Jakobi József (Kolozsborsa, 1882. december 9. – Kolozsvár, 1967. december 30.) erdélyi magyar belgyógyász orvos, orvosi szakíró.
Életpályája A kolozsvári unitárius kollégiumban tanult. Orvosi oklevelét a kolozsvári egyetem orvosi karán szerezte (1909), egészségügyi tanári (1910) és tisztiorvosi képesítést (1912) nyert. Előbb a kórvegytani intézetben Purjesz Zsigmond, majd a belgyógyászati klinikán Jancsó Miklós mellett tanársegéd, 1919-től magángyakorlatot folytat, a kolozsvári Zsidó Kórház egyik alapítója, 1923-tól belgyógyász főorvosa, a Paul Ehrlich Orvostudományi Egyesület alelnöke.
Az 1944-es deportálás idején barátai hét hónapig bújtatták, ezt követően haláláig folytatta kórházi és magánorvosi munkáját. A belgyógyászat és az orvosi kémia tárgykörébe vágó szakdolgozatait a kolozsvári Orvosi Szemle, az Erdélyi Orvosi Lap, az EME orvostudományi szakosztályának Értesítője s a Budapesti Orvosi Újság, Orvosi Hetilap, Gyógyászat közölte.
Különlenyomat formájában is megjelent dolgozatai közül kiemelkednek: A keményítőnek nyálemésztési termékeiről (Kolozsvár, 1920) Az ortostatikus albuminuriáról (Kolozsvár, 1921) A spanyol influenzáról ("Grippás saját eseteim kapcsán". Kolozsvár, 1929) Az állati száj- és körömfájás emberi vonatkozásairól (Kolozsvár, 1931) A dobverő újabb klinikai jelentőségéről (Kolozsvár, 1931)
Források
Kategória:Magyar belgyógyászok Kategória:Romániai magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Romániai magyar szakírók Kategória:Kolozsváriak Kategória:1882-ben született személyek Kategória:1967-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar orvostudományi szakírók