–0-val a csehszlovákoknak ítélték. Bár a finnek a zárónapon ismét két vállra fektették a csehszlovák csapatot, az elvett pontok miatt lemaradtak a történelmi, első vb-érmükről.

A gárda a tengerentúlon is szerencsét próbált: az 1978–79-es szezonban egy hivatalos alapszakasz-mérkőzést játszottak a WHA ligában a Wayne Gretzkyvel felálló Edmonton Oilers ellen.

Az 1986-os férfi jégkorong-világbajnokságon ismét karnyújtásnyira volt a dobogó. A Svédország elleni sorsdöntő meccs utolsó percében még 4–2-re vezettek a finnek. Ekkor azonban jött Anders Carlsson, aki előbb szépített, majd a finn védelem hatalmas hibáját kihasználva egyenlített. A 4–4-es döntetlen azt jelentette, hogy Finnországnak be kellett érnie a negyedik hellyel.

Az 1992-es férfi jégkorong-világbajnokságon szerzett ezüstérem éppen ezért sokkolta pozitívan a közvéleményt. A fiatal, rutintalan csapattól senki sem várt csodát, különösen az ugyanabban az évben rendezett, gyengén sikerült 1992-es albertville-i téli olimpián után. Ez a medál volt a finnek első vb-érme, és a második dobogós helyezése a sportág történetében. Az elsőt az 1988-as calgary-i téli olimpián szerezték, ahol hatalmas meglepetésre úgy lett ezüstérmes a csapat, hogy az utolsó fordulóban legyőzte a már biztos aranyérmes, emiatt kissé fásult Szovjetuniót.

1995-ben eljött a történelmi pillanat: Finnország felért a jégkorongvilág csúcsára. A finnek a negyeddöntőben Franciaország felett aratott 5–0-s, az elődöntőben pedig a Csehország elleni 3–0-s győzelemmel jutottak be a döntőbe. A fináléban az ősi rivális és egyben házigazda Svédország várt rájuk. A döntő első harmadában a balszélső, Ville Peltonen klasszikus mesterhármast lőtt, majd gólpasszt adott Timo Jutilának, így a finnek pillanatok alatt 4–0-s előnyre tettek szert. A svédek innen már nem tudtak felállni, a 4–1-es végeredmény finn aranyat ért.

Az 1998-as olimpiai férfi jégkorongtornán a finn válogatott bronzéremmel zárt, miután a harmadik helyért 3–2-re verték Kanadát. Teemu Selänne 4 góllal és 10 ponttal a torna királya lett. Ez az olimpia azért vonult be "az évszázad tornájaként" a történelembe, mert az NHL ekkor engedte el először a sztárjátékosait, így a világ valóban legjobb játékosai csaphattak össze.

A 2006-os téli olimpián a döntőig menetelt a csapat, ám ott drámai csatában 3–2-re alulmaradt Svédországgal szemben. Az ezüstérem mellett a finnek egyéni elismeréseket is besöpörtek: a mindössze 8 gólt kapó Antero Niittymäkit választották a torna legértékesebb játékosának (MVP), Selänne pedig a legjobb csatár lett. Ezen a tornán debütált a mai napig használt, 12 csapatos, kétcsoportos lebonyolítási rendszer, amely az 1998-as és 2002-es tornákhoz képest eltérő, és az 1992-es, valamint 1994-es tornákhoz hasonló formát öltött.

A 2006-os IIHF jégkorong-világbajnokságon Finnország a harmadik helyet érte el, miután 5–0-ra megnyerte a bronzmérkőzést Kanada ellen. Petteri Nummelint beválasztották a média All-Star csapatába.

A 2007-es IIHF jégkorong-világbajnokság döntőjében Finnország alulmaradt Kanadával szemben. Ez a finálé történelmi volt: az 1994-es vb óta most másodszor csapott össze a két hoki-óriás az aranyéremért. Bár egy évvel korábban, a 2006-os bronzmeccsen a finnek még megsemmisítő, 5–0-ás csapást mértek a juharlevelesekre, ezúttal a kanadaiak várták jobb formában a találkozót: veretlenül érkezett az egyenes kieséses szakaszba, míg Finnország két vereséget is könyvelhetett el a döntőig vezető úton. A finálé korán Kanada szája íze szerint alakult. A 7. percben – egy emberelőnyös szituációban – Lombardi és Murphy játszott össze, a korongot pedig Rick Nash lőtte kapásból a hálóba. Nem sokkal később, szintén fórban, Eric Staal lemásolta a jelenetet Justin Williams és Mike Cammalleri asszisztjából, a második harmad közepén pedig Colby Armstrong növelte 3–0-ra az előnyt – ez a találat végül győztes gólnak bizonyult. A finnek dolgát a fegyelmezetlenség nehezítette meg, az első két játékrészben ugyanis 6-6 perc kiállítást szedtek össze. A záró harmad utolsó tíz percére azonban feltámadt Finnország. Az 52. percben Ville Peltonen gólpassza után Petri Kontiola talált be Ward kapujába, majd alig három perccel a dudaszó előtt Antti Miettinen lőtt gólt, amivel a csapat 3–2-re felzárkózott. A finn reményeket végül Rick Nash törte össze: egy perccel később egy zseniális szóló végén végleg lezárta a meccset, így Kanada 4–2-es győzelemmel hódította el a trófeát. Bár a finnek többet lőttek kapura (22–18), a kanadaiak kapusa, Cam Ward sziklaszilárdan állt a vasak között, a speciális egységek (emberelőnyök) hatékonysága pedig eldöntötte a bajnoki címet. A torna legjobb kapusának járó díjat a vereség ellenére a finn Kari Lehtonen érdemelte ki.

