Társadalmi osztály

A társadalmi osztály vagy egyszerűbben osztály társadalomtudományi és politikai fogalom. Számos értelmezési keretben használatos:

empirikusan, szociológiailag a társadalmi struktúra egyfajta elméletének alapkategóriája; absztraktan, történelemfilozófiailag Karl Marx történelmi materializmus elméletének alapfogalma; politikailag a kommunista pártok programjának világnézeti alapja.

Számos elmélet született arról, hogy mely társadalmi csoportok alkotnak osztályt, mi az osztályok viszonya egymáshoz, rendelhetők-e az osztályokhoz bizonyos tudatformák, ideológiák, illetve mi az osztályok politikai szerepe, jelentősége. A definíciós bizonytalanság és az alapvetően - szociológiai - fogalom politikai felhangokkal való terheltsége, illetve a 20. század végétől hegemónná vált globális neoliberális világgazdasági struktúra dominanciája egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy tudományos használata a 20. század végére visszaszorult, ugyanakkor szemléletformáló ereje továbbra is jelentős. A vagyoni alapú hierarchia ártalmainak és igazságtalanságának enyhítésére a jelenben a szociáldemokrácia és a szociálliberalizmus szociálpolitikai paradigmái bizonyultak hosszabb távon fenntartható társadalomszervezési ideológiáknak.

Etimológia Az „osztály” kifejezés a latin classis szóból származik, melyet az adóösszeírók a római polgárok – hadkötelezettségük alapját képező – vagyoni kategóriák szerinti besorolására használták.

Megjelenése A 18. század végén az osztály kifejezés elkezdte felváltani az addig elsődleges társadalomszervezési kategóriát jelentő földbirtok, rang és rend alapú hierarchikus besorolást. Ez összefüggött az örökölt sajátosságok társadalmi súlyának általánosan csökkenésével, illetve a vagyon és a jövedelem – mint a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyzet legfontosabb mutatói – jelentőségének növekedésével.

Marx osztályelmélete

Karl Marx nem hagyott hátra külön e célból írt munkában, szisztematikusan kidolgozott osztályelméletet, A tőke című művének III. kötete éppen ott szakadt meg, ahol a tulajdonképpeni osztályelmélet kidolgozása elkezdődhetett volna.Karl Marx: A tőke III. köt. MEM 25. köt. 833–834. old. Mégsem állítható, hogy ne lett volna osztályelmélete. Mivel a társadalmi osztályok léte és egymás közötti harca bizonyított tény volt számára, hiszen polgári történészek (François Guizot, Adolphe Thiers, François Mignet), közgazdászok (Adam Smith, David Ricardo) és utópista szocialista teoretikusok (Claude Henri de Rouvroy de Saint-Simon, Charles Fourier) már kimerítően elemezték előtte, nem volt szüksége arra, hogy a különféle osztályok létezését bizonyítsa. Marx továbbfejlesztette elődei osztályteóriáit, s a történelmi materializmus kidolgozásával megteremtette korának dinamikus osztályelméletét, mely egyúttal az osztályok nélküli társadalom, a kommunizmus tudományos célkitűzésének, forradalmának elmélete is. Maga Joseph Weydemeyerhez írott egyik levelében a következőképpen vallott erről:

„Ami […] engem illet, nem az én érdemem, sem a modern társadalomban levő osztályok létezésének, sem ezek egymással való harcának felfedezése. Polgári történetírók már jóval előttem ábrázolták az osztályok e harcának történelmi fejlődését, polgári közgazdászok pedig az osztályok gazdasági anatómiáját. Ami újat én cselekedtem, az annak bebizonyítása volt, 1. hogy az osztályok létezése csupán a termelés fejlődésének meghatározott történelmi szakaszaihoz van kötve; 2. hogy az osztályharc szükségszerűen a proletariátus diktatúrájához vezet; 3. hogy maga ez a diktatúra csak átmenet valamennyi osztály megszüntetéséhez és az osztály nélküli társadalomhoz.”Karl Marx: [levél] Joseph Weydemeyerhez (1852. március 5.) MEM 28. köt. 479. old.

