Ütő Lajos (Küküllődombó, 1885. augusztus 20. – Székelykeresztúr, 1977. július 1.) erdélyi magyar unitárius lelkész-esperes, egyházi író, lapszerkesztő.
Életútja
Középiskoláit Tordán, majd Kolozsváron az Unitárius Főgimnáziumban folytatta. Itt érettségizett 1904-ben; lelkészi oklevelet ugyanitt, az unitárius teológián szerzett, 1908-ban. 1908–10 között Tordán volt segédlelkész, ekkor szülőfaluja papjának választotta, itt szolgált 1924-ig. 1924–től Székelykeresztúr lelkésze majd esperese is volt 1953-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig.
Széles körű egyházi irodalmi munkásságot folytatott. 1910-től írásait rendszeresen közölte a dicsőszentmártoni Vármegyei Híradó, a Család és Iskola, Egyháztársadalom, Unitárius Egyház, Unitárius Közlöny, Unitárius Szószék. 1912-ben társszerkesztője volt az Egyháztársadalom c. lapnak, 1927-től 1939-ig szerkesztette az Unitárius Egyházat.
Művei
Az Úr így akarta (kisregény, Dicsőszentmárton 1914) Imakönyv bevonult katonák részére (Dicsőszentmárton, 1914) „Erős várunk nékünk az Isten” (imakönyv, Dicsőszentmárton, 1914) Ézsau és Jákob (társadalmi regény, Dicsőszentmárton, 1915) Megnyilatkozásunk helye (úrvacsora-osztási ágendák, Székelykeresztúr, 1926) Myrtusok között. Esketési beszédek (Székelykeresztúr, 1927) Bölcső mellett (keresztelési beszédek, Székelykeresztúr, 1928) Nébó hegyén. Temetési beszédek (Székelykeresztúr, 1936)
Források
További információk
Nekrológ. Keresztény Magvető, 1977/4. Ütő Lajos. Unitárius Élet, 1977/3.
Kapcsolódó szócikkek
Unitárius egyházi irodalom
Kategória:Unitárius egyházi személyek Kategória:Romániai magyar egyházi személyek Kategória:Magyar szaklapszerkesztők Kategória:1885-ben született személyek Kategória:1977-ben elhunyt személyek Kategória:Romániai magyar újságírók