A 2008-as IIHF jégkorong-világbajnokságon Finnország a harmadik helyet szerezte meg, miután a bronzmérkőzésen 4–0-ra legyőzte a rivális Svédországot. right|thumb|300px|Janne Niskala, Mikko Koivu, Joni Pitkänen, Tuomo Ruutu és Niklas Hagman a 2010-es téli olimpián, Vancouverben A 2010-es téli olimpián Finnország ismét bronzéremmel távozott, miután 5–3-ra nyert Szlovákia ellen. A torna során Teemu Selänne lett az olimpiák történetének legeredményesebb játékosa a szerzett pontok tekintetében. A torna második mérkőzésén adott egy gólpasszt, amivel megszerezte 37. karrierpontját, megelőzve a szovjet Valerij Harlamovot, a csehszlovák Vlastimil Bubníkot és a kanadai Harry Watsont.

A 2011-es IIHF jégkorong-világbajnokságon Finnország megszerezte második világbajnoki címét, a döntőben 6–1-re legyőzve a svéd válogatottat. Két magasan rangsorolt szomszédos ország, Svédország és Finnország rivalizálása hosszú múltra tekint vissza a jégkorongban. A mérkőzés előtt mindkét ország fősodratú médiája "álomdöntőként" aposztrofálta a találkozót. A gól nélküli első harmad után Svédország nyitotta meg a gólok sorát Magnus Pääjärvi találatával szerezték meg az 1–0-ás vezetést a második harmad 28. percében, de hét másodperccel a harmad vége előtt a finn Jarkko Immonen egyenlített (1–1). Finnország a harmadik harmad elején magához ragadta a vezetést, Petteri Nokelainen és Niko Kapanen révén két gólt szereztek a 43. és a 44. percben. A svédek tíz perccel a dudaszó előtt időkéréssel próbálták rendezni a sorokat, de nem sikerült újraszerveződniük, Finnország pedig további három gólt szerzett Janne Pesonen, Mika Pyörälä és Antti Pihlström révén, amivel biztosították a világbajnoki címet. A finn válogatottból Jarkko Immonen 9 góllal és 12 ponttal a torna gól- és pontkirálya lett. A finnek a harmadik világbajnoki címüket a 2019-es szlovákiai IIHF jégkorong-világbajnokságon szerezték meg, majd a 2020-as törölt torna után a 2021-es tornán is bejutottak a döntőbe, ahol hosszabbításban kaptak ki Kanadától.

A 2022-es téli olimpián Finnország története során először nyert aranyérmet, veretlenül menetelve és Oroszországot legyőzve a döntőben. Ez lehetővé tette számukra, hogy a történelem során először az élre álljanak az IIHF világranglistáján. 2022 májusában Finnország megnyerte negyedik világbajnokságát, egy küzdelmes mérkőzésen, hosszabbításban legyőzve Kanadát. Ez volt a harmadik egymást követő Kanada–Finnország döntő, és az első alkalom, hogy a finnek hazai jégen szereztek érmet.

A svájci Zürichben rendezett 2026-os IIHF jégkorong-világbajnokságon Finnország megnyerte az ötödik világbajnoki aranyérmét, miután a feszült döntőben 1–0-s győzelmet aratott a házigazda Svájc felett.

Eredmények Világbajnokság 1920 és 1968 között a téli olimpia minősült az az évi világbajnokságnak is. Ezek az eredmények kétszer szerepelnek a listában.

Olimpiai játékok

Kanada-kupa/Világkupa 1976 – 6. hely 1981 – 6. hely 1987 – 6. hely 1991 –

1996 – 5. hely 2004 – 2016 – 8. hely

Euro Hockey Tour

Euro Hockey Challenge 2011 – 2012 – 2013 – 2014 – 2015 – 2016 – 2017 – 2018 –

Jegyzetek

Források

Kategória:Jégkorong-válogatottak Jégkorong