Ralf Dahrendorf megállapítása szerint: „Az osztályelmélet valójában olyan fontos volt Marx számára, hogy szisztematikus kifejtését újra és újra elhalasztotta az empirikus elemzések finomítása kedvéért. Alapjában tehát csak konkrét problémákkal kapcsolatos alkalmazásából és azokból az esetenkénti általánosító megjegyzésekből ismerjük, amelyekre Marx minden művében rábukkanhatunk.” Marx osztályelméletét tehát kifejezetten a tárgyra összpontosító írásmű hiányában csak rekonstruálni lehet. E tekintetben kiemelkedő fontosságúak a Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikája című munkájában fellelhető, definitív értékű mondatai, melyekből kiderül, hogy osztályfelfogása nem egyoldalúan ökonómiai jellegű, hanem a társadalmi totalitás megragadására irányuló törekvést fejez ki. Leszögezi a gazdasági létfeltételek meghatározó szerepét az életmód, az érdekek – a politikatudomány egyik kulcsfogalma –, és műveltség mint osztályismérvek vonatkozásában, s még az osztályharcra való utalás sem marad el:

„Amennyiben millió és millió család olyan gazdasági létfeltételek között él, amelyek életmódjukat, érdekeiket és műveltségüket más osztályokétól megkülönböztetik és azokkal ellenségesen szembeállítják – annyiban osztályt képeznek. Amennyiben […] érdekeik azonossága nem teremt közöttük közösséget, nemzeti kapcsolatot és politikai szervezetet – annyiban nem képeznek osztályt.”Karl Marx: Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikája MEM 8. köt. 187. old.

Lenin osztálydefiníciója Vlagyimir Iljics Lenin sem tulajdonított különösebb jelentőséget annak, hogy önálló írást szenteljen az osztályelmélet kérdésének, egyfelől azért, mert axiómákként kezelte a tőkés társadalom osztályait, a kizsákmányolást, az osztályharcot, másfelől elsősorban az osztályharc gyakorlata, a proletárforradalom megvalósítása volt a központi kérdés számára. Meghatározása a termelési viszonyok – a tulajdon, a munkamegosztás, az elosztás – meghatározó szerepéből indul ki, melyben a sorrend egyben fontossági sorrendet is jelöl, s ezek legfőbb következményének a kizsákmányolást tekinti:

„Osztályoknak az emberek olyan nagy csoportjait nevezik, amelyek a társadalmi termelés történelmileg meghatározott rendszerében elfoglalt helyük, a termelési eszközökhöz való (nagyrészt törvényekben szabályozott és rögzített) viszonyuk,[tulajdonviszonyok] a munka társadalmi szervezetében játszott szerepük,[munkamegosztási viszonyok] következésképpen a társadalmi javak rendelkezésükre álló részének megszerzési módjai és nagysága[elosztási viszonyok] tekintetében különböznek egymástól. Az osztályok az emberek olyan csoportjai, amelyek közül az egyik eltulajdoníthatja a másik munkáját,[kizsákmányolás] annak következtében, hogy a társadalmi gazdaság meghatározott rendszerében különböző a helyzetük.”V. I. Lenin: A nagy kezdeményezés. [1919 június] V. I. Lenin Összes Művei (LÖM) 39. köt. 15. old.Kelemen János – Lendvai L. Ferenc: A marxista-leninista filozófia alapjai. Egységes jegyzet az egyetemek és főiskolák számára. Kossuth Könyvkiadó 1979. 169. old.Filozófiai Kislexikon. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1980. 263–264. old.Munkásmozgalom-történeti Lexikon. Kossuth Kiadó, Budapest 1976. 491–492. old.

A marxizmus számára a társadalmi osztály alapvető kategória, mivel ezen elmélet szerint a tőkés termelés során a tőkével rendelkező osztály kizsákmányolja a tőkével nem rendelkező osztályt, s ennek következtében a kizsákmányolás ellentétes érdekű osztályokat (tőkésosztály, munkásosztály) hoz létre és tart fenn. A burzsoázia és a proletariátus osztályszervezetekbe tömörülnek, s egymással osztályharcot folytatnak, melynek kísérőjelensége az osztálytudat, osztályideológia kialakulása. Ez az osztályellentét kibékíthetetlen (antagonisztikus), ezért az osztályharc végső célja a tőkés termelési mód társadalmi forradalom útján történő megszüntetése, s a magántulajdonban lévő termelési eszközök társadalmasítása, osztály nélküli, közösségi (kommunista) társadalom megteremtése. A marxizmus ezt a politikai hatalom megszerzése útján, a proletariátus diktatúrája segítségével kívánja realizálni. Mivel a marxizmus lényegéhez tartozik az osztályszemlélet, ezért a tudományos osztályelméletek között – részben történelmi okok miatt is –, vezető helyet vívott ki magának, illetve befolyást gyakorolt a polgári osztályelméletekre, melyek közül Max Weber klasszikus osztályelmélete emelkedett ki, s teremtett iskolát.Politikai filozófiák enciklopédiája. Politikatörténeti Alapítvány – Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1995. 354–355. old.

