Kapisztrán János (latinul Ioannes de Capistrano vagy Ioannes Capistranus, olaszul Giovanni da Capestrano; Capestrano, hagyományosan 1386. június 24. – Újlak, 1456. október 23.), a római katolikus egyházban Kapisztrán Szent János, a késő középkor egyik legnagyobb hatású ferences alakja volt: itáliai jogász, obszerváns ferences szerzetes, áldozópap, rendi reformer és vándorprédikátor, inkvizítor, aki a zsidóüldözések fanatikus előmozdítójaként is ismert lett.Horst von der Bey OFM: Dunkles Erinnern: Juden und Franziskaner. In: Horst von der Bey, Johannes-Baptist Freyer (Hrsg.): Die Franziskanische Bewegung. Band 1: Geschichte und Spritualität. Mainz 1996, S. 148–157, bes. S. 148.152f.155f. A zsidóság története Magyarországon Ő maga nem szabott ki halálos ítéleteket, de tevékenysége kétségkívül hozzájárult a vallási türelmetlenség brutális túlkapásaihoz. 1456-ban, 70 évesen keresztes sereget toborzott a „pogány” oszmánok ellen.
Az obszervancia a ferences renden belüli reformmozgalomként Assisi Szent Ferenc regulájának, különösen az evangéliumi szegénységnek és az egyszerű közösségi életnek szigorúbb megtartását sürgette. Kapisztrán Sienai Szent Bernardin munkatársaként és szellemi örököseként az irányzat intézményi megerősítésén, Jézus szent neve tiszteletének terjesztésén és Bernardin szentté avatásának előmozdításán dolgozott.Galamb György: Kapisztrán János magyarországi levelezése. Szöveghagyomány és megközelítési szempontok. Századok, 157. évf. (2023) 2. sz., 257–286.Filippo Sedda: Un giurista sul pulpito e sotto il pulpito: note su un quaderno di lavoro di Giovanni da Capestrano. In: Laura Gaffuri – Rosa Maria Parrinello (szerk.): Verbum e ius. Predicazione e sistemi giuridici nell’Occidente medievale. Firenze University Press, Firenze, 2018, 229–262.
Világi és egyházi pályáját egyaránt meghatározta a római jogban és az egyházjogban szerzett műveltsége. Prédikációiban, rendi jogalkotásában, a ferences harmadrend védelmében és a vallási vétségek kivizsgálásában rendszeresen alkalmazta a középkori jog fogalmait. Itáliában, majd 1451-től Ausztriában, a német és cseh területeken, Sziléziában, Lengyelországban és a Magyar Királyságban működött. Küldetése összekapcsolta a ferences reformot, a pápai egyházpolitika képviseletét, a városok erkölcsi megújítását, a husziták és más, eretneknek minősített irányzatok elleni fellépést, majd Konstantinápoly 1453-as eleste után az Oszmán Birodalom elleni keresztes mozgósítást.Letizia Pellegrini: Európa és a középkor határvidékén. A Kapisztrán-levelezés, a Magyar Királyság és az oszmán hódítás. Századok, 157. évf. (2023) 2. sz., 215–238.György Galamb (szerk.), Iulian Mihai Damian – Ottó Gecser – Balázs Kertész közreműködésével: The Correspondence of John of Capestrano. Volume 2: Letters Exchanged during His Stay in the Kingdom of Hungary (1455–1456) and with Hungarian Recipients Beforehand (1451–1455). Research Centre for the Humanities, Institute of History – University of Szeged, Budapest–Szeged, 2023.
Működéséhez súlyos vallási konfliktusok is kapcsolódtak. Pápai felhatalmazással inkvizítorként járt el a fraticellik – a ferences szegénységeszményt az egyházi hierarchiával is szembefordulva radikalizáló csoportok – és más eretneknek nyilvánított közösségek ellen. Elutasította az utraquisták különálló cseh egyházi berendezkedését; nevük arra a követelésükre utalt, hogy a világi hívek is kenyér és bor színe alatt egyaránt részesüljenek az eucharisztiában. A firenzei unió alapján a keleti keresztények római egyházzal való egységét is sürgette, és kényszerítő intézkedéseket támogatott ennek érdekében.
