Szent Gildas (493Sz. Jónás Ilona: Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény, Osiris Kiadó, Budapest, 1999, , 579 p, részlet – 570 körül) latin nyelven író kora középkori britanniai történetíró. Fő műve, a „Britannia romlásáról” (De excidio et conquestu Britanniae) az egyedüli fennmaradt kortárs beszámoló az V-VI. századi britanniai történésekről.

Élete

Gildas életéről keveset tudunk, egykorú forrás nem maradt fenn róla. A róla szóló későbbi legendák szerint északon, Clyde királyságban született, valamikor a Badon-hegyi csata idején, azaz 500 körül. Ezt követően Dél-Walesben tanult, majd saját homályos utalása szerint 43 évesen kezdte el írni a művét – a datálás kérdése azonban nyitott. Tett egy utazást Galliába, ahol Saint-Gildas-de-Rhuys néven település és kolostor viseli a nevét. Valamikor 570 körül halt meg Galliában.Adamik, 458. old Az általa alapított kolostor leghíresebb apátja Petrus Abelardus volt. Gildast szentként tisztelték, illetve a Sapiens, azaz Bölcs melléknévvel is illették. Fennmaradt tőle egy bűnbánati könyv, Penitentiálé, melyben a szerzetességről értekezik. Tudunk továbbá néhány leveléről, melyek közül az egyikben valószínűleg Szent Vinnianusnak írt a bűnös püspökök elleni fellépésről. Emléknapja január 29.

Műve

Bár Beda Venerabilis történetíróként emlékezik meg róla, maga Gildas „admonitiuncula” – azaz rövid intésként, figyelmeztetésként hivatkozik könyvére annak bevezetőben. A mű a szent ágostoni történetszemlélet jegyében íródott: a földi világ történései a jó és a gonosz küzdelmeinek a lenyomatai, a hangsúly ezért nem elsősorban az események leírásán van, hanem annak érzékeltetésén, hogy a bűnök milyen sorscsapásokat okoznak. Ezt az elképzelést tükrözi a mű szerkezete is: egy rövid bevezetőt követően a 2-26. fejezetek tartalmazzák az alább ismertetett történelmi eseményeket, majd a 26-37. fejezetek bemutatják az öt zsarnok tetteit, majd ezeket bibliai idézetek követik, ezt követően a 66-68. fejezetek a papság bűneit sorolják föl, majd végül a 68-110. fejezetekben ismét bibliai idézetek és a művet záró gondolatok következnek. A latin nyelvű Biblia-idézetek többsége nem a Vulgatából, hanem egy annál régebbi Biblia-fordításból, a Vetus Latinából származik – ez utal arra, hogy a Szent Jeromos készítette fordítás ekkor még nem ment át a gyakorlatba. Gildas számára nem fontos a történeti hitelesség, elvétve találunk utalást évszámokra és mindössze egy konkrét hely van megnevezve.

A történeti rész a római hódítás vázlatos leírásával kezdődik. A rómaiak Britanniából történő kivonulása után pikt, skót és ír népcsoportok kezdték betöréseikkel zaklatni a volt provincia lakóit. Ezek kétféleképpen próbáltak meg boldogulni: többször írtak a rómaiaknak segélykérő leveleket, melyek közül a legutolsó a 440-es években Aetius consulhoz írtak levél (ezt Gildas a „britek sóhajaként” említi), de egyikre sem érkezett válasz:

A britek vezetői ekkor Vortingern vezetésével – akit Gildas gőgös zsarnokként (superbus tyrannus) jellemez – követet küldtek a szászokhoz, hogy azok jöjjenek be Britanniába, kössenek a britekkel foedus-t, szövetséget, és a megművelt földterület egyharmadának átengedése fejében legyenek a britek oltalmazói. A foedus megkötésének máshol is ez volt a szabálya a római imperium területén: a föld 1/3-áért cserébe (harmad- , azaz tertia-szabály) katonai védelem. A kora középkori barbár királyságok is ily módon jöhettek létre a Birodalmon belül. A szabály alól csak Itália földje volt kivétel, ezért utasította el Odoakert Romulus Augustulus.

Mint azt később Beda írta: Britanniába a szászokat egy testvérpár Hengist és Horta vezette be (a szászok bejövetele: adventus saxonum). Gildas mindössze annyit említ, hogy a szászok először három keel-en érkeztek. A keel az ő nyelvükön hadihajót jelentett – valószínűleg ez a legrégibb írásban fennmaradt angol szó. A kezdeti csapatokat újabbak és újabbak követték, míg végül a szászok – kevésnek találván a rendelkezésükre bocsátott földeket – rabolni és fosztogatni kezdtek. A britek egy része ekkor a mai Bretagne területére menekült. A mai nyelvészet szerint megtartották kapcsolataikat az anyaországgal – erre utal a Bretagne és Grand Bretagne (azaz Anglia) elnevezések. A britek másik része viszont Aurelius Ambrosius senator vezetésével összefogott, és a Badon-hegynél vívott csatában legyőzték a betolakodókat.

A Badon-hegyi csata leírása

Gildas leírása alapján nem lehet megállapítani, hogy ma hol található az ütközet helyszíne, sem azt, hogy mikor került rá sor. A későbbi történetírók mindenesetre Arthur királlyal azonosították Ambrosius személyét. A győzelem után helyi brit királyságok alakultak, melyek közül 5 nyugat-angliai királyság vezetőjét (Damnonia, Conan, Gwrthefyr, Cuneglasus, Maelgwn) Gildas ki is pellengérezett. A badon hegyi csata után egy emberöltőnyi időre abbamaradtak a szász betörések. A krónika megírásának idején azonban a támadások újrakezdődtek.

Gildas művének értékelése

Jegyzetek

Források Angi János – Bárány Attila – Orosz István – Papp Imre – Pósán László: Európa a korai középkorban. Multiplex Media – Debrecen University Press. Debrecen 1997. Adamik Tamásː Latin irodalom a kora középkorban. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2014 Bárány Attila: Britek, angolszászok, vikingek. Gödöllő-Máriabesnyő. Attraktor Kiadó. 2008. Peter Brown: Az európai kereszténység kialakulása, Atlantisz Kiadó, 1999. Gildas: Britannia romlásáról. Sajtó alá rendezte és a bevezetést írta: Novák Veronika, ford. Arnold F. Helga et al. (Documenta Historica, 32.) JATE Történész Diákkör, Szeged, 1997. HU-ISSN 1216-0954. Részletek online: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/kozepkori-egyetemes/ch03.html#id510697

Kapcsolódó szócikkek Beda Venerabilis Tours-i Szent Gergely Arthur király

Kategória:Angol szentek, boldogok Kategória:Középkori történetírók Kategória:493-ban született személyek Kategória:Az 570-es években elhunyt személyek