Az osztályhelyzet következményei

Egy egyén osztályhelyzetének sokrétű következményei vannak, az osztályhelyzet befolyásolja iskoláztatási, munkaerőpiaci, párválasztási, egészségmegőrzési, jogérvényesítési esélyeit. (Természetesen az osztályelmélet bírálói szerint nem az „osztályhelyzet” ad megfelelő magyarázatot az alább felsorolt jelenségekre, illetve az osztályelmélet által nyújtott „magyarázatból” adódó további következtetések tévesek.)

Oktatás

Az egyének társadalmi osztályhelyzete szignifikáns hatást gyakorol oktatási lehetőségeikre. Nemcsak arra, hogy a felső osztálybeli szülők exkluzív iskolákba küldhetik gyermekeiket, – mely jobban érzékelhető, – de sok helyen a felső osztály gyermekei számára az államilag támogatott iskolák is sokkal jobb minőségűek, mint amit az állam az alsóbb osztályok gyermekei számára biztosít. A jó iskolák hiánya fontos tényező az osztálykülönbségek generációkon átnyúló konzerválásában.

Paul Willis brit kultúraelméleti tudós 1977-ben publikálta A skacok – iskolai ellenkultúra, munkáskultúra (Learning to Labor) című munkáját, melyben a társadalmi osztály és az oktatás közötti kapcsolatot vizsgálta. Tanulmányában úgy találta, hogy a munkásosztályhoz tartozó iskolások egy csoportjában kifejlődött egyfajta ellenszenv az osztályukon kívülről jövő, nemkívánatos tudással szemben, amely tartósítja osztályhelyzetüket a munkásosztályban.Paul Willis: Learning to Labor (Columbia University Press, 1981)Paul Willis: A skacok – iskolai ellenkultúra, munkáskultúra (Új Mandátum Könyvkiadó – Max Weber Alapítvány, Budapest, 2000) 356 old.

Egészség és táplálkozás

Egy egyén osztályhelyzete szignifikáns hatást gyakorol testi egészségére, adottságaira, melyek megszabják, hogy milyen szintű orvosi ellátásban és táplálékban részesül, illetve várható élettartamára.Barr, Donald A. (2008). Health disparities in the United States: social class, race, ethnicity, and health. JHU Press. pp. 1–2. Gulliford, Martin (2003). Equity and access to health care. In Gulliford, Martin & Morgan, Myfanwy. Access to health care. Psychology Press. p. 39. Budrys, Grace (2009). Unequal Health: How Inequality Contributes to Health Or Illness. Rowman & Littlefield. pp. 183–184.

Hátrányos gazdasági helyzete eredményeképpen a népesség alsó osztályának az egészségügyi problémák széles skáláját kell elszenvednie. Tagjaik nem képesek az egészségügyi ellátást szükségleteiknek megfelelő gyakorisággal igénybe venni, – amikor igen, az ellátás alacsonyabb színvonalú, – annak ellenére, hogy őket általában az egészségügyi problémák sokkal magasabb aránya sújtja. Az alsó osztályokhoz tartozó családok körében magasabb a gyermekhalandóság, a rák, a szív- és érrendszeri betegségek, a munkaképtelenséget okozó fizikai sérülések aránya. Ráadásul a szegények hajlandóak sokkal kockázatosabb munkafeltételek között dolgozni, még akkor is, ha viszonylag kisebb mértékű egészségbiztosítást nyújtanak számukra, ha egyáltalán bármilyenben is részesülnek, összehasonlítva a közép- és felső osztálybeli alkalmazottakkal.Liu, William Ming (2010). Social Class and Classism in the Helping Professions: Research, Theory, and Practice. SAGE. p. 29.

Alkalmazás