A zsidó közösségekkel szemben a középkori, vallási alapú antijudaizmus képviselőjeként az elkülönítő egyházjogi rendelkezések szigorú alkalmazását követelte, és fellépett több uralkodói kiváltságuk ellen. Aktív szerepet vállalt az 1453-as boroszlói, állítólagos ostyagyalázás miatt indított vizsgálatban, amely kényszervallatásokkal, kivégzésekkel, vagyonelkobzással és kiűzéssel végződött. Klaniczay Gábor ezért Kapisztránt történetileg felelősnek tekinti az eljárás következményeiért; Filippo Sedda ugyanakkor jogtörténetileg elkülöníti az eretnekek elleni inquisitor tisztségét a zsidókra vonatkozó előírások executoraként, vagyis végrehajtójaként ellátott feladatától.Klaniczay Gábor: Kapisztrán János, a prédikátor és csodatevő élő szent Magyarországon. Századok, 157. évf. (2023) 2. sz., 239–256, különösen 247–250.Filippo Sedda: Giovanni da Capestrano inquisitore contro gli ebrei? Le vicende romane. Giornale di storia, 11. (2013), 1–16, különösen 3–5.
1455 májusában érkezett a Magyar Királyságba. 1456-ban Juan Carvajal bíboros, pápai legátus és Hunyadi János mellett az oszmánellenes hadjárat népi mozgósításának egyik fő alakja lett. Az általa és más ferencesek által toborzott keresztesek részt vettek a nándorfehérvári győzelemben: Kapisztrán a helyszínen buzdította és vezette a nehezen fegyelmezhető csapatokat, a hadműveleteket pedig Hunyadi irányította. A győzelem évtizedekre megakasztotta az oszmánok közvetlen magyarországi előrenyomulását. Kapisztrán a hadjáratot követő járvány idején betegedett meg, és Újlakon halt meg.
Kortársai az életében csodatevő „élő szentként” tisztelték. Kultuszát X. Ince pápa 1650-ben hivatalosan megerősítette, VIII. Sándor pápa pedig 1690-ben szentté avatta; liturgikus emléknapja október 23.Miriam Hlavačková: Vale, pater optime, et veni. The Cult of St. John of Capistrano in the Territory of Present-Day Slovakia in the Middle Ages. Historický časopis, 69. évf. (2021) 5. sz., 815–837. DOI: 10.31577/histcaso.2021.69.5.2.Giovanni da Capestrano, Szenttéavatási Ügyek Dikasztériuma, hozzáférés: 2026. július 21. A katolikus történetírás egész napjainkig folytatta a személyének dicsőítését és apológiáját, míg a világi történészek erőszakos, fanatikus hitszónokként jellemzik.
Történeti és egyházi háttér
A ferences obszervancia és a szegénységi vita
A Ferences rend a 13. század óta ismétlődő vitákat folytatott arról, miként kell alkalmazni Assisi Szent Ferenc regulájának szegénységi előírásait. A 15. századi obszervánsok a regula „megtartását” – latinul observantiáját – szigorúbb közösségi szegénységgel, egyszerűbb életmóddal, rendszeres igehirdetéssel és szorosabb fegyelemmel kívánták megvalósítani. A konventuálisnak nevezett kolostori közösségek ezzel szemben a rend működéséhez szükséges közös javak használatát és a kialakult intézményi gyakorlatot tágabban értelmezték. Kapisztrán életében a két irányzat még ugyanazon rend része volt; szervezeti szétválásukat X. Leó pápa 1517-ben véglegesítette.Francesca Bartolacci – Roberto Lambertini: Attorno al Defensorium di Giovanni da Capestrano. L’Osservanza francescana nel suo rapporto con il Terzo Ordine. In: György Galamb (szerk.): Franciscan Observance between Italy and Central Europe / L’Osservanza francescana fra Italia ed Europa Centrale. Chronica 15. Szeged, 2017, 75–88.
A fraticellik szintén az apostoli szegénységre hivatkoztak, egyes csoportjaik azonban a pápák és az egyházi hierarchia törvényességét is kétségbe vonták. Az egyházi hatóságok ezért nem a pápai jóváhagyással működő reformmozgalom részének, hanem eretnek közösségeknek tekintették őket. Kapisztrán saját obszerváns programját élesen elhatárolta tőlük, és inkvizítori megbízásaiban is fellépett ellenük.
