A manierizmus a kb. 1530-tól 1600-ig tartó stílustörténeti korszak elnevezése, amely a reneszánsz és a barokk korszakot kötötte össze. A fogalom az olasz maniera szóból ered, melynek magyar jelentése mód vagy manír, de később modorosságot is jelentett. Itáliából indult ki, Németalföldön, Franciaországban és Németországban terjedt el. A 16. század első felében a késő reneszánsz, a század utolsó évtizedében és 1600 után a korai barokkal él együtt. Az új elvek már az érett reneszánsz két nagy alkotójánál is jelen voltak, Raffaellónál például a Borgó égése című mű (1514–17, Vatikán), Michelangelónál pedig az Utolsó ítélet című festményen (1535–41, Vatikán, Sixtus-kápolna). Ezeknél a munkáknál a művész már szakít a hagyományos ikonográfiával.
Jellemzői Egyéni érett látásmód jellemzi. Erősen intellektuális jellegű, megoldásai nem természetesek. Különleges ritmusú kompozícióival, valóságellenes térképzéssel, és új szépségeszméivel szemben állt a reneszánsz tulajdonságaival – gyakoriak a meghosszabbított formák, mint az illusztráción a Madonna nyaka, vagy a testrészek elcsavart, természetellenes pózban láthatók. figurák lapossága egymás mellé helyezett, elkülönített alakok sokalakos kompozíciónak nincs megfelelő súlypontja erősen körvonalas, rajzos ábrázolásmód részletezés, túlzott aprólékosság sajátos téralkotás újszerűség hajszolása emlékezetből festett képek jellegzetes féktelensége, megjelenik a fantázia. nyugtalanság érzése misztikum felé fordulás.
A manierista építészet Fő jellemzői a szokatlan, egyedi kompozíciók, az épület elszigetelése a közvetlen környezetétől, magasabb síkon helyezkedik el, szűkre zárja a kilátást és ezt a szűk falmezőt zsúfolja különböző díszítményekkel, melyek a fal síkjához kötődnek.
Feloldják a tektonikus logikát, a homlokzat egyenlőtlen pillérekkel tagolódik, az udvar hosszú utcának tűnik, majd keskeny nyújtott loggiával zárják le. Az épület formai tisztasága és a díszítmények közötti ellentét a manierizmus szellemiségét mutatja. A külső homlokzati részre a kulisszaszerűség jellemző, és a rusztika önkényes félbeszakítása.
A kor neves építészei Michelangelo Buonarroti Giorgio Vasari Baldassare Peruzzi Giovanni Sallustio Peruzzi Giulio Romano Giacomo Barrozi Vignola
Manierista festők Első nemzedék Jacopo Pontormo (1494–1557) Giulio Romano (1499–1546) Rosso Fiorentino (1494–1540) Domenico Beccafumi (1486–1551) Agnolo Bronzino (1503–1572) Parmigianino (1503–1540) Tiziano Vecellio (1485–1576) Jacopo Tintoretto (1518–1594)
Második nemzedék Daniela da Volterra Giuseppe Arcimboldo El Greco Santi Gucci Taddeo Zuccaro
Németalföldi és német manieristák Hans von Aachen Johann Friedrich Vermeer (további neve ismeretlen)
Szobrászok Benvenuto Cellini Bartolomeo Ammannati Pietro Bernini
Irodalom A manierista irodalom a késő reneszánsz irodalommal élt együtt, nyomai még a barokk korban is felbukkannak. A manierista költők kedvelt műfaja a parafrázis, amivel a zaklatottság érzését fejezték ki, az embléma, a certamen. Magyarországon Rimay János képviselte ezt az irányzatot.
Források
Bán Imre: Eszmék és stílusok. Budapest, 1977. Kelényi György: A manierizmus. Budapest, 1995. Arnold Hauser: A manierizmus. A művészet válsága és a modern művészet születése.
További információk
Kategória:A 16. század művészete