A bróm-pentafluorid interhalogén vegyület, képlete BrF5. Erős fluorozószer, olvadáspontja −61,3 °C, forráspontja 40,25 °C. Az oxigén izotóp-összetételének elemzésben használják: a szilárd szilikátok bróm-pentafluorid jelenlétében végzett lézeres ablációja során O2 gáz szabadul fel, melyet utána analizálnak. Az uránfeldolgozásban fluorozószerként alkalmazzák, valamint vizsgálják, hogy lehet-e használni rakétákban folyékony oxidálószerként.
Előállítás Bróm-pentafluoridot először 1931-ben állították elő bróm és fluor közvetlen reakciójával. Ez a reakció nagy mennyiségű termék gyártására alkalmas, 150 °C feletti hőmérsékleten, fluorfeleslegben hajtják végre:
Br2 + 5 F2 → 2 BrF5
Kis mennyiség előállításához kálium-bromidot és fluort reagáltatnak egymással:
KBr + 3 F2 → KF + BrF5
Az ezzel az eljárással gyártott bróm-pentafluorid szinte teljesen mentes a bróm-trifluoridtól és egyéb szennyeződésektől.
Reakciók Vízzel robbanásszerűen reagál, de acetonitrillel hígítva egyszerű hidrolízistermékek, brómsav és hidrogén-fluorid keletkezik:
BrF5 + 3 H2O → HBrO3 + 5 HF
Rendkívül erős fluorozószer, a legtöbb uránvegyületet már szobahőmérsékleten urán-hexafluoriddá alakítja.
Veszélyek A bróm-pentafluorid súlyosan maró hatású, gőzei irritálják a szemet, a bőrt és a nyálkahártyát. 100 ppm bróm-pentafluoridnak történő pár perces kitettség halálos a legtöbb kísérleti állat számára. Az anyaggal történő krónikus érintkezés nefrózist és hepatózist okozhat.
Szerves anyagokkal vagy por alakú fémekkel érintkezve azokat spontán meggyújthatja, de akár robbanás is bekövetkezhet.
Fordítás
Jegyzetek
Kategória:Szervetlen brómvegyületek Kategória:Fluoridok