Pápaság, zsinati mozgalom és egyházi egység
Kapisztrán pályája a nyugati egyházszakadás 1417-es lezárását követő időszakban bontakozott ki. A több évtizedes válság idején egymással versengő pápák tartottak igényt a nyugati egyház vezetésére. A helyreállított egység után is fennmaradt a vita arról, hogy az egyház legfőbb kormányzati tekintélye a pápát vagy az egyetemes zsinatot illeti-e. A konciliarizmus hívei a zsinat felsőbbségét vagy legalább a pápai hatalom intézményes korlátozását vallották; a bázeli zsinat radikálisabb része IV. Jenő pápa ellenében V. Félixet választotta meg ellenpápának. Kapisztrán a pápai főhatalom következetes védelmezőjeként IV. Jenő mellett lépett fel.
A latin és a görög egyház az 1054-es egyházszakadás után külön szervezetben fejlődött. A firenzei zsinat 1439-ben uniót hirdetett közöttük, amely elfogadta a római pápa elsőbbségét és megállapodást fogalmazott meg a vitatott tanításokról. Az egyezséget a keleti keresztény közösségek többsége nem fogadta el tartósan. Kapisztrán mégis jogilag érvényes egyházi rendezésként kezelte, ezért közép-európai működése során az unió elfogadtatására törekedett a szerb és román ortodoxokkal.
Vallási egység, jog és inkvizíció
A késő középkori latin Christianitas egyszerre jelentett vallási közösséget, társadalmi rendet és politikai eszményt. Az uralkodók, városok és egyházi hatóságok a közös hitet a közrend egyik alapjának tekintették. Az eretnekséget ezért nem pusztán magánjellegű teológiai tévedésként, hanem a hűségi kötelékeket és a társadalmi békét veszélyeztető jogi vétségként is kezelték. Ez magyarázza, hogy az egyházi vizsgálatok mellett világi bíróságok, fejedelmek és városi tanácsok is részt vettek az eljárásokban, és a legsúlyosabb büntetéseket a világi hatalom hajtotta végre.
A középkori inkvizíció nem volt egész Európát egységesen irányító, állandó központi hivatal, és nem azonos a 15. század végétől működő spanyol inkvizícióval. Az inkvizítor rendszerint pápai vagy püspöki megbízás alapján, meghatározott területen és meghatározott csoportok ügyében vizsgálódott. Az eljárásban az egyházjog, a világi hatóságok saját joga és a helyi szokások találkoztak. Kapisztrán felhatalmazásainak területi és tárgyi hatálya ezért pályája során többször változott.
Husziták, keleti keresztények és az oszmán terjeszkedés
A husziták Husz János tanításai és 1415-ös kivégzése nyomán kibontakozó cseh vallási és politikai mozgalmat alkottak. Mérsékeltebb irányzatuk, az utraquizmus legjellegzetesebb követelése a két szín alatti áldozás volt: a laikusok ne csak a kenyér, hanem a megszentelt bor színe alatt is részesüljenek az eucharisztiában. Az 1436-os kompaktáták e gyakorlatot korlátozott feltételekkel elfogadták, Kapisztrán azonban a tartósan elkülönült cseh egyházi berendezkedést a katolikus egységgel összeegyeztethetetlennek tartotta.
Konstantinápoly 1453-as eleste után a pápaság az Oszmán Birodalom előrenyomulását a latin és keleti kereszténység egészét fenyegető veszélyként értelmezte. A keresztes hadjárat fogalma ekkor már nem kizárólag a Szentföld visszaszerzésére irányuló vállalkozásokat jelölte: pápai felhatalmazással az oszmánok elleni védelmi háborúkat is keresztes hadként hirdették meg. A résztvevők számára felajánlott búcsú a meggyónt és megbocsátott bűnökhöz kapcsolódó ideig tartó büntetés elengedését jelentette; nem a jövőbeni bűnök előzetes megbocsátását és nem korlátlan felmentést a hadviselés szabályai alól.
Élete és pályája
Származása és születési ideje
Kapisztrán a közép-itáliai Abruzzo területén, L’Aquila közelében fekvő Capestranóban született, amely a 14. század végén a Nápolyi Királysághoz tartozott. Születési évét rendszerint 1386-ra teszik; egyes régebbi munkák 1385-öt adnak meg. A június 24-i nap a későbbi liturgikus és életrajzi hagyomány része, közvetlen kortárs anyakönyvi adat nem igazolja. A hagyományos dátum ezért nem azonos bizonyosságú a későbbi, oklevelekkel dokumentált életeseményekkel.Giovanni da Capestrano, santo, Dizionario Biografico degli Italiani, Treccani, hozzáférés: 2026